13.rész

Sziasztok!
Új hét, új hétfő és új rész. Most már nagyon benne vagyunk a fináléban már csak két rész van hátra és annak az utolsó két résznek nincs címe ennek se volt ezért olyan gagyi a cím. Sorry.
Remélem kíváncsiak lesztek a végkimenetelre, mert engem a reakciótok érdekel. :D

Jó olvasást és várom a rész végén a véleményeket! :)xx

Endgame

Amikor a fiúk befejezték az éneklést akkor kezdtem el legidegesebb lenni és fogalmam sincs, hogy jutottam fel a színpadra, de azt tudom ott már fellélegeztem és azzal együtt fel  is pörögtem. Előtte az összes dal kiment a fejemből, de a színpadon minden dal egyesével lejátszódott a fejemben a gyakorlások képeivel és nem érdekelt egy-egy tábla amin annyi állt, hogy engem leszarnak és csak a fiúk fontosak nekik, mert voltak olyanok is ahol megköszönték nekem azt amit tettem, hogy újra összehoztam nekik szeretet bandájukat és a koncert végére a közönség velem együtt énekelte ami hihetetlenül jó érzéssel töltött el. A fiúknak igaza volt koncert után ahogy lelépsz a színpadról teljesen olyan vagy, mint aki nyolcvan energiaitalt ivott volna meg. A fiúk gyorsan megöleltek míg Louis homlokon csókolt, de nekem ez kevés volt így egy gyors csókra visszahúztam bár ez már a búcsú csók volt hisz most felmegy a fiúkkal a színpadra elénekelni a Torn című dalt ami egyben a meglepetésem is mivel tudja, hogy imádom azt a dalt, de miután elénekli és lejön én... már nem leszek itt. 

Amint elhúzódtunk felszaladt a színpadra így ott maradtam Maya-val és Jake-el.

-Biztos azt akarod? - kérdezte a bal oldalamon Jake mire bólintottam magam elé meredve mire Maya a jobb oldalamról húzott magához.

-Nem muszáj – suttogta mire elhúzódtam.

-De igen én nem tudok így élni – válaszoltam lehajtott fejjel és a színpad felé néztem aztán egy nagy sóhajtással néztem vissza Maya-ra aki mellett már ott állt Jake. -Menjünk!

Jake odaadta a pulcsiját amiben rögtön belebújtam és a fejemre húztam a kapucnit aztán feltűnés mentesen elindultunk a hátra a kijárat felé ahol bejöttünk. Szerencsére mindenki most a fiúkat nézi így senki se ripakodott ránk, hogy hova megyünk. Az épületből kiérve Will-el találtam magam szemben magam aki épp cigizett mégse tudok csak úgy lelépni.

-Mi kértük meg – bökött meg Maya mire bólintottam.

-Gyertek – dobta el a cigit és a fekete kocsijához mentünk ahova rögtön beültünk hárman hátra. -A cuccaid a csomagtartóban Maya és Jake összepakolt neked – nézett hátra mire bólintottam.

-Nem kellene ezt csinálnod Will – szólaltam meg mikor már az autópályán voltunk mire a visszapillantó tükörből rám emelte tekintetét. -Megfog utálni sőt lehet kirúg!

-Rendben leszek Cass – biztosította meg egy mosollyal bár nem igazán hittem neki hisz, ha Louis rájön, hogy Will hozott ki a reptérre akkor neki fog esni. -A lényeg, hogy te normális, boldog életet tudj élni. Nem, de? - ez a kérdés bűntudatot éreztettet velem így lesütöttem a szemem olyan, mintha csak magammal törődnék pedig nem én gondoltam Louis-ra is meg a bandára is és ezt találtam helyes megoldásnak nekik a karrierjükre kell koncentrálniuk míg nekem visszatérnem a normális életemhez a barátaimmal. Nem illek én bele az életükben!

