2.rész

Sziasztok bogyók!

Hétfő egyenlő az új résszel. Juppí

Talán ezzel a résszel indulnak be a cselekmények ebben a részben minden egy 180 fokos fordulatot vesz. 

Jó olvasást drágák!:)xx

Something about him

-Louis baszd meg nem tudok úgy énekelni, hogy közben ordibálsz velem – akadtam ki mivel már nyolcadjára próbáljuk el ezt a szar dalt amit elvileg Ő írt, de egy folytában a második szónál leállít és ordibál velem, mintha hibás lennék pedig semmit se csináltam hisz még énekelni is alig kezdtem el arról nem tehetek, hogy terápiára kéne járnia.

-Nem is tudsz énekelni – vágta rá komolyan csak egy hete vagyunk itt, de minden egyes alkalommal a képembe vágja.

-Jó ennyi – csaptam az asztalra. -Ha ennyire szar hangom van hát akkor elmegyek – álltam fel, de mikor elviharoztam mellette megragadta a csuklóm. -Engedj el, vagy sikítok! - Ripakodtam rá mire még erősebben fogta a csuklóm. -Louis ez fáj – suttogtam mikor ellökött magától ezzel elengedve sajgó csukóm. -Viszlát Louis – vágtam rá és az ajtó felé indultam.

-Hé várj – épp ragadtam meg a kilincset mikor megszólalt mindig ezt csinálja amikor már végre mennék el megbán mindent én meg ostoba libaként elhiszem és maradok. -Bocsánat – mondta mikor megfordultam és karjaimat összefontam a mellkasomnál és érdeklődve vártam a folytatást. -Bocsáss meg, hogy ekkora fasz vagyok veled nem érdemled meg – mondta ki dünnyögve a padlót bámulva hát még mindig nem a legjobb bocsánatkérő.

-Nem érted Louis ez így nem mehet – engedtem le a kezeimet magam mellé mikor felnézett rám. -Állandóan megbántasz aztán mikor végre feladnám te visszafogsz ezzel az egésszel és újra kezdjük elölről ez így nem mehet tovább – még megtartottam a nyugalmam, de ahogy egyre közelebb kerültem hozzá kezdett elfogyni a türelmem valamiért a közelébe mindig felerősödök és egyből neki esnék a torkának annyi ellenszenvet vált ki belőle amit eddig még sose éreztem.

-Épp ez az már rég elmehettél volna, de te maradsz amit én nem értek. Miért maradsz? - kérdezte aminek még magamnak se tudom megmondani a választ.

-Nem tudom talán azért, mert kell a pénz és még mindig hiszek a bocsánatkéréseidnek amik sose javulnak ahogy te magad se – hadartam el mindvégig a szemébe nézve mikor megjelent tökéletes arcán egy fél mosoly. -Töröld le a vigyorod, mert nem bocsájtottam meg neked!

-Nem is várom el – mondta mosolyogva. -Szóval folytassuk? - kérdezte reménykedve amire megforgattam a szeme hát persze a dal.

-Megígéred, hogy nem szólsz bele és egyetlen egy gúnyos kifejezést nem ejtesz el? - kérdeztem mire a szívére tette a kezeit amin elmosolyodtam. -Megígéred, hogy kapok pihenő napot, hogy felhívjam a barátaimat? - ha már ennyire jól tud ígéreteket tenni próba szerencse.

-Azt már nem dolgunk van – vágta rá mire durcásan visszahelyezkedtem a helyemre hisz ezt gondoltam. Utoljára akkor beszéltem legjobb barátnőmmel és a pasimmal mikor megérkeztem azon az estén azóta viszont semmit. -Kezd újra – mosolygott rám mire megragadtam a papírlapot amin a dalszöveg volt és gyorsan átfutottam rajta a tekintettem, és belekezdtem a dalban. Csodák csodára most nem szólt bele, de tuti nehéz neki visszatartani a gúnyolódást, de értékelem, hogy próbálja magát tartani.

A mai nap korán befejeztük a próbákat pedig mindig hajnalig próbálunk, de Louis-nak ma lesz egy interjúja ahol bejelent engem, mint egy új tehetséget ahol bejelentsük az első kis lemezem ami nem igazán tetszik nekem, de nincs választásom. Annyira nem illik hozzám a dal talán azért, mert Louis írta és sokkal jobban tetszene, ha ez az Ő dala lenne és nem az enyém sőt azt se értem Louis miért hagyta abba az éneklést hisz rohadt jó hangja van és kár eltakarnia a tehetségét. Nem értek egy csomó dolgot a legjobban talán az fura, hogy a házában a fiúkról egy képe sincs kinn és egyáltalán nem tartják a kapcsolatot annyira szomorú ez hisz egy banda voltak, egy család és most meg semmi. Louis feladta az éneklést ahogy a többiek is egyedül Zayn az aki énekes maradt a többiek mind más pálya után mentek. Harry a filmiparba találta meg magát nem azt mondom rossz színész, mert imádom a filmjeit amibe szerepel, de olyan furcsa ott látni és nem a bandával éneke. Liam teljesen eltűnt a színről utoljára akkor hallottam róla mikor egy interjúba elmondta, hogy a One Direction vége jelentette neki a megváltást. Hogy tudta ezt mondani? Az élete volt nem értem mi üthetett belé. Nem utolsó sorban Niall dalszöveg íróként folytatta és nagyobb zenészeknek ír Ő is ostoba feladta azt a gyönyörű hangját és helyette dalokat ír másoknak inkább Ő maga énekelné el. Annyira kíváncsi lennék mi okozta ezt a nagy kiválást és elszakadást, de egyszer kérdeztem erről Louist és akkor is kiadta, és azt mondta erről soha többé ne kérdezzem és a fiúkat se említsem meg soha többé. Mi történhetett velük?
-Cass gyere – nyitott be a szobámba Will.

-Megyek Will köszönöm, hogy szóltál – mosolyogtam rá kedvesen és megigazítottam a ruhámat a tükörben aztán még utoljára végig néztem magamon és elindultam az ajtó felé ahol Will várt. Nem öltöztem ki annyira túlságos igaz Louis vett pár új ruhát nekem vagyis inkább Will vette meg mivel egyszer se mozdultam ki. Egy fekete csőnadrág voltam rajtam és egy kék blúz a kedvenc fekete bolerómmal, és hozzá egy fekete kis táska. Louis kikötötte mivel alacsony vagyok, hogy magassarkúba kell járnom így szinte mindennapos cipőm a fekete szépség. A hajamat begöndörítettem és úgy omlott a vállamra amit szintén Louis ajánlott, mert elvileg minden nagy menő híresség haja ki van engedve hadd lássák milyen hosszú és ebbe nem tévedt hisz szinte minden sztár a gyönyörű szép, hosszú hajával dicsekedik. 

Amire észbe kaptam már Louis várt rám az ajtóba a haja jól be volt lőve míg felvette egy normálisnak tűnő hétköznapibbnál másabb ruhát. Észbe kaptam és gyorsan felhúztam a magassarkú cipőm amihez lekellet guggolni, hogy becsatoljam és mire készletem felegyenesedtem és Louis nyomta a kezemben a fekete bőrdzsekim amit egy köszönőmmel fogadtam el. Louis kisietett a házból ezzel megmutatva, hogy Ő még mindig nem úriember míg én szememet forgatva eredtem utána. Lefogadom a fekete autóval megyünk ami a ház előtt áll hisz abba ugrott be így én is követtem. Megvártuk Will-t aki beült vezető ülésben és elindultunk a nem tudom hányas tévé csatornához ahol a mellettem lévő alak interjúba bejelent.

-Terv – szólalt meg Louis rám nézve. -Amikor meghallod a neved felriszálod a csinos kis feneked a színpadra és helyett foglalsz mellettem aztán csöndben maradsz majd én beszélek helyetted – álljunk meg leragadtam a csinos kis feneked résznél. Ezt gondolná? De mit érdekel engem hisz nekem barátom van és attól, mert Louis most ezt mondta nem fog történni semmi valószínűleg tudja mit mond.

-És, ha engem kérdeznek? Nem válaszolhatsz a nevembe van hangom – mondtam mire megforgatta a szemeit na neked nem áll jól. -Louis komolyan mondom tudom mit mondhatok és mit nem – válaszoltam az előbbi szemforgatására, mert nem akarom, hogy már most azt higgyék a nem létező rajongóim, hogy én nekem nincs véleményem és hangom különben se fogja irányítani az életem Louis nincs hozzá joga.

-Jó – vágta rá mire diadalmasan mosolyogtam rá. -De, ha egy rossz szót mondasz visszamész a városkádba és élhetsz a legjobb barátnőddel az utcán aztán magyarázkodhatsz a pasikádnak – emelte fel a kezét mire csak bólintottam, hogy megértettem már most úgy viselkedem, mint egy kutya és Louis a gazdám.

Will leállította a motort ezzel jelezve megérkeztünk és kiszálltunk az autóból ahol ezeregy fényképezőgép villant rám aztán megjelent mellettem Louis míg én csak ott álltam tehetetlenül. Felsóhajtott aztán megragadta a derekam és húzott maga után alig tudtam tartani a tempót szinte már elestem a magassarkúmba, de mikor beértünk az épületbe ez megszűnt és elengedett.

-Szívesen – morogta és magamra hagyott.

Futva indultam utána, de teljesen elveszítettem mikor beértünk a csatorna stúdiójába ahol ezeregy ember futkosott össze-vissza kiabálva valamit. Hú nagyon készülhetnek arra a műsorra, de valaki nekem is segíthetne. Egy viszonylag alacsony srácot keressek igéző szemekkel és jól belőtt hajjal ja és a legfontosabb a Louis Tomlinson névre fogad szót. Tekergethettem jobbra-balra a fejem, de még Will-t se találtam meg teljesen egyedül vagyok. Mondjuk egyedül nem vagyok csak az emberek rám se néznek mindenki el van foglalva a saját maga dolgával szóval szinte egy szellem vagyok.

Megráztam a fejem és megállítottam az első embert aki elszaladta mellettem.

-Elnézést – szólaltam meg rekedt hanggal mire sürgetően rám nézett. -Louis Tomlinson merre van?

-Kislány most nincs autogram osztás fáradjon ki, vagy hívom a biztonságiakat – tette a kezeit a vállamra.

-Micsoda? Nem, nem én nem rajongó vagyok – ráztam meg a fejem hevesen és a kezeit összefonta a mellkasa alatt. -Én Louis Tomlinson-nal jöttem csak lemaradtam és elvesztettem – magyaráztam el neki elmutogatva az egész jelenetet mire összeráncolta a homlokát szóval nem hisz nekem. Cseszd meg, Louis ez is a te hibád!

-Sajnálom, de Mr Tomlinson nem jön kis lánykákkal interjúra – mosolygott rám sajnálattal.

-De igazat mondom tényleg – akadékoskodtam mire csak felnevetett és kiabált a biztonságiaknak. Tessék Louis ez lesz, ha elhagysz a tömegbe most oda a bemutatási bigyónak.

-Állj, állj – szaladt felém egy ismerős hang amikor felé fordultam felsóhajtottam és egy mosoly terült el az arcomon. -A lány velem van – mondta Louis és a háta mögé tessékelt.

-Elnézést a kellemetlenségért uram – mentegetőzött a nő és tovább állt, de még hallottam, hogy a mikroporton keresztül szólt a biztonságiaknak, hogy téves riasztás.

-Szívesen – fordult felém Louis mire a vállába bokszoltam.

-Nem köszönöm Louis, mert a te hibád magamra hagytál, elvesztettelek és majd nem kidobtak – akadtam ki halkan, hogy mások ne legyenek szemtanúi a jelenetnek.

-Te voltál lassú – vágott vissza.

-Te meg rohadt gyors – fontam össze a kezeimet a mellkasom alatt.

-Sajnálom – tárta szét a karjait mire megforgatva a szemeit legyintettem. -Gyere megmutatom hova tudod letenni a cuccaid és hol tudsz felkészülni a show-ra – ragadta meg a karom és elkezdett húzni az öltözők felé. Annyira gyűlölöm mikor az ember magával húzz valahova így kihúztam a kezeimet Louis mancsai közül. -Most mi van? - fordult hátra feldúltan.

-Nem szeretem, ha húznak van lábam megyek csak ebbe a gyilkolóba nem tudok menni gyorsan – böktem a cipőm felé mire felsóhajtott unottan és a fejével bökött igyekezzek így mellé siettem, hogy eligazítson az öltözők felé. Az öltözőre Louis neve volt felírva mire kérdően néztem rá. -De hát ez a tiéd – állapítottam meg mire benyitott az öltözőbe sok minden nem volt egy tévé, egy kanapé és egy öltözködő asztal meg egy fürdőszoba.

-És a tiéd hisz együtt dolgozunk – mondta.

-Képes vagy velem osztozkodni egy öltözőn? - lepődtem meg mire felnevetett, de én nem viccnek szántam. -Hisz utálod az osztozkodást a szobádba nem tehetem be a lábam, de egy öltözőnk van ez fura – folytattam miközben a földről kapartam fel az állam hisz szigorúan megtiltotta, hogy belépjek a szobája ahol fogalmam sincs mit rejteget, de remélem nem olyan dolgokat, mint a Szürke Ötven Árnyalat című filmben Mr Grey.

-Az a szobám ami tabu neked és ez az öltözőm amit megosztok veled – vonta meg a vállát mosolyogva olyan más mikor mosolyog sokkal barátságosabb.

-Hát jó – vontam meg a vállam és ledobtam a kanapéra a táskámat aztán a kabátomat is levettem és a karfára akasztottam fel. Levetettem magamat a kanapéra és felhúztam a térdemet, hogy összetudjam egybe fogni és az államat ráhelyezzem a térdemre. -Szóval mikor kezdünk? - kérdeztem a semmiből mire érdeklődve rám nézett. -Vagyis te mikor kezdesz? - nyújtottam végig a lábaimat a kanapén amit igazából sose díjaztam, de ez nem az én szobám, vagy a házam vagy fogalmam sincs micsodám.

-Két perc múlva – mondta.

-Akkor egészkor kezdődik a műsor – állapítottam a karórámra nézve ami nincs, de be kéne szereznem egyet, mert mindig elfelejtem az időt és kiesek belőle.

-Cassidie nincs karórád – nevetett mikor a fejemet felé kaptam hisz talán az egy hét alatt most látom először nevetni. Emlékeznem kell erre hisz csodálatos látványt Őt nevetni látni és nem hiszem, hogy még látni fogom. -Gyere – bökött a fejével az ajtó felé és felálltam aztán a cuccaimért nyúltam. -Rakd a szekrénybe a táskád nem kell hoznod – bökött a zárható szekrény felé mikor bólintottam és megfogtam a táskám, és elindultam a szekrény felé, de mikor kiakartam nyitni zárva volt. Louis felé fordultam aki a zsebéből előhúzta a kulcsot és kinyitotta nekem a szekrényt ahova egyből behelyeztem a táskámat az egyik szabad polcra. Semmi olyan dolog nem volt a szekrénybe ami felkeltette az érdeklődésem ez csak egy normális szekrény. Arrébb álltam és visszazárta szekrényt és a kulcsot a zsebébe mélyesztette, de azon a kulcs csomón több kulcs volt bár szerintem minden kis aprósághoz van kulcsa.

Intett és kisétáltunk az öltözőből, és a elvezetett ahol várakozni fogok mikor neki kolompoltak és felszaladta színpadra. Egy kivetítőn végig követhettem az adást, de semmi izgalmas nem volt csak beszélgettek hétköznapi dolgokról gondolom majd az én témám lesz érdekesebb.

-És Louis tényleg jól hallottuk, hogy meg van menedzserként az első sztárod? - kérdezte izgatottan a szőke, tüskés hajú nő mosolyogva.

-Jól mondod Ellen – bólintott mosolyogva Louis.

-És be is tudnád nekünk mutatni az új nagy sztárt? - kérdezte az úgynevezett Ellen.

-Természetesen – állt fel színpadiasan mosolyogva Louis. -Hölgyeim és uraim köszöntsék nagy tapssal Cassidie Lewis-t az új tehetséget – konferált be Louis mire elindultam a lépcső felé, de amikor a rivalda fénybe kerültem idegesen sétáltam a kanapéhoz Louis mellé, de Ő állva várt engem, hogy mellé érjek. -Gyere Cass – húzott le mellé a kanapéra és egyszerre ültünk le miközben Ellen láthatóan végig engem nézett gondolom most éppen kielemez, hogy miket is kérdezzen tőlem. Úristen. 

-Szóval Cassidie – szólt felém Ellen mire ráemeltem tekintettem aztán a nézősor felé néztem ahol mindenki érdeklődve bámult. Jézusom. -Milyen érzés Louis-al dolgozni? Úgy gondolod Louis jó menedzser neked? - kérdezte mosolyogva mikor Louis-ra néztem aki szintén várta a válaszom, ha őszinte akarok neki elmondanám mindenkinek, hogy napi szinten összeveszünk és sérteget, de akkor lejáratnám.Talán mégse lehetek túl őszinte.

-Remek – szólaltam meg mosolyogva mire tovább várta, hogy kifejtsem pontosabban. Basszus. -Igazából olyan, mint egy valóra vált álom, hogy dolgozhatók Louis-al remek menedzser mindenbe segít és maximálisan számíthatok rá – fejtettem ki hosszasan mikor Louis-ra pillantottam aki bólintott pedig inkább egy valóra vált rémálom. -Igaz van néhány vitánk, de a végén mindig megoldjuk, de még nagyon az elején vagyunk a munkálatokba így természetesek a viták – ha mindent nem mondhatok el akkor legalább a fele igazságot hadd mondjam el.

-Oh igazán milyen vitátok szokott lenni? - kérdezte mire segítségkérően Louis-ra néztem aki rám tekintett egy amolyan „a show után számolunk” nézéssel aztán Ellen-re nézett mosolyogva.

-Kis piti dolgok – legyintett mosolyogva Louis.

-Például nekem furcsa ez a sok-sok munka és nincs lazítás, de száz százalékba megértem hajtani kell – improvizáltam mire Louis mosolyogva bólintott. Probléma megoldva.

-És mikor hallhatjuk az első kislemezed? - kérdezte Ellen mosolyogva.

-Hamarosan csak ezt tudom mondani – válaszoltam mosolyogva.

-Nagyon várjuk már Cassidie hisz talán akik mind itt ülnek Ők lesznek az új rajongók – mutatott a közönség felé mosolyogva. -Meg hát ugye Louis rajongói kegyeit is elnyerheted meg a Directioner-ekről se feledkezzünk el – folytatta mosolyogva mire Louis mellettem megfeszült és elkezdett idegesen mocorogni mellettem azt hiszem mélyen érintette a Directioner szó. -Louis emlékszel még rájuk? - kérdezte mosolyogva Ellen oh jaj ez nem lesz jó.

-Persze, hogy emlékszek rájuk Ellen – mondta Louis komoly arc kifejezéssel teljesen eltűnt az arccáról az a gyönyörű mosoly.

-Üzennél nekik valamit? - kérdezte Ellen ugyanazzal a mosollyal, hogy lehet ilyen tapinthatatlan?

-Igen – vágta rá Louis mire rátekintettem. -Azt, hogy felejtsék el a One Direction bandát – mondta ki szemrebbenés nélkül mikor a közönség is elhalkult és még Ellen szájáról is eltűnt a mosoly.

-Louis – raktam a kezem a kezére mire elhúzta idegesen.

-Wao – kerekedett el a szája Ellen-nek aztán rám nézett mire idegesen bámultam rá. -Cassidie mit mondasz arra, hogy a menedzsered így gondol a rajongóiról? - persze direkt kever bele, hogy elmondjam a véleményem és utána Louis rám is dühös legyen mekkora egy bunkó.

-Nincs különösebb véleményem erről – mondtam ki és Louis-ra néztem aki szintén engem bámult. -Louis nem mesélt arról miért váltak szét és mi ez az ellenszenv köztük, de nem is rám tartozik ahogy senki másra se csak rájuk – mondtam és tényleg így gondoltam szóval most nem hazudtam az embereknek. -Viszont Louis nem tudod, hogy a rajongóitok elfelejtsenek titeket hisz Ők örök hűséget fogadtak nektek sose fognak elfelejteni titeket csak továbblépni tudnak, de örökké a szívükbe zártak titeket – egy mosolyt küldtem Louis felé, de Ő elfordította a fejét szóval nem érdekli túlzottan összetört ezt egy hét után is megtudom állapítani.

-Köszönjük a véleményed Cassidie – mosolygott rám Ellen mire magamra erőltettem egy mosolyt, de valójában felé már nem tudtam őszintén mosolyogni,mert egy kétszínű nőszemély. -Köszönjük, hogy itt voltál velünk Louis – folytatta a vigyorgását Louis felé aki csak biccentett, de Ő nem tudta még tettetni se a mosolyát. -Nagyon várjuk már Cassidie kis lemezést addig is jó munkát nektek – mondta mindkettőnknek és egyszerre köszöntük meg bólintva.

A show-nak vége lett és idegesen szaladt le a színpadról Louis míg én futottam utána, de mikor leértem már nem volt sehol így az öltözők felé rohantam, és amint elértem azonnal benyitottam. Az öltözőbe kész káosz volt pedig most ronthatott be, de már az öltözködő asztalról a cuccok a földre estek így volt pár törött holmi míg a székek félre rugdosva és mikor beléptem akkor tartotta a magasba a másik széket így gyorsan becsaptam az ajtót és felé rohantam.

-Tedd le Louis – szóltam rá mire eldobta a földre ami szétesett. -Nem így gondoltam – mondtam és csak megvontam a vállát, de nem érdekelt nem törődöttsége a karjaiba vetettem magam és szorosan öleltem meg. -Kérlek viszonozd – suttogtam amikor észrevettem Ő csak áll és nem viszonozza. Kezeit óvatosan a derekam köré helyezte míg a fejét a vállamra helyezte. Jó fiú. Éreztem ahogy szíve szinte kiakar robbanni a helyéről és szaggatótan veszi a levegőt, ha nem tudnám Ő Louis akkor már azt is mondanám sír, vagy csak sírni akarna. Elhúzódott tőlem és megtörölte szemeit amik piros színben pompáztak sírt és még most is küszköd. -Jól vagy? - kérdeztem mire feldúltan megrázta a fejét, de nem tudtam levenni a szemem piros szemeiről. Akármennyire is ellenszenves, de most segíteni akarok neki és fogok is meg akarom tudni az egész történetet és, ha ahhoz az kell, hogy Louis bizalmába férkőzzek akkor megteszem.

-Cassidie ezt te nem érted – rázta meg a fejét és ismét megtörölte szemeit.

-Mert nem akarod, hogy megértsem – mondtam. -Miért nem mondod el mi történt veletek? Mit titkolsz? - kérdeztem mikor felnevetett nem értem sír, de nevet én már nem tudom követni ezt az egészet.

-Nem fogom senkinek kiönteni a szívem – vágta rá.

-De miért? - akadékoskodtam, mert nekem tudnom kell segítenem kell rajta.

-Mert csak – hajolt az arcomhoz közelebb, hogy a szavait az arcomban mondja. Éreztem leheletének hidegét amitől összerezzentem és beszívtam mentol és cigi illatát ami tökéletes keverék pedig még nem láttam sokszor cigizni az 1 hét alatt párszor kaptam el cigizni, de akkor is rám ordított ne leskelődjek utána és elküldött melegebb éghajlatra.

-Ez nem válasz Louis – tettem csípőre a kezem mire kiegyenesedett és felnevetett.

-Sose fogod feladni igaz? - kérdezte mire bólintottam. -Hát akkor sertepertélj, mert én semmit nem fogok neked mondani nem a te dolgod – mondta aztán elviharzott mellettem és az ajtó csapódás jelentette azt, hogy kiment a szobából ezzel magamra hagyott az öltözőben a rumli kellős közepén.

Mindenáron meg kell tudnom mi történt a bandával igazából és mi történt a fiúk közt, hogy ennyire gyűlölik egymást és meg kell tudnom miért ilyen ellenszenves Louis ami ezt kiváltotta belőle. Sose hittem volna, hogy egyszerre lehetek nyomozó és énekes, de úgy néz ki valóra vált az álmom. Első lépéskén is beszélnem kell olyas valakivel akik közel állt a fiúkhoz, vagy beszélnem kell az egyik fiúval, de a kérdés; Hogy tudom felvenni velük a kapcsolatom, ha Louis minden lépésem követi a dal miatt?