2016. február 15., hétfő

3.rész

Sziasztok sajtkukacok! :)
Kezdetét veszi egy újabb hétfő aminek egy öröme az, hogy folytatódik az Unbreakable. Örültök neki? Nem? Okés. :D
Köszönöm szépen az előző részhez érkező komikat remélem megint írtok, mert imádom olvasni a véleményeteket! :)<3 És remélem azok az olvasók is akik nem kommentálnak kedvet kapnak kommentálni. :))
 A részhez csak annyi hozzáfűzni valóm, hogy kezdetét veszi a történet!

Jó olvasást :)xx


A little lie

Két nap telt el az interjú óta és azóta amióta új vállalkozásban kezdtem ami nem más, mint Louis Tomlinson és a banda története kiderítése, de ami aggaszt, hogy még sehol sem tartok. Semmi nincs ahonnan elindulhatnék mivel Louis nem hajlandó velem erről beszélni csak a dal, a dal és a dal a fontos neki és az első nagy sikere amiben én szereplek. Komolyan jobban érdekli a sztárságom, mint én magam amit meg is értek hisz még csak egy kis senki vagyok aki még semmit nem tett le az asztalra. Nem mellesleg Louis-al a kapcsolatunk az interjú óta csak jobb lett még mindig egymás torkának esünk, de most már nem napi szinten és most már sokkal többször láttam mosolyogni ami nem csak saját magának jó, hanem nekem is, mert nem tudok betelni azzal a mosollyal amit Ő nyújt felém. Valami káprázatos.
-Cass elmegyek zuhanyozni – kiabált fentről az emeletről Louis na igen végre már nem a teljes nevemen szólít, hanem a becenevemen.
-Rendben – kiabáltam vissza a konyhából és a nappali felé lépkedtem mivel minden este a nappaliba lent javítunk az énekhangomon ami szerintem már nem is annyira rossz és be kell valljam pizsamába sokkal jobb énekelni, mint nappal ruhába hisz pizsamába leülünk a kanapéra a forrócsokimmal és skálázunk.
Leültem a kanapéra és a forrócsokim letettem a dohányzóasztalra ahol Louis telefonja pihent. Hoppá! Bingó. Körülnéztem és hallottam még Louis javában folyassa a meleg vizet testére és így gyorsan magamhoz vettem a telefont, és az a szerencse, hogy Louis-nak csak csúsztatni kell a telefonját így sec-perc alatt  feloldottam és bent voltam a telefonjába ami nem csoda iphone volt. Egy fekete legújabb iphone telefon ami szinte mindig a farmerzsebébe van szóval biztos van benne valami fontos. Megnyitottam a telefonkönyvét és végig futtattam a szemem a nevek között amikor megláttam anyukája nevét kiírtam egy kis cetlire azt is aztán tovább ment és megjelent „Z.M.” monogram ami vagy valami titkos ügynökös dolog, vagy Zayn Malik-ot tükrözz így gyorsan leírtam amikor meghallottam, hogy Louis végzett így visszahelyeztem a telefonját pontosan oda ahova tette aztán a kis cetlikét a pulóverem zsebébe mélyesztettem és bekapcsoltam a tévét, mintha egész végig ezt néztem volna. Meg van az elindulás már csak le kell ráznom Louis-t, hogy telefonálhassak.
Louis hamar leért egy fekete felsőben és egy hosszú mackó nadrágba, de a hajából még mindig csöpögött a víz és elment a konyhába a kávéjáért aztán mellettem foglalt helyett. Megragadtam a forrócsokim és miután koccintottunk egyszerre beleittunk.
-Kezdhetünk? - kérdezte mosolyogva.
-Persze – vágtam rá mosolyogva.

*~*

-Louis fáradt vagyok – csuklott hanyatt a nyakam a kanapéra már vagy 3 órája csak skálázunk és már legszívesebben telefonálnék, de eddig egyik problémával se engedett szabad lábon.
-Cass én is fáradt vagyok, de muszáj gyakorolni – mondta Louis nyugodt hangnembe amit furcsállok, de örülök neki, hogy eltűnt az ingerültség belőle.
-Három órát gyakoroltunk aludni is kell hisz holnap kora reggel próbálunk és fáradtan nem fog menni az éneklés – emeltem fel a kezem diadalmas mosollyal míg elgondolkozott ezen oh kérlek menjünk aludni.
-Rendben, de holnap 5 kor kelünk – adta ki a szabályokat mire bólintottam és felállt aztán felém nyújtotta a kezét amit azonnal elfogadtam és felkeltem én is. Louis megfogta a telefonját és az emelet felé igyekeztünk mindvégig egymás mellet, de előtte lekapcsoltam a villanyt mindenhol mivel a tévét a gyakorlás elején kinyomta Louis, hogy ne zavarjon aztán a lépcső felé haladtam utána. Az Ő szobája az én szobám előtt volt így mosolyogva elköszöntünk egymástól és egyszerre léptünk be a szobába.
A szobámba vak sötét uralkodott így az éjjeli szekrényemen lévő lámpát felkapcsoltam aztán az ágyamra ugrottam és a lábaimat felhúztam törökülésben míg a telefonomat elvettem az éjjeli szekrényről. A pulóveremből elővettem a cetlit és lettem az ágyamra telefonom mellé aztán lehúztam magamról a pulóvert és az egyik székbe dobtam csak azért vettem fel, mert egy trikóba és egy rövid nadrágba megfagytam volna gyakorlás közben. Beírtam a telefonomba mindkét számot és egy gyors gondolkodás után Zayn-t hívtam fel elsőnek. Három percig kicsöngött aztán egy erőteljes hang szólt bele ami most vagy Zayn, vagy nem tudom ki a franc.
-Zayn Malik? - vettem nagyon halkra a hangom mivel lehet még Louis nem alszik.
-Igen, én vagyok az – mondta egy fáradt hang a vonal túlsó végében.
-Oh köszönöm – suttogtam mosolyogva.
-Te ki vagy? - kérdezte semmit se értve a helyzeten.
-Cassidie Lewis – mondtam halkan.
-Te vagy az a csaj aki híresség lesz ugye? És Louis a menedzsered? - oh szóval látta az interjút, vagy olvasott egy pletyka lapot milyen kedves.
-Igen pontosan – mosolyogtam továbbra is.
-És mit akarsz? - kérdezte és már nem volt fáradt hangja inkább unottá vált.
-Dolgokat kiakarom deríteni miért vagytok rosszban és mi okozta ezt az egészt – mondtam. -Tudod Louis ellenszenves eléggé és segíteni akarok rajta, de úgy nem tudok, ha nem tudom a történtek hátterét így meg kell tudnom mindent szóval kérlek Zayn gyere Londonban és találkozzunk – szinte már könyörögtem neki miközben Ő meg se szólalt, de még a vonalban volt hallottam egyenletes lélegzését. -Kérlek Zayn – suttogtam keservesen, hogy végre mondjon valamit.
-Cassidie ez nem ilyen egyszerű jelenpillanatban turnézok – szólalt meg végre mikor felmordultam. -Keresd fel Harryt, vagy Niallt esetleg Liamet – mondta és igaz nem láttam, de tuti a vállát vonogatva nem törődve a helyzettel.
-És boldog vagy Zayn? Nem unalmas egyedül turnézni? Emlékezz vissza mikor együtt turnéztatok minden jobb volt – érveltem és próbáltam felidézni a jó emlékeket neki hát, ha az beválik talán Zayn nem annyira kőszívű, mint Ő. -Különben is a te telefon számodat is sunyiba tudtam kiírni Louis telefonjából úgyhogy Ő addig zuhanyzót és nem hiszem több alkalmam lenne erre – folytattam szintén halkan és szabad kezemmel az egyik párnát az ölembe helyeztem. -Te segíthetnél nekem felkeresni a többieket és elmondanátok az okát ennek, és segítenék Louis-nak és rajtatok – mondtam könyörögve hátha meghatom oh kérlek Zayn te ne légy jégszívű.
-Nem akarok velük találkozni – vágta rá.
-Miért? - kérdeztem.
-Ez nem telefoni téma, de én nem akarok velük soha többé találkozni nincs többé One Direction – mondta mogorván.
-Mi a franc történt köztettek? - kérleltem újra nagyon halkan.
-Elmondom, de nem telefonba – mondta mire belülről ugráltam sikítozva ennek a hírnek. -Viszont Louis nem tudhatja meg, hogy Londonba vagyok és találkoztunk, mert vele nem akarok találkozni és nem szervezkedhetsz az ügybe, hogy összehozd a bandát – kötötte a szavamra amire egyből bólogattam amit Ő sajnos nem látott.
-Rendben – mondtam.
-Ígérd meg – kért rá.
-Megígérem – mondtam a frászt amint rájövők a titokra nem hagyom fel a kutatást a következő emberem Niall lesz aztán Harry és Liam. És miután rábeszéltem a fiúkat egy közös találkára Louis jön be a képben. Bármi is történt tuti nem beszélték meg és muszáj lesz nekik megbeszélniük.
-Jó éjt, Cassidie majd írok, ha megérkeztem – mondta és miután gyorsan feldobtam egy „jó éjt” a vonal megszakadt és a telefonomat lezárva letettem az éjjeli szekrényre aztán bebújtam a meleg takaró alá, és letettem a fejem a párnára mivel holnap korán kelek hála Louis-nak. Persze a kis cetliket az éjjeli fiókomban zártam hisz azok még egyszer jók lesznek. 
Az oldalamra fordultam és bámultam a telefonom hátha csipogni kezd, de azért ilyen gyorsan Zayn nem érkezhet meg hisz még csap pár percre raktuk le. Behunytam a szemeimet és végre valahára elaludtam.

Egy hangos kiabálás ráz fel álmaimból ahol éppen már híresség vagyok és Maya meg Jake is velem van és már éppen csókolóztam volna a barátommal erre egy kiabálás megzavarja a cselekvésünket. Megnéztem telefonomon hány óra és még csak fél 3 van, de mi a franc ez a kiabálás? Ledobtam magamról a takaróm és a lábaimat átvettem az ágyon, és a hideg fapadlóra helyezem, de gyorsan bedugom rózsaszín papucsomba. Felállok az ágyról és elindulok az ajtó felé, de a kiabálás még mindig nem szűnt meg így Louis ajtajához érek aztán felidézem magamba a szavait. Nem szabad oda bemennem pedig kiabál és tudnom kell mi a helyzet. Képes vagyok arra, hogy benyitok Louis szobájába ezzel újra magamra haragítva Louis-t?
Megfogtam a kilincset és óvatosan lenyomtam, de mikor beléptem az egész szobába sötét volt és Louis hánykolódott az ágyon kiabálva. Körülnéztem gyorsan a szobába ami egy normális szoba volt szóval nem értem mit rejtegette előttem aztán gyorsan az ágyhoz szaladtam és elkezdtem nyugtatgatni a kiabáló Louis-t.
-Hé hé Louis semmibaj – csitítgattam, de nem sírt inkább teljesen feldúlt volt álmában mindenféle hülyeséget kiabált.
-Hagyj már béken nem vagy az apám – üvöltötte mikor felültem az ágyára és a fejét a lábamra tettem, és úgy kezdtem el simogatni a fejét miközben próbáltam megnyugtatni. -Hagyjatok élni – kiabálta újra amitől kicsit megijedtem.
-Louis – suttogtam nyugodtan, de féltem mi lesz, ha felkel és meglát a szobájába talán nem volt jó ötlet ide bejönni. -Kérlek Louis – folytattam és megragadta a combomat és a fejét kezdte el mozgatni a lábamon míg én végig simogattam fejét, de mind hasztalan volt teljesen fel volt dúlva.
Hirtelen pattant fel és elsőnek előre meredt így én háta mögött lapultam végig néztem hátulról ahogy a fejébe temeti az arcát aztán beletúr kócos hajában ami gyönyörű látvány még így hátulról is. Próbáltam lapulni hátul, de mikor hátra fordult és még látott a szemei kiestek meglepődöttségtől míg a gombócot lenyeltem a torkomba.
-Sajnálom – álltam fel gyorsan és indultam az ajtó felé vártam, hogy megállítson így egy ideig hezitáltam, hogy kilépjek e az ajtón, de mivel nem szólalt meg így gondolom azt akarja menjek ki a szobájából így úgyis tettem. Kinyitottam az ajtót aztán magam után becsuktam és saját szobám felé kezdtem el rohanni. Gyorsan bezártam az ajtót és annak támaszkodva csúsztam lejjebb egész végig Louis szavai jártak a fejemben amiket mondott álmában aztán a nézése amikor meglátott. Tuti reggel ezt még visszafogom kapni, hogy beléptem a szobájában, de semmi furcsát nem láttam szóval nem értem miért féltette ennyire. Azt hiszem most szakadt meg ismét a kapcsolatunk Louis-al, de a szavai még mindig visszahangoztak a fejemben. Talán köze lehet a fiúkhoz? „Hagyj már békén nem vagy az apám” ez a mondata, mintha Liam-nak szólt volna hisz, ha jól emlékszem Ő volt mindig atyáskodó. Ha az Liam-nak szól akkor viszont Louis csinált valamit, vagy tévedek? Basszus nem tudok rájönni!
Felálltam a földről és az ágyamra ültem aztán magamhoz vettem a mobilom, de még mindig nem jelentkezett Zayn. Mi tarthat ilyen sokáig? Remélem nem vágott át, mert szükségem van rá, hogy rájöjjek mi ennek az egésznek a nagy oka.
Visszadőltem az ágyamra, de egész végig a telefonomat markolásztam hátha rezegni mivel a gyakorlások miatt levettem róla a hangerőt, de semmi sem történt. Amint 5 óra lett felálltam az ágyamról és a szekrényemből kivettem egy fekete leggings-et és hozzá felvettem a rénszarvasos kötött pulcsim, mert most arra gondoltam előre hozom a karácsonyt. Felhúztam a kedvenc bolyhos zoknim, hogy ne keljen fel vennem papucsot és, hogy tudjak csúszkálni a parkettán. Beálltam a tükörben és kifésültem barna hosszú hajamat aztán felkötöttem lófarokban, és azután megmostam az arcom, de különösebben nem kentem magamra sminket hisz minek egész nap csak Louis fog látni esetleg talán Will. A fogamat majd reggeli után mosom meg így most különösebben semmi másra nem volt szükségem. A telefonomat megfogva csúszkáltam kifelé a szobámból aztán lefelé a lépcsőn a korlát segítségével lépkedtem óvatosan és úgy csúszkáltam el a konyháig ahol Louis már tevékenykedett. Mikor beléptem a konyhában rám se nézett így én leültem a pulthoz és onnan bámultam.
-Mi lesz a reggeli? - könyököltem fel a pultra.
-Bundás kenyér – vágta rá.
-Az finom – válaszoltam.
-Az – mondta míg én bólintottam szóval azzal bűntett, hogy egy szavakba beszél velem hát ez tök jó móka lesz a gyakorlásnál.
-Louis – szólaltam meg ismét, de rám se bagózott. -Kérlek nézz rám – könyörögtem mire felém nézett unottan. -Nézd sajnálom, hogy bementem a szobádban hisz megmondtad nem mehetek be, de amikor meghallottam a kiabálást megijedtem és amikor benyitottam láttam hánykolódsz így kötelességemnek éreztem, hogy beljebb megyek és segítsek – hadartam el mondai valómat gyorsan amit Ő végig figyelt, de semmit sem tudtam leolvasni az arcáról. -Louis kérlek mondj valamit, mert nem tudok arcról olvasni és a tiédről borzasztóan nehéz – kérleltem tovább mire morgott valamit és visszafordult a tűzhely felé. Leugrottam a székről és megkerülve a pultot Louis mögé lépkedtem és egy mozdulattal fordítottam magam felé így a villa a kezében majdnem megbökött azt hiszem épp a kenyeret akarta kivenni.
-Cassidie hagyj békén – rántotta meg magát, hogy kezeim leessenek a válláról, de legalább megszólalt.
-Most visszatérsz a rendes nevemre? - kérdeztem rá.
-Ez a neved – vonta meg a vállát miközben épp vette ki a kenyereket.
-Jó mindegy nem érdekel csak mond már el a véleményed arról is amit előbb mondtam neked – hadartam el miközben ismét magam felé fordítottam.
-A véleményemet akarod hallani? Biztos? - kérdezi feldúltan mire szaporán bólogattam. -Okés megkapod! Az a kurva nagy véleményem van, hogy ez neked csak egy ürügy volt, hogy megtud mi a titkom csak egy a baj nem a szobám a nagy titkom, hanem ami oda el van rejtve és azt sose találod meg szóval hiába mondhatod azt nekem, hogy féltél és aggódtál miattam, mert rohadtul nem hiszem – süvöltött miközben én küszködtem a könnyeimmel és az alsó ajkamba harapva akadályoztam meg, hogy ne kezdjek el zokogni, de rohadtul fájtak a szavai. Amikor befejezte bólintottam miközben éreztem, hogy az arcomon egy könnycsepp csurog végig.
-Nem mindenki hazug Louis, mint te másoknak talán fontos vagy és segíteni szeretnének rajtad, de te  azt hiszed mindenki hazudik így csak ellöksz magadtól mindenkit azzal, hogy megbántasz embereket – mondtam megtörölve a szemem amit Ő is észrevett. -Nem azt kérem értékeld, hogy én melletted voltam, mert megérdemlem, hogy dühös vagy rám hisz megígértem neked, hogy nem lépek be a szobádba, de te mit cselekedtél volna a helyembe hagytál volna szenvedni, vagy benyitottál volna segíteni? Bár rólad van szó így az elsőt tudom elképzelni – folytattam miközben egyre több könnycsepp folyt végig az arcomon és a végén azt vettem észre már zokogok hisz már remegek is miközben mondtam, mondtam és mondtam. És még most is amit Louis észrevett és közelebb lép felém mire én automatikusan távolodom, de Ő túl gyors és megragadta a karomat és magához von egy ölelésre. Nem akarom, hogy sajnáljon, nem akarom, hogy ölelgessen hisz pont az Ő szavai miatt sírok. Eltoltam magamtól, de Ő nem engedett el így erőszakkal kezdtem el verni a mellkasát, de ez se hatotta meg szorosabban ölelt.
-Shh semmibaj – suttogtam mire felnéztem rá és egyik kezével megsimította az arcom mire felhúzott szemöldökkel meredtem bele gyönyörű kék szemeiben és a keze megállt az állam alatt míg az arca közeledett felém. Teljesen lesokkolt ami történt így amikor szánk találkozott behunytam a szemem és mikor Louis nyelve bejutásért könyörgőt nem tudom miért, de engedtem neki pedig eddig csak Jake-nek a barátomnak engedtem ezt meg. Úristen Jake! Nekem barátom van ezt nem lenne szabad.
Észbe kaptam és eltoltam magamtól Louis-t, és Ő is felébredt és akkor jött rá mit is műveltünk. Megtöröltem az arcomat és próbáltam nem az előbbi csókra gondolni hisz azt ki kell űznöm a fejemből, de olyan csodálatos volt mikor ajka az én ajkaimhoz ért annyira varázslatos. Nem, nem ez így nem mehet tovább el kell ezt felejtenem hisz nekem barátom van.
-Ez nem történt meg – kapcsolt elsőként Louis mire szaporán bólogattam.
-Ne is beszéljünk róla – vágtam rá gyorsan. -Maradjon olyan mindent, mint régen enélkül – magyaráztam meg mire Ő szaporán bólogatott.
-Meg sem történt – mondta mire bólintottam.
Csak az a baj mikor az ember egy bizonyos dolgot meg sem történtként akar elfelejteni akkor valahogy az sose fog működni hisz mindvégig arra a bizonyos dologra fog gondolni és az a baj, hogy én se tudok másra gondolni csak a csókra. Az a csók aminek sose kellett volna megtörténni, az a csók amivel egyszerre jártam meg a poklot és a mennyországot és a csók ahol menedéket találtam. Miért gondolom ezt Louis csókjáról és miért nem gondolom ezt Jake csókjáról? Bele kell vernem a fejembe, hogy én Jake-t szeretem és nem Louis-t hisz Ő a menedzserem aki számomra olyan, mint az apám. A nagyon dögös apám. Baszki.
-Reggelizünk? - térített vissza a valóságban Louis.
-Igen, persze, ja – dadogtam és az ebédlőasztalhoz mentem ahova rögtön leültem míg velem szemben Louis ült le egy-egy tányérral és középre helyezte a tányért ahonnan vehetünk bundás kenyeret. Louis elővette még a ketchup-ot és a majonézt hátha kell valakinek mivel én nem szeretem egyedül a majonézt szeretem, de az nem igen illik szerintem a bundás kenyérhez, de Ő úgy néz ki szereti.
A reggeli elvégzése utána a mosogatóba helyeztem a piszkos tányérokat míg Louis felment felöltözni mivel Ő pizsamába reggelizett így én nyugodtan el is mosolyogtam és a maradékot letakarva elraktam. A telefonom rezgése zavart így gyorsan felkaptam a pultról, de csak egy sms érkezett, de a megfelelő személytől így egy mosoly terült szét az arcomon.

Megérkeztem Londonban szóval mondjuk este felé találkozhatnánk a London Eye-nál!!! Z.,xxx”

Hú Zayn te aztán szereted azokat a felkiáltó jeleket, de a jó hír, hogy ma este megtudom a titkokat és közelebb kerülök a vég kifejlett célhoz. Visszaírtam Zayn-nek, hogy rendben így már csak Louis-t kéne leráznom ma este és kiszökni egyenesen a London Eye-hoz ez könnyen is mehetne, ha tudnám merre van, de mivel még London sarkát se láttam így azt se tudom az hol van. Annyit tudok, hogy egy nagy óriáskerék, de hogy hol a fenében található arra még sajnálatos módon nem jöttem rá.
A lépcső alján Louis jelent meg így visszahelyeztem a pultra a mobilom aztán Louis-ra mosolyogtam míg Ő is visszamosolygott rám.
-Éneklünk? - kérdezte mosolyogva míg bólintottam aztán eszembe jutott valami.
-Mi lenne, ha inkább kirándulnánk? - kérdeztem a semmiből mire oldalra döntötte a fejét. -Úgyse ismerem még London-t és te körbevezethetnél kell egy kicsi lazítás, de mondjuk közben is tudunk gyakorolni – mosolyogtam és láttam elgondolkozik az ötletemen oh kérlek Louis mond, hogy igen.
-Hát nem is tudom – gondolkozott hangosan mire összeszedtem mindkét kezem könyörgésképpen. -Rendben először és utoljára – adta be a derekát mosolyogva mire én annyira megörültem, hogy egyenesen a karjaimba rohantam. Lehet jó ötletnek viszonyult elsőnek ez az ölelés incidensem, de mikor elhúzódtam tőle mégse volt jó ötlet. -Menj öltözz – parancsolta mire bólintottam és elindultam az emelet felé, de a lépcső aljánál visszanéztem és láttam miként túr barna hajában idegesen ami gyönyörű látvány és épp mikor fordult hátra gyorsan feltrappoltam az emeletre egyenesen a szobámba. Magam után becsuktam az ajtót és annak dőltem miközben végig gondolkoztam ezen az egész ügyön el kell mondanom Jake-nek, hogy megcsaltam hisz az a csók mégis annak számít, de személyesen kell elmondanom bármennyire lesz nehéz is az. Belehalok, ha elveszítem hisz Louis és köztem semmi sincs csak megtörtént, és most egész végig azon kattog az agyam. Na jó befogtam!
Megráztam a fejem és a szekrényem felé léptem ahonnan kivettem egy farmernadrágot és egy spagetti pántos fehér felsőt és hozzá elővettem a farmerkabátomat mivel nincs annyira rossz idő. Gyorsan magamra kapkodtam a ruhámat és a bolyhos zoknimat is lecseréltem egy sima zoknira ami rózsaszín csíkos volt. A hajamat kiengedtem és az arcomra felkentem egy kis púdert aztán óvatosan kihúztam a szemem és a végén egy kis szempillaspirállal kiemelt szempilláim. Miután végeztem megfésültem a hajamat ami a vállamra omlót. Megfogtam a táskámat ahova mindent bedobtam ami szükséges és kifutottam a szobámból aztán le a lépcsőn és elsőként a telefonomért rohantam a konyhapulthoz aztán felhúztam fehér tornacipőmet.
-Mehetünk? - kérdezte Louis mosolyogva talpig készen.
-Aha – bólintottam mosolyogva.
Egy egész napot vele.
Vajon mi sülhet ki belőle?  

4 megjegyzés:

  1. Hey:)
    Cass szereeelmes Louisbaa. Na jó a szerelmes szó kicsit erős....tetszik neki az biztos.
    Húha.....találkozni fog Zaynnel..nagyon kiváncsi vagyok.
    Siess az új résszel! Szeretlek.
    xxKlaudia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Heyhooo :))
      Inkább a vonzódás kifejezést használnám, ha már a szerelem szó kicsit erős.:))
      Zayn-el való találkozás nagyon izgalmas lesz azt hiszem a jövőheti rész tetszeni fog :D
      Hétfőn találkozunk köszönöm a komit:))xx

      Törlés
  2. Vaoooohh!! *-*
    Cassidie és Louis, Cassidie és Louis. (ezt énekelve)
    Első csók, első elgondolkodások, első még fel sem fogott érzelmi szálak!! IMÁDOM!!! Úgy érzem Cass-t egy kicsit most elvakítja, hogy kiderítse az igazságot és e miatt nem is fogja észrevenni azokat a kis szálakat, amik mozgatják Őt, ami Louis-ból áramlik ki, mert ŐK EGYMÁS TÁRSAI.
    Zayn pedig.. Hmmmm Zaynieeee babyyyy. Alig várom, hogy lássam az ő kapcsolatukat, vagy, hogy Zaynie mit is mondd Cass-nek, bár szerintem olyan konkrétat nem fog. Az túl egyszerű lenne és a te agyad nem úgy működik. :(
    Várom a kövi hétfőőőt!

    All the f*cking love. xx
    EsmeeH.

    Ui.: Mikor jelenek meg újra? Akarom mondani Maya. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kialakult valami közöttük már csak ki kell várni, hogy ennek mi lesz a vége. Végleg elfelejtik a csókot, vagy nem? Így van Cass-t most jobban érdekli a banda háttere ja meg persze Jake aki semmit sem sejt az egészről :O Szegény srác :( Szóval Louis és Cassidie lelkitársak? :D
      Alig várom, hogy elolvassátok a jövőheti részt *-* Zayn miatt már csak és ahhhw :))

      U.i.: Húha ez igen jó kérdés, ha azt mondom hamarosan mennyit árulók el? :D

      Törlés