2016. január 25., hétfő

Előszó

Sziasztok cukorborsók! 
Mint látjátok megnyitottam legújabb blogomat azt nem tudom, hogy akkora sikerű lesz, mint a Kis Dolgok csak reménykedek benne, de ha nem akkor is írni fogom. Ez a történet jóval rövidebb lefolyású szóval ebbe az évben pikk-pakk befejezem.
Visszajelzéseket kommentben várom ugyanúgy, mint a Kis Dolgoknál!


U.i.: Boldog születésnapot Esmee H.-nak aki az én személyes szerkesztőm :D<3


Jó olvasást!xx
 

Worst Decisions

Rendes családba nevelkedtem és keményen tanultam, hogy elérjem a célom és most itt vagyok 21 éves fejjel és utálom a munkám pedig mindig is ez akartam lenni. Egy csicska irodai munkás. Miért is vágytam erre? Az apám mindig azt mondta, hogy az irodai munkások keresik a legtöbbet és igaza is van, de ez a leggusztustalanabb és legunalmasabb munka nem csinálsz semmit csak ülsz a szék előtt és olyan papírokat írsz alá amikről fogalmad sincs micsoda. Lehet már aláírtam a halálos ítéletem, hogy minden vagyonom a főnökömé aki egy csicskának tart, aki fánkot és kávét hord neki. Életem legrosszabb döntése volt, hogy idejöttem dolgozni. Bárcsak minden más lenne...
-Cass – szaladt be szoba társam és egyben legjobb barátnőm Maya.
-Mi a baj May? - kérdeztem mosolyogva, de Ő nem törődött velem felugrott a kanapéra és ugrálni kezdett. -Hé ne már most takarítottam le! - Szóltam rá mire mellém huppant még tettem volna egy megjegyzést, hogy a cipőjét is levehette volna, de tudom, hogy úgyse törődik velem. Lehet, hogy a kiskorom óta a legjobb barátnőm, de nagyon idegesítő ez életem második hiába, hogy beengedtem a házamba hisz még dolgozni se dolgozik.
-Hallottam mikor a szobádba arról beszéltél mennyire utálsz ott a puccos cégnél dolgozni – kezdte és próbáltam tettetni felháborodásom, de mind hiába mindig ezt csinálja. Hallgatózik és keress egy megoldását a problémámra ami csak neki jó nekem meg nem.
-Nem, Maya nem kérek többet segítséget – sóhajtottam.
-Jaj ne már ez jó lesz neked is – emeli ki a végét szóval borzalmas lesz nekem is.
-Hello-hello – lépett be az ajtón kopogás nélkül újabb személy, de Őt egyáltalán nem bánom.
-Jake – pattantam fel és rohantam is egyenesen a nyakába csimpaszkodtam, mint egy majom figura.
-Hiányoztam hercegnő? - mosolygott rám Jake mire egyből számat a szájára tapasztottam. Jake Higgins a legjobb barátom volt óvodába és általános iskola végén sokkal több lett, mint gondoltam. -Okés ez válasz a kérdésemre – kuncogott mire elengedtem és vállba gyűrtem.
-Jake vedd már rá az idióta barátnőd, hogy hallgassa meg a tervem – jelent meg mellettünk Maya.
-Segíts – könyörögtem barátomnak aki csak nevetett.
-Nem akarok beleszólni tényleg – emelte fel a kezét Jake míg a kabátját lehámozta magáról és az akasztóra tette. -De Maya hányszor volt egy jó ötleted ami kudarcba fulladt? - Kérdezte barátom felhúzott szemöldökkel mire Maya ököllel vállon vágta.
-Nem számít, de ez jó – lelkesedett újra Maya és nem bírtam tovább csak bólintottam hadd mondja mire Jake felnevetett és vágott „ez érdekes” lesz fejet. -Na szóval volt az a híres banda – kezdte mire bólintottam mármint a One Direction. -És az egyik tagja név szerint Louis Tomlinson – olvassa fel a papírról a nevét mire bólintottam az a srác aki egy nagyképű faszfej lett, de elég dögös faszfej. -Na szóval rendezz egy meghallgatott a jövő sztárjainak és itt jössz te a képbe – vigyorgott rám mire ledermedtem ez az ötlet nem is olyan rossz ötlet. Imádok énekelni és szeretném magam kipróbálni igaz apám szerint az a legmocskosabb munka, de akkor dolgozzon irodába. Ja, hogy Ő ott dolgozik és élvezi is.
Jake-re néztem aki a fejét rázta és most egyszer nem értettem vele egyet.
-Benne vagyok – mosolyogtam legjobb barátnőmre aki a nyakamba borult.
-Cass ez nem jó ötlet – rázta a fejét Jake.
-De igen ez egy jó ötlet kiléphettek arról a szar helyről és megkereshettem a helyem végre – mondtam mosolyogva és miután Maya elengedett hozzábújtam. -Ígérem nem szállok el magamtól, ha híres sztár leszek! - Vigyorogtam mire Ő is elnevette magát ahogy beleéltem magam ebbe az egészbe. Egy csókot nyomott ajkaimra mire belemosolyogtam csókunkba túl izgatott vagyok.
-Szerelmesek van egy kis probléma – szólalt meg Maya és ránéztünk kérdően. -A papír szerint ma este 10 kor lesz a meghallgatás. Miért este? Nem értem lehet Tomlinson vámpír – na igen Maya amolyan fantázia mániás és mindig túlkompenzál mindent én meg ráhagyom ahogy most is. Igen biztosan vámpír! De amúgy tényleg fura, hogy ilyen későn van. Talán fél, hogy a jelentkezők észreveszik csinos kis pofiját és felpofozzák, vagy lekapják.
-Elkísérsz? - néztem fel Jakere aki csak egy orr puszit adott. -Ez igen? - Reménykedtem mivel nem akartam egyedül menni főleg sötétbe nem.
-Szeretnélek,de az egyetem – sóhajtott és szomorúvá vált az arcom, de tudom kötelező. -Már így is lemaradtam pár órámról és, ha még többről lógok kirúgnak. Te tényleg nem tudod ki miatt nem tudtam elmenni pár órámra? - Kérdezte a végén kuncogva mire szégyenlősen belebújtam a mellkasába. -Mindjárt gondoltam!
-Hé te maradtál – néztem fel rá és belekönyököltem hasába mire felpipiskedtem magam, hogy ismét megcsókoljam. Imádom a csókjait! Imádom az illatát! Imádom a hangját! Imádom a mosolyát! Imádom a nevetését! És úgy mindenét...
-Fúj – szólalt meg unottan Maya.
-Te neked nem a pasidnál kéne lenned? - nézek rá kérdően.
-De tényleg baszki elkések – kapta fel a kabátját és már futott is mire eszembe jutott.
-Maya – futottam utána, de mind hiába túl gyors. -Egyedül kell mennem – fordultam meg szomorúan mire felém lépett és kezét a derekamra helyezte úgy ölelt magához. Nem kérhetem tőle, hogy jöjjön velem így is sokat van velem és a tanulásra kell koncentrálnia így, ha felajánlaná nemet kell neki mondanom, ha tetszik, ha nem. Bár az előbb én akartam olyan nagyon, hogy jöjjön most mégis helyesen cselekszek. 

Eszem az eszem!
-Elkísérjelek? Egy hiányzás ide-oda – gondoltam, hogy megtenné értem.
-Nem kibírom neked tanulnod kell – mosolyogtam rá.
-Biztos? - kérdezte.
-Igen tuti – bólintottam mosolyogva és hozzá bújtam.
-Szeretlek – puszilt bele a hajamba mire jobban hozzábújtam, ha az lehetséges hisz már szinte a mellkasára vagyok kenve.
 
*~*
Este fél tíz megnéztem a dohányzó asztalon hagyott papírra hova kell mennem így elkészülve indultam el. Gondosan bezártam az ajtót aztán lebaktattam a lépcsőn. Minden házba van lift itt miért nincs? Felháborító bár jó néha egy kicsit sétálni és a gondolatokba elmerülni. Végig néztem magamon és nem vettem fel nagyon különleges ruhát mivel alapvetően hol jó idő, hol rossz idő van. Egy fekete csőnadrág volt rajtam és egy rózsaszín ujjas ing amire vettem fel egy fekete kardigánt és persze a lábbelim egy kényelmes fekete babacipő volt láthatatlan zoknival. Úgyis kocsival megyek és jövők! Mihelyst leértem megkerestem fekete Smart kocsim és előhúztam a táskámból a kocsi kulcsom amivel azonnal kinyitottam. Beültem a vezető ülésre és a táskám az anyós ülésre dobtam aztán előtte becsatoltam magam és elindítottam az autót. Az útközben a dalon agyaltam, hogy mit énekeljek azon agyaltam, hogy One Direction számot hátha benyalhatok nála aztán rájöttem ez borzalmas ötlet hisz mélyen érintheti és egyből átterelődött a gondolatom arra a számra amit Ő énekelt 2010-be az X-factor válogatón. Plain White T's - Hey There Delilah. Szeretem azt a számot és talán az tetszene is neki hisz felidézném benne azt az időszakot mikor Ő kezdte el pályafutását. 
Megráztam a fejem és azonnal elvetettem az ötletet. Nem, nem lenne jó öltet! Lehet kiakadna, hogy mit képzelek magamról, hogy az Ő számát éneklem teljesen jogosan. 
Erősen gondolkoztam melyik számmal rukkoljak elő aztán bekapcsoltam a rádiót egy pár percre mivel megérkeztünk, de pont jókor. Christina Perri – A Thousand Years című száma szólt a rádióba és a dal szinte beleégett az elmében. Most már tudom mit éneklek! 
Kikapcsoltam a rádiót és kihúztam a kocsiból a kulcsot aztán a táskámért nyúltam. Kiszálltam a kocsiból és mikor becsaptam az ajtót a kocsi kulcsomon lévő gombbal lezártam az autót és elindultam a hatalmas csarnok felé. 
Mikor beértem valami nem volt rendjén, mert senki se várakozott. Rossz helyre jöttem volna, vagy elnéztem az időpontot? A táskámba nyúltam és kivettem belőle az összehajtogatott papír lapot mikor épp olvasni akartam meghallottam egy eléggé erőteljes hangot amitől összerezzentem úgy, hogy a papír is kiesett a kezemből. 
-Nem hiszem el, hogy senki nem jött el! Velem ilyen nem fordulhat elő Will komolyan mondom nem értem miért kell hibákat elkövetned – ordítozott egy ismeretlen. 
-Csodálkozol Louis? Késő estére teszed a hülye meghallgatód és különben is szinte már retteg tőled mindenki talán azért nem is jönnek el, mert tudják, ha eljönnek csak ordibálsz velük – kelt ki magából a másik fickó. Ez gondolom Will volt és a másik az a Louis... Louis Tomlinson? 
-Szia – fogta meg a vállam valaki mire felkiáltottam ijedtembe és egy kedves mikroportos nő nevetett fel. 
-Chrissy ki az? - hallottam meg újra a két hangot, de most már láb dobogást is hallottam. 
-A meghallgatásra jöttél szívem? - kérdezte kedvesen. 
-Én.. - kezdtem el, de most már nem voltam egyáltalán biztos, hogy ezt akarom.
-Igen – jelent meg Louis alakja, de az arca nem éppen bizalom gerjesztő.
-Louis Ő az egyetlen csak okosan – szólalt meg mellette az a bizonyos Will aztán biztatóan rám mosolygott.
-Mi a neved? - kérdezte érzelem mentesen Louis.
-Cassidie Lewis – nyeltem egy nagyot és kimondtam. -És a tiéd? - Tudom elég hülye kérdés, de mi mást tehettem volna.
-Mintha nem tudnád – vágta rá nyersen. -Gyere Cassidie! - Bólintott a fejével, hogy kövessem és így tettem. A lábam remegett, mint a kocsonya és az eszem folyamatosan azt kiáltotta ez rossz ötlet meneküljek. Mikor elhaladtam Will mellette biztatóan rám mosolygott és megsimította a karom mire akaratlanul is bólintottam és követtem tovább az előttem sebesen vágtató Louis-t.
Az első emeletre sétáltunk és egy hosszú folyosó után egy két ajtós helyiségbe mentünk aminek a végén egy színpad volt egy mikrofonnal és rengeteg szék sorakozott a színpad előtt. Louis előre vágtatott és leült az első sorba és várt.
-Indulj – szólt rám mire bólintottam és felsétáltam a színpadra a mikrofonhoz. -Énekelj, de szépen! - Utasította és nyeltem egy nagyot mikor belekezdtem a dalba ami egész idő alatt a fejemben volt ezért imádom a memóriám mindig emlékszik minden dalszövegre amire szükségem van. Mikor elkezdtem énekelni már grimaszolva figyelt. Mi a baja? Nem tetszik? Úr isten most lefogja kiabálni a fejem én meg elbőgöm magam. A szám felénél jártam mire Louis felpattant és felugrott a színpadra mellém és kivette a kezemből a mikrofont. -Komolyan te jöttél? Egyetlen ember jön meghallgatásra nem is akárkihez és még az is egy buta kislány akinek nagy álmai vannak nulla tehetséggel. Mit képzeltél magadról mikor eljöttél ide? Azt hitted az ártatlanságod elnyeri a tetszésem és felkarollak? Tévedtél kurva nagyot tévedtél! Sok rosszat hallottam már, de te még azt is túltetted. Egyszerűen hányok tőled és a hangodtól.. - mikor befejezte mondandóját csak néztem rá és éreztem, hogy a szememből elerednek a könnyeim amik szépen lassan csúsznak végig arcomon. -Na takarodj a szemem elől! - Kiabálta rám mire megráztam a fejem és lefutottam a színpadról és ahonnan jöttünk arra indultam el futva miközben potyogtak a könnyeim. Mikor kiértem a helyiségből megláttam egy mosdót azt hiszem jobb lenne, ha rendben tenném magam mielőtt volánhoz ülők igaz elküldött, de a mosdót csak használhatom.
Beléptem a mellék helyiségbe felkapcsoltam a villanyt és a tükörhöz álltam. Milyen jól döntöttem, hogy nem sminkelem ki magam így csak megmostam hideg vízzel az arcom, de mindig bennem égtek szavai. Borzalmasan bánt velem. Egy szörnyeteg.
Miután elidőztem a mosdóba percekig a tükörképem bámulva kiléptem a mosdóból és pont akkor lépett ki Ő is. Megvető pillantást vett rám mire megráztam a fejem és elindultam sietős léptekkel.
-Megengedtem, hogy használd a mosdót? – kiabál utánam, de nem érdekel el akarok tűnni innen.
Levágtattam a lépcsőn, de hallom, hogy mögöttem lépked így még gyorsabban megyek és amint leérek átvágok az aulán, hogy a kocsimhoz szaladjak. Szinte kitépem a táskámból a kocsi kulcsom, hogy kinyissam kis járgányom. Bepattantam és a táskám az anyós ülésre dobta míg elindítottam a motort becsatoltam magam és magam után hagytam harmadik legrosszabb döntésem. Rájöttem, hogy én mindig csak rossz döntést hozok emiatt utálom magam.

4 megjegyzés:

  1. TE JÓ ÉG...EZ ROHADT JÓ!!!Nagyon tetszik a történet <3 Louis kicsit(nagyon) bunkó!
    Nagyon siess a következő résszel:)
    Hatalmas ölelés <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elsőként is köszönöm szépen, hogy írtál és nagyon örülök neki, hogy tetszik ez a történet is :))xx
      Igen Louis-nak itt ilyen szerep jutott, de ez majd alakulni fog. :))

      Minden hétfőn új rész!:))<3

      Törlés
  2. Drága Éva!
    Hát már most imádom! Alig vártam, hogy végre olvashassam, és egyik legjobb születésnapi ajándékom volt! Köszönöm! :)
    Louis olyan rossz és annyira tetszik, hogy ilyen ősparaszt! :3
    Cass pedig túúúúl érzékeny, és azt meg főleg nem vártam, hogy van pasija :O azt elfelejtetted említeni. Szégyen.
    Alig várom, hogy mit hozol ki belőle, remélem csak jót! :D
    Mindenesetre mostantól egy ideig bearanyozod minden hétfőmet! :DD

    Ui.: Egy rossz lépés és megöllek! :D
    Ui.2: Nagyon hamar szakítson Cass a barátjával, neki Louis kell!!!!!!

    All the f*cking love.xx
    EsmeeH.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látod e igaz nem ezt terveztem szülinapodra bár fogalmam sincs mit terveztem, de ez jobb amire nem emlékszem :D
      Érzékenység és bunkóság taszítsak is meg vonzák is egymást ezt ne feledd.
      Nem mondtam Jaket? :o Pedig írtam a szereplők listát he! :P És nem fognák még szakítani!
      Jót? Mikor hoztam ki én valamiből jót? :)
      Hétfői suck napokag felpörgetemm hogy kibírjuk a hetet! :) :D

      Utóirat1: Álmodj még!
      Utóirat2: Szijjaaaa :D

      Törlés