A kocsi megállt így mindenki kipattant a kocsiból én voltam az utolsó aki kislisszant. Will a kezünkben adta a táskát mire én letettem az enyémet és a nyakánál fogva magamhoz öleltem.

-Hiányozni fogsz, Will – suttogtam. -Köszönök mindent – néztem fel rá mire legyintett a kezével mosolyogva.

-Jobb életed lesz kislány – mondta mosolyogva mire bólintottam, de nem volt túl meggyőző a mosolyom. -De menjetek a repülőtök nem vár ez már nem magángép – kuncogott mire megragadtam a cuccaimat, de mielőtt a barátaim után mentem volna Will-hez léptem és lábujjhegyre állva az arcára egy puszit nyomtam.

-Vigyázz rá – mondtam mire bólintott aztán hátat fordítva neki elindultam a Maya és Jake után.

Amint beléptünk a repülőtérre és megláttuk a gépünket a kijelző tetején elkezdtünk futni a megfelelő terminálhoz hisz igaza van Will-nek ez a gép sima, hétköznapi repülő ami nem vár meg. Pont nekem való gép; egy hétköznapi lányhoz illő.

***

Megkönnyebbültem mikor a hosszú út után végre leszálltunk a gépről, hogy átszálljunk egy taxiban amit Maya lefoglalt nekik Ő ért a taxi fogáshoz. A taxi út rövid és eseménytelen volt egész végig meredtem ki az ablakon mindvégig arra gondoltam, hogy Louis most olvassa a levelemet. Szemeimből akaratlanul is kicsordultak könnyeim amit gyorsan megtöröltem Jake pulcsi ujjában és pont jókor hisz megérkeztünk a jó öreg házunkhoz. Jake úriember módjára kifizette a taxit míg Maya segített a csomagokkal persze amint Jake is kiszállt a taxiból a kezében nyomta a táskákat és berohant a házban a kulcsokkal. Tipikus Maya.

Mosolyogva mentem utána Jake-el el is felejtettem ezeket az átkozott lépcsőket túlzottan elkényelmesedett újra hozzá kell szoknom a lépcsőzéshez. Amint felértünk az ajtó tárva nyitva volt így csak simán besétáltam utánam Jake aki lábával becsapta az ajtót és Maya ugrott elém.

-Üdv itthon – mosolyogva ölelt magához.

-Otthon édes otthon – mondtam mosolyogva és letettem a táskáimat magam mellé, és amint elengedett Maya körültekintettem és minden ugyanolyan amilyen volt, mintha az idő megállt volna azzal, hogy London-ban voltam. Semmi se változott csak egy valami... én. Mindig is ezt a házat tekintettem otthonomnak, de most valami hiányzik vagyis valakik és azok a fiúk.

-Jól vagy? - szólított vissza a valóságban Maya.

-Természetesen csak – nem tudtam befejezni a mondanivalóm, de nem is kellett Maya a legjobb barátnőm így a fejemben is belát tudja mit érzek, tudja mi a bajom hisz Ő az én másik felem. Mindig tudja mit kell mondani, vagy cselekednie ilyen helyzetekben és most se cselekedett másképp szorosan magához ölelt míg én próbáltam visszafojtani a könnyeimet, de mindhiába nem erősségem a sírás visszatartása ez sose fog változni.

-Hívd fel – húzódott el és megragadta a karom mire én megtöröltem a szemem és a fejemet ráztam. -Szükséged van rá tudni akarod mi van vele addig nem leszel önmagad míg nem tudod mi a helyzet vele – igaza van, mint mindig, de ezt nem vallom be neki, mert így is nagy az önbizalma hála a családjának akik növelték az önbizalmát miközben én folyton mondtam, hogy ne, de kihallgat egy 3 éves gyerekre? Senki. -Figyelj felhívhatom én is – folytatta mire felhúztam a szemöldököm mire lesütötte a szemeit, de totál paradicsommá vált az arca. Mi történt amiről én nem tudok?

-Kit akarsz te felhívni? - vontam fel a szemöldököm mosolyogva mire a falon lévő sarkot kezdte el nézegetni ahol egy egész pók család él amiket napi szinten kerülők hisz irtózok a kis dögöktől.

-Hát... tudod... igen Őt – vakarta meg szőke haját aztán mosolyogva széttárta a karját ezt akkor csinálja mikor ideges, de miért ideges?

-Maya Elizabeth Whitmore mit nem mondasz el nekem? - nem szereti mikor a teljes nevén szólítom mivel első osztályban volt egy tanár aki állandóan Elizabeth-nak, vagy Lorin-nak hívta míg Ő százszor elmondta neki, hogy Maya, de a tanár leszarta így az Elizabeth név nem épp a kedvence viszont a Lorin mai napig rejtély, hogy honnan jött a tanárnak kicsit gond lehetett a tanárnak a fejével. 

-Cassidie Lewis... ez nem ér a te szüleid nem adtak neked két nevet te szerencsétlen – fonta össze a karját a mellkasán duzzogva mire megforgattam a szemem.

-Bökd már ki – kiáltottam rá.

-De nem lehet – vágta rá.

-Óvodában megígértük egymásnak sose titkolózunk egymás előtt – emlékeztettem mire fejben csapta magát ezzel mindig hatok rá.

-Zayn randira hívott – vágta rá gyorsan mire az állam esett és ezzel egy időben mögöttem Jake is ledobta maga mellé a bőröndöket a szerencsétlen végig fogta a kis marha.

-Tuti kamuzol Zayn nem bukik a buta szőkékre – szólalt meg mögülem Jake mire Maya elővette a mérges tekintetét aminek a hatásra Jake kiszaladt az ajtón így újra visszafordultam legjobb barátnőm felé.

-Szóval te és Zayn? - kezdtem bele mire bólintott. Egy kicsit sem zavar, hogy Maya elkezd randizni azzal a fiúval akivel nem egyszer csókolóztam inkább az zavar, hogy nem mondta el és, ha randizni kezdenek akkor Louis nem fog tudni elfelejteni, mert a legjobb barátnőm és a bandatársa puszi pajtik lesznek. Ohoh.

-Figyelj még nem írtam neki, de mikor a taxiban ültünk Ő írt keresnek minket én nem válaszoltam, de aztán megkérdezte, hogy mi lesz a randival amire ismét nem válaszoltam, de én randizni akarok vele – a végén toporogni kezdett, mint egy kislány akitől elvették a nyalókáját mire én sóhajtottam.

-És Louis? - kérdeztem rá az ajkaimban harapva mire bólintott így elkezdtem a földet nézegetni.

-Tudom, hogy normális életet akarsz és azt akarod, hogy boldog legyen, de nélküled boldogtalan – mondta mire felnéztem rá. -És te is az vagy valld csak be!

-Jól vagyok – vágtam rá. -És Ő is jól lesz! Figyelj nem állok Zayn-el az utatokban, de jobb lenne, ha pár hónap múlva lenne a randitok addigra Louis elfelejt utána tőlem Zayn-hez is költözhetsz – igazából csak remélni tudom, hogy pár hónap múlva elfelejt. Én visszatérek a régi unalmas életemhez és Ő meg visszatér a turnés életében majd olvasgatom róla a cikkeket milyen nagyszerű énekes na meg persze nézek róla képeket meg videókat így a legjobb.

-Ki akarsz dobni? Csak randizni fogok vele tőlem nem szabadulsz meg – háborodott fel nevetve mire mosolyogva öleltem magamhoz. -Minden rendben jön! - Ha Maya mondja akkor igaz, de félek, hogy semmi se fog rendben jönni félek, hogy Louis idejön és akkor nem leszek képes neki megmondani, hogy vége nem tudom azokban a gyönyörű szép kék szemekben megmondani kitaláltatok ezért szöktem el.

-Pakoljunk ki és térjünk vissza a régi életünkhöz – ráztam meg a fejem mosolyogva mire megfogtuk a táskákat és a szobámba hurcoltuk.

Miután visszapakoltam a ruháimat gondosan a szekrényemben és mindent a helyére tettem lehuppantam Maya mellé az ágyra éppen a Louis-tól kapott rózsámat tanulmányozta, mintha még soha életében nem látott volna rózsát.

-Maya az egy rózsa nem tudom mit kémleled annyira, de az egy rózsa – böktem oldalban nevetve mire csak megforgatta a szemeit.

-Tudod sose hittem volna, hogy ezt mondom, de kedvelem a Tomlinson srácot látszik, hogy szeret pedig nem indult jól vele a kapcsolatom, ha emlékszel – tanulmányozta a virág szirmait mire mosolyogva bólintottam hát hogyne emlékeznék arra a napra mikor Maya és Jake betoppant hisz akkor szakítottam Jake-el és Maya-n akkor látszott, hogy nem szívleli Louis-t szóval most fura tőle ezt hallani. -És tudod miért kedvelem? - fordult felém mire oldalra billentett fejjel vártam, hogy folytassa. -Mert boldoggá teszi a legjobb barátnőm – mondta mosolyogva mire én elvetem a pillantásom tőle és az ágyammal szemközti falra szegeztem a pillantásom ahol képek ezrei sorakoztak. -Tényleg! Eddig azt hittem a Jake-el való kapcsolatod az igazi, de mikor láttam Louis szemében azt a szikrát ahogy rád néz rájöttem, hogy Ő még Jake-nél is jobban szeret – fél szemmel rátekintettem aztán csak megráztam a fejem és visszaszegeztem a tekintettem a falra. -Kiegészítettek egymást – folytatta mire hátrahajtottam a fejem és éreztem, hogy a szememből elindulnak a könnyeim, de azokat gyorsan le is töröltem hisz nem sírhatok el kell felejtenem.

-Fejezd be kérlek – könyörögtem mire felültem és Maya rögtön megölelt. -Teljesen mások vagyunk! Ő egy énekesnek született míg én egy franc tudja minek, de nem tudok abba élni amiben Ő. Szeretem, de az ellentétek nem férnek meg egymás mellett hiába mondják mindig azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást ez nem igaz - a végén a fejemet ráztam mire Maya a kezemben adta a rózsát és egyből a kezemben lévő virágra tekintettem.

-Tudod, hogy mindig veled értek egyet és támogatlak mindenben még akkoris, ha hülyeséget csinálsz szóval én melletted állok – mondta mosolyogva mire felnéztem rá és egy mosollyal bólintottam. -Mi lenne, ha tartanánk ma egy csajos estét, mint a régi szép időkben? Tudod buli, pia és szórakozás – vetette fel az ötletet mire a virágra néztem és bólintottam hisz ez kell nekem ezzel visszabújok a régi életemben. A virágot az éjjeli szekrényemre tettem aztán Maya felé fordultam, de Ő már felállt és az ajtóba ácsorgott.

-Amúgy ezek a buli szülinapokon szoktak lenni – döntöttem oldalra a fejem hisz mindig szülinapokon tartunk ilyesfajta bulikat meg persze nagy napokon. Na jó nem csak akkor.

-Elő szülinap – visította rám mire feltettem a kezeimet védekezésképen amikor hirtelen csöngetek.

-Vársz valakit? - kérdeztem oldalra döntött fejjel mire megrázta a fejét. -Akkor lehet csak Jake – vontam meg a vállam felállva az ágyról.

-Vagy az ex pasim aki még mindig azt hiszi összejöhetünk a tökkel ütött nem tudja felfogni, hogy vége – ecsetelte el nekem Maya a történetet ami akkor történt amikