4.rész

Sziasztok burgonyák!:)<3 

(ezek a nevek egyre furcsábbak jövőhéten állatok lesztek)

Induljon jól a hét egy kis Unbreakable folytatással igazából ez a rész amolyan érzelmes és titokzatos szóval remélem élvezni fogjátok az olvasását. 

Jó olvasást!:))xx

A certain day

Louis elvitt a London Eye-hoz és egész út alatt énekeltünk igen énekeltünk, mert Ő is énekelt annyira felszabadult, hogy rá se ismertem olyan másmilyen Louis-t mutatott meg nekem. Nagy nehezen rávettem, hogy felüljünk a nagy kerékre amin végig azon poénkodott, hogy leesünk, vagy éppen fenn ragadunk. Rá se ismerek hisz nem ilyennek ismertem meg egy száznyolcvan fokos fordulatot vett a szememben. Szeretném, ha mindig ilyen lenne hisz akkor még talán barátok is lehetnénk akik nem csak poénkodnak együtt, hanem komoly témákról is beszélnek és a munkába is jól haladnák pedig tudom, hogy ez az egész átmeneti és amint vége a napnak Louis másnapra visszaváltozik a zárkózott fiúvá akit megismertem. Ha ilyen maradna akkor már rég megtudtam volna az egész történetet ami véget vetett a bandának és a barátságuknak akkor nem kéne hazudnom neki, és nem kellet volna titokba felkeresnem Zayn-t aki ma este mindent elmond nekem. De az élet nem habos torta és ahhoz, hogy megtudj valamit áldozni kell és, ha ehhez az kell, hogy hazudjak neki akkor miért ne csak az Ő érdekében teszem. Miatta, mert tudom, látom rajta, hogy szenved.

-Best song ever – kiabáltam teli torkomból miközben szeltük London utcáit. Louis hirtelen megállt és meredt előre meg se mozdult mire észbe kaptam mit is énekeltem el neki és gyorsan felé indultam, hogy megöleljem. -Sajnálom tudom ezt nem szabad – suttogtam miközben a fejemet a mellkasára szorítottam így hallottam egyenletesen szív verését.

-Mindegy felejtsük el – szólalt meg reszelős hangon mire ránéztem sajnálattal, de Ő semmiféle érzelmet nem mutatott vissza. Annyira utálom ezt, hogy az Ő arcáról egyetlen egy érzelmet se tudok levenni míg az én arcom egy érzelem bomba. -Menjünk haza – vágta rá mire bólintottam.

Pár perce sétáltunk egymás mellette szótlanul míg én néhol rátekintettem, de Ő mindvégig előre bambult így csak sóhajtva én is előre fordultam és csendesen mentem szinte utána, mert minden lépésnél előrébb járt eggyel mondjuk arról nem tehet, hogy nagy lába van.

Amikor megláttuk a házat Louis gyorsabban indult meg mire utána futottam és beálltam elé mire Ő próbált kikerülni, de nem engedtem.

-Haragszol rám – fontam össze a karjaimat a mellem alatt.

-Persze, hogy haragszok rád Cassidie – mondta és ismét próbált kikerülni, de folyton az útjában álltam. -Cassidie állj az utamból – szólt rám mire megráztam a fejem amíg meg nem magyarázza hisz az Ő szájából akarom hallani amit akarok hallani. -Mit akarsz mit mondjak? Haragszok rád, mert tudod, hogy utálom, ha róluk kérdezel és utálom azokat a dalokat is, amelyek rájuk emlékeztet amiket közösen írtam velük – amikor kimondta ezeket egy mosoly terült szét az arcomon és megöleltem mire Ő feszülten csak úgy állt ezzel nem viszonozva az ölelést.

-Ezt akartam hallani az érzéseid – mosolyogtam rá.

-Az érzéseim? Más néven a gyűlöletem amit érzek irántuk – vágta rá idegesen mire megragadta a derekam és odébb tett, hogy beszaladjon a kapun egészen a házig. Tudom, hogy az mondja gyűlöli Őket, de valahogy nem tudom elhinni ezeket a szavait és alig várom, hogy végre megtudjam az igazat Zayn-től. Tudnom kell mi történt ezzel az összetört lelkű fiúval aki ezernyi ellenszenvet mutat egykori barátai felé. Egyszerűen csak tudnom kell róla mindent, mert még magam se tudom elmagyarázni miért csak érdekel.

Tehetetlenül megráztam a fejem és én is beléptem a kapun aztán végig sétáltam a kijelölt úton az ajtóig ahol csak nemes egyszerűséggel benyitottam. Levettem magamról a kabátom míg a cipőmet csak lerúgtam magamról és elhelyeztem a cipős szekrénybe aztán beljebb léptem, de a nappali üresen állt így tovább mentem a konyhába ami szintén üres volt. Ha ez a két hely üres akkor csak a szobájába lehet ahova inkább nem mennék, mert az nekem tiltott terület így bementem a nappaliba és levetettem magamat a kanapéra a tévé elé. Amint bekapcsoltam a tévét egyik hír csatornán volt és épp egy érdekes hír ment.

Zayn Malik ma megérkezett London városába sok év után hisz mind tudjuk az énekes ebbe a városba már nagyon régóta nem adott koncertet viszont most se koncertre jött. De akkor vajon mi hozta vissza Zayn-t szeretett városába? Egy lányra tippelnék, de az énekes elvileg újra összeszűrte a levet volt jegyesével Perrie Edwards-al. Vajon mi késztette Zayn-t ide?

Húha Zayn tényleg felkapott lett már most róla szól a híradó pedig csak London-ba jött ahol évek óta nem járt. Vajon Louis miatt nem jött ide? Ennyire eltávolodtak volna, hogy még egy városba se akartak levegőt szívni, de hát miért hisz elvileg Ők nagyon jó barátok voltak ahogy a többiekkel is. Liam elvileg Wolverhampton-ba tartózkodik míg Niall Írországba és Harry meg Hollywood-ba mivel filmes férfi lett. Vajon Zayn azokat a helyeket is kerül, vagy csak Louis-t tiszteli meg ezzel?

-Zayn London-ba van? – szólalt meg mögöttem egy erőteljes, dühös hang mire hátrafordultam és Louis égető tekintettével találtam szemben magam.

-Látod – vontam meg a vállam semmit se sejtve ez egészről, de mind tudjuk én borzalmasan füllentek.

-Miért jött ide? - morogta miközben megkerülte a kanapét és lehuppant mellé míg én végig figyeltem cselekedetét. -Ne jöjjön ide én nem akarom látni azt a beképzelt pofáját – folytatta mindvégig a tévét nézve míg én kikerekedett szemekkel bámultam.

-Ő volt a legjobb barátod – suttogtam és reméltem nem hallja meg, de felém fordult míg én nyeltem egy nagyot erre megrázta a fejét.

-Így van a volt most egy ismeretlen aki sose volt a legjobb barátom egyáltalán nem ismerem – válaszolt mire az állam leesett és lehetett hallani ahogy a földön koppan.

-Tudom utálod, ha erről kérdezlek, de miért? - kérdeztem mire rám nézett talán most végre kiböki miért utálja ennyire Zayn-t illetve a többieket.

-Na látod erre a kérdésre nem fogod megtudni soha a választ – villantotta ki fehér fogait mire én megforgattam a szemem mivel szerintem még ma megtudok mindent csak nem tőled, mert te nem akarod feltépni a sebeidet, mert még mindig fájnak és, ha kimondanád csak még jobban fájna.

-Pedig, ha kimondanád jobb lenne – vágtam vissza mire felnevetett. Mi ezen a kurva vicces?

-Kimondom és kurvára nem jobb semmi, de pont neked nem fogom soha elmondani – mondta Louis.

-Miért? - kérdeztem rá hisz érdekel miért nem mondja el pont nekem.

-Mert nem ismerlek – vágta rá.

-Hát ebbe vitatkoznék – vágtam vissza mosolyogva mire felnevetett mindig ez a nevetés annyira irritál már, hogy szívesen képen törölném mikor belenevetett a mondanivalómba.

-Semmit se tudsz rólam csak amennyit olvastál rólam, mert tuti rólam olvasgatnál szerintem még belém is vagy esve – mondta mosolyogva mire most én nevetettem fel idétlen feltételezésen, mert nem vagyok belé esve sőt sose kutakodtam utána hisz régen hidegen hagyott ez a felkapott idióta majom.

-Bocsi barátom van akit szeretek, aki messze nem olyan tapló, mint te – mosolyogtam rá gúnyosan.

-Mindig ez a duma barátom van blablabla... Mikor beszéltél utoljára drága barátoddal? - kérdezte mosolyogva mire sértett arcot vágtam hisz pont miatta nem tudok beszélni a barátommal.

-Sajnálatos módon a menedzserem egy köcsög aki még magánéletet se ad – mondtam unottan mire rám mosolygott.

-Az én menedzserem megtanított, hogy ha híres akarsz lenni akkor el kell felejtened a magánéletet – vágta rá mire felhúztam a szemöldököm hisz mindenkinek szüksége van magánéletre.

-Vagyis a ti menedzseretek – gondolkoztam el hangosan mire oldalra döntötte a fejét. -A banda menedzsere tanított meg erre és emiatt vagy egy bunkó, paraszt – folytattam és a végén elnyomtam egy gúnyos mosolyt, de igazából egyből arra gondoltam, hogy a menedzserük miatt történt valami ami miatt eltávolodtak ennyire egymástól. Azt hiszem jó helyen kapirgálok.

-Eszem az eszed Cassidie – mondta gúnyos vigyorral mire csak biccentettem felé mosolyogva.

-Tudom, hogy okos vagyok ezzel csak az önbizalmam erősítetted Louis – mosolyogtam rá és hátradobtam a vállamon lévő hajam mire felnevetett, de ez már nem az a szokásos gúnyos volt ez inkább édes, aranyos és cuki nevetés volt.

-Akkor inkább szidni foglak, mert így is túl sok az önbizalmad – mosolygott rám Louis.

-Abba egészen jó vagy – állapítottam meg feltett kézzel miközben rámosolyogtam míg Ő csak szaporán bólogatott nevetve.

A gúnyos megjegyzéseitől újra visszaállítunk a normális beszélgetésére amikor már nem gúnyosan mosolygunk egymásra, hanem csak úgy rendesen szívatjuk egymást őszinte mosollyal amibe semmiféle gúny nincs csak szimplán jókedv. Louis-nak szedni kéne valamit a hangulatingadozásira, mert belefájdul a fejem már tőle.

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Louis kivette a kezemből a távirányított és elkezdte kapcsolgatni mire kérdően felé néztem, de Ő csak megvonta a vállát mosolyogva.

-Megengedtem? - kérdeztem rá mire csak jókedvűen felkacagott mire én kivettem a kezéből a távirányított. -Én kezdtem el előbb tévézni – kerestem vissza a csatornát ahol volt hisz Louis egészen előrébb kapcsolta, mert meg se állva kapcsolta tovább, tovább és tovább.

-Az én házam – vette vissza.

-Ott a szobád – húztam fel a lábaimat, hogy a térdemre álljak a kanapén és úgy vegyem vissza tőle a távirányító gépezetet.

-Itt kényelmesebb – fogta meg és elkezdett húzni mire ráestem így elterültünk a kanapén. Tehetetlenül feküdtem rajta míg Ő alattam vigyorgott oh, de letörölném a vigyort a képedről, de olyan szexi vagy mikor vigyorogsz. Úristen ezt most én mondtam? Kezdek megkattanni a közelébe hisz már olyanokat gondolok amik nem normális dolgok. Hisz mióta gondolom én Louis-t szexisnek mikor mosolyog? Szerintem inkább a pasimról kéne ezt gondolnom lehet emiatt kattantam meg hisz már mióta nem láttam és kezdek beleőrülni ebbe az egész dologba. -Jól fekszel? - szólalt meg Louis mosolyogva mire megráztam a fejem és a kezemet a mellkasára helyeztem ahol szinte kiakart robbanni szíve a helyéről ami elég furcsa, de visszahelyezkedtem az ülő helyzetembe idegesen aztán a hajamat a fülem mögé tűrtem és bámultam a fapadlót míg meg nem éreztem, hogy Louis is felül mellém. -Minden rendben? - kérdezte mire feléje néztem és a szemei csak úgy ragyogtak míg a szemem lejjebb vándorolt telt ajkaira és a mai napi csók ugrott be olyan tökéletes volt annyira varázslatos.

Tényleg kezdek megőrülni túlzottan hiányzik nekem Jake hisz már Louis-ról és a véletlen csókról ábrándozok amit elkéne felejtenem, de valahogy nem tudom annyira tökéletes volt bezzeg, ha itt lenne Jake Ő segítene nekem elfelejteni a maga bájos módján. Oh bárcsak itt lenne..

-Cass – szólalt meg ismét Louis mire megráztam a fejem ezzel eltüntetve az össze gondolatomat róla és a csókról, de még így se sikerült. Miért? Miért nem tudom elfelejteni azt az átkozott csókot?

-Jól vagyok – szólaltam meg végre, de végig Louis pillantását kerestem egyszerűen nem tudok betelni vele annyira csodálatos szemei vannak talán oda vannak elrejtve a titkai.

-Nem úgy nézel ki olyan fura vagy főleg mikor elbambulsz – mondta mire oldalra döntöttem a fejem. -Tudod olyankor olyan édes vagy – vakarta meg a tarkóját mire a szemeim kitágultak hisz nem tudtam pontosan mit is mondott. Komolyan azt mondta, hogy édes vagyok? Miért hisz nem is kedvel? Nem értem ezt a Louis logikát.

-Édes vagyok? - kérdeztem rá félénken.

-Tudod a csók óta – kezdett bele mire bólintottam. -Te is azt érzed? - kerekedett ki a szemem mire bólintottam ismét pedig nem akartam, hogy megtudja, de úgy néz ki a testem átvette az eszem helyett az irányítást. -Az jó gondolom – fejezte be a földet bámulva. Mi jó ebbe? Nekem barátom van akit szeretek, akit megcsaltam, de az nem számít hisz szeretem csak most összezavarodtam túl sok minden van Louis körül. Igen emiatt van, hogy megakarom tudni a titkait csak ezért van ez az egész dolog, hogy erre miért nem jöttem rá előbb én hülye.

-Figyelj az csak egy csók volt – kezdtem bele mire rám nézett és a szemei újra megtaláltak amitől most elgyengültem nem értem eddig a közelségétől felerősödtem, de most elgyengülők. Mi a fene van velem?

-Nem csak egy csók volt – vágott a szavamba mire érdeklődve figyeltem mit is mond. -Ez volt az a csók amire vártam már nagyon régóta – nem tudtam értelmezni szavait mit is akarta ezzel kihozni viszont szívem ezerszeresével vert szóval Ő valamit felfoghatott, de akkor felküldhetni a drága agyamhoz, mert én nem értem. -Az a csók ami fellobbantotta a tüzet közöttünk én ilyet rég éreztem már Cass, de a csók óta másképp nézek rád – közelebb ült hozzám és kezével megérintette óvatosan az arcom amitől kirázott a hideg elsőnek aztán kellemesnek találtam mikor elkezdet simogatni az arcom. -Imádom mikor veszekszünk, imádom amikor kirobbansz az igazadért és szembe szállsz velem, és imádlak téged – mondta mosolyogva mire az alsó ajkamba haraptam és a tenyerem elkezdett izzadni míg a szívem szinte már kitört a helyéről a szavai teljesen el gyengítettek.

-Én.. - kezdtem volna bele mire a kezét a számra tette.

-Ne mondj semmit tudom neked ott a barátod – mondta és talán most először láttam a szemein egyetlen egy érzelmet ami a csalódottság volt. Igen nekem barátom van akit már mióta nem láttam akivel már mióta nem beszéltem, de nekem barátom van mégis megcsókoltam egy másik férfit ezzel megcsaltam a barátomat és bármennyire is bánt ez a dolog nem tudok a csókra meg nem történté tekinteni. De nem is tudom elengedni Jake-t hisz szeretem Őt és bármi is van most köztem és Louis-t én szeretem Jake-t. Azt hiszem.

Hirtelen kaptam észhez mikor Louis közeledett felém és mikor már csak pár centi választott el édes ajkaitól megállt.

-Szólj és nem csókollak meg – suttogta mire lenyeltem a torkomba lévő gombócot. Igen szólnom kéne, de nem megy hisz én is vágyok arra a csókra jobban, mint bármi másra. -Vagy te is akarod? - kérdezte mire félőn, de bólintottam és most Ő lepődött meg. -Miért? - tette fel az újabb olyan jó kérdést amire nem tudok választ adni. Tényleg miért akarnám a csókját?

-Nem tudom okés? - tártam szét a karom ingerülten mire visszaült a helyére ezzel eltávolodva tőlem. -Csak bólintottam, mert azt hiszem többet érzek irántad, mint csupán egy barát, vagy akár az utálat, de az igazság szerint ettől még szeretem Jake-t csak – nem tudtam befejezni a mondanivalóm, mert Louis a lehető legjobb módon tapasztotta be a számat ezt használhatná mindig mikor szent beszédet tartok ami általában hosszú így a beszéd közben simán megcsókolhatna. Az igazság szerint így belegondolva megint megcsalom Jake-t hisz ismét egy másik férfi nyelve fedezi fel a számat ami eddig az Ő tulajdona volt, de úgy néz ki Louis sokkal jobban csókol. Basszus milyen ostoba ribanc vagyok még össze is hasonlítom Őket!

-Azt hiszem ez itt – mutogatott közöttünk valamit mikor elhúzódtunk.

-Nem fog menni – böktem rá a lényegre mire bólintott. -És a munka? - kérdeztem rá hisz Ő a menedzserem és nem akarom befejezni ezt az egész éneklés dolgot csak azért, mert már kétszer csókolóztam a menedzseremmel.

-Kikkel alakítanunk valamit a munkának vagyis meg kéne beszélni ezt az egészet – mondta mire bólintottam, de végig azon agyaltam, hogy ezt hogyan is képzelt. Megbeszéljük, hogy egy pár leszünk, vagy megbeszéljük, hogy elfelejtsük ami alapból nem sikerülne.

-Ha megengednéd, hogy telefonáljak akkor felhívnám Jake-t és elmondanák neki mindent – mondtam mire felhúzta a szemöldökét. -Oké nem mindent, mert ez nem telefon téma, de ha meglátogathatna – vettem fel az ötletet mosolyogva mire megforgatta a szemét.

-Nem száll meg a házamba a pasikád - vágta rá mire sértődött összefontam a karjaimat a mellkasomon.

-Nem fogok telefonomba szakítani vele – vágtam oda mire kérdően nézett rám.

-Szakítani akarsz vele? - kérdezett rá mire ránéztem egy „szerinted?” fejjel. -De hát szereted – most komolyan győzködni akar, hogy ne szakítsak vele miközben ez a valami köztünk szinte kirobbanni akar.

-Kétszer csókolóztam a menedzseremmel ami egyenlő a megcsalással – mondtam mire oldalra billentette a fejét ennyire nem lehet érthetetlen. -Szerinted melyik idióta maradna együtt velem így? - tettem fel a költői kérdését unottan.

-Én – vágta rá mosolyogva. -Tőlem nyolcszor is megcsalhatnál, de én megbocsájtanák neked, ha tudnám szeretsz és örökké veled maradnék – mondta miközben az arcomra elterült egy mosoly ezt még Jake se mondta nekem hisz sose került fel témának a megcsalás vagyis, de egyszer és akkor is gusztustalannak nevezte a megcsalást így tuti kifog dobni ezután. Viszont ezt amit Louis mondott nagyon édes.

-De hát mégis megcsalás – gondolkoztam hangosan mire felnevetett.

-Félrelépés – javította ki. -Ha tudnám szeretsz akkor nem érdekelne, mert egy ilyen csodálatos lányt semmi pénzéért nem hagynék el – mosolygott rám mikor hirtelen megéreztem keze melegét az én kezemen.

-Wao sose hittem volna, hogy ezt egyszer tőled hallom – mosolyodtam el mire megszorította a kezem.

-Meglepetés – mosolyodott el mire felnevetettem.

-Kellemes meglepetés – javítottam ki mosolyogva mire most Ő nevetett fel és még szorosabban szorította a kezem.

*~*

A nap további részében nem igen beszélgettünk a fogalmam sincs milyen kapcsolatunkról inkább énekeltünk vagyis én gyakoroltam míg Louis büszkén mosolygott rám. Viszont mikor este elköszöntünk elcsattan egy csók ismét egy jó éjt csók. Szóval most mi van? Tényleg lenne valamiféle kapcsolatunk? Ez nekem annyira zavaros már.

A szobámba felöltöztem egy melegebb öltözékbe ami egy farmernadrág volt és egy hosszított kötött pulcsi amihez jól társult a fekete bakancsom és a bőrdzsekim. A hajamat felkötöttem lófarokba míg a táskámba eltettem a mobilom és minden szükséges iratom aztán kiosontam a házból óvatosan, feltűnés mentesen mivel már kaptam egy üzenetet Zayn-től csak akkor még épp vacsoráztunk Louis-al így nem tudtam visszaírni. Elvileg Zayn a kerék előtt fog várni és remélem megfogom ismerni a sötétbe hisz a fekete haja beleolvad a sötétben.

Nem futottam, de eléggé gyors tempóval mentem, hogy hamar a kerékhez érjek. Ha nyolcszor nem néztem körben mikor odaértem akkor egyszer se már kezdtem azt hinni, hogy csak kamuzott mikor valaki megfogta a vállam és felsikoltottam.

-Én vagyok az – szólalt meg egy ismeretlen hang, de mikor felé fordultam megismertem az arcát sokat nem változott az évek során. Mosolyogva üdvözöltem, de Ő csak kinevette gyerekes sikoltásom ami felér egy kutya ugatással is.

-Hé ijedezős vagyok – szóltam rá.

-Olyan voltál, mint egy árva kiskutya – nevetett továbbra is.

Megforgattam a szemem és elindultam egy pad felé ahova rögtön leültem és a nevető hangú srác is leült mellém mire meglöktem.

-Befejeznéd? - kérdeztem mire csak ugyanott folytatta. -Zayn – szóltam rá mérgesen mire megrázta a fejét mosolyogva és rám tekintett.

-Szóval mi van sztárocska? - kérdezte mosolyogva.

-Mintha nem tudnád – vágtam rá mire felhúzta sötét szemöldökét. -Mond el azt, hogy min vesztettek ennyire össze úgy az egészet – kértem mire felsóhajtott nem hiszem mit izél tudta mit akarok szóval felkészülhetett volna rá.

-Nem akarok arról beszélni Cass – kezdte el mire a kezemet a vállára tettem és a legszebb nézésemmel tekintettem rá. -A lényeg, hogy nem éri meg Louis iránt bármiféle érzést is táplálni csak kihasználja a lányokat – mondta mire elhúzódtam tőle és csak meredtem rá ez kicsit rosszkor mondja.

-Folytasd – szóltam rá.

-Ez az egész mese akkor kezdődött mikor a Modest szétválasztotta Louis-t és Eleanor-t akkor Louis ellenszegült a Modest-nek és a legrosszabb Louis jött elő ami elindította a lavinát közöttünk – folytatta mire érdeklődve vártam a folytatást szóval a Modest és Louis harcáról van szó, de még mindig nem értem min kaptak össze. -Én voltam az első aki nem tudta elviselni Louis új, lázadó énjét borzalmas dolgokat művelt akkoriba amik szerintem azóta nem változtak aztán Harry és Niall lépett utánam le egyedül Liam bízott benne, de Liam csattant a végén akkor jöttünk rá Louis-t örökké elvesztettük a móka mester Louis-t elnyelte az a borzalmas ember – miközben mesélte szinte nem hittem a fülemnek hisz ez nem lehet. Ez lenne Louis titkos a múltja?

-De mit tett? - kérdeztem rá, mert már nem bírtam tovább a kíváncsiságom legyőzött.

-Eleanor volt a nagy szerelme és mivel elválasztották Őket így Louis elkezdett inni, füvezni és lányokat becserkészni minden napra amikkel nem lett volna probléma hisz élvezze ki az életet, de a végére teljesen elfordult még tőlünk is koncerteket mondtunk le miatta, mert annyira berúgott akkor már elvesztettük Tommo-t – mondta miközben a földet bámulta ahogy feltépte a régi sebeket, de nem tudtam hinni ennek a mesének hisz, ha Louis miatt volt minden vagyis a Modest miatt akkor Zayn attól függetlenül Liam-el, Niall-el és Harry-vel még jóba lehet gondolom, de Zayn róluk se akart hallani. Valami még itt van. Vagy velük jóban van?

-És mi történt a többiekkel, hogy nem álltok szóba egymással? - kérdeztem rá.

-Modest – válaszolt egy egyszerű egy szavas válasszal amit elsőre nem értettem aztán minden apró-cseprő dolog leesett ezzel és az egésszel kapcsolatban. A Modest nem csak Louis-t tette tönkre, hanem a fiúk barátságát is és mivel hímek az évek során egyszer se beszélték meg a dolgokat amik a múltban történtek. Idióták. Értek mindent, de nem akarom elhinni a dolgokat főleg a Louis részeket. Vajon én is csak arra kellek neki? Vajon tényleg még mindig olyan lenne? Nem, Ő megváltozott, vagy nem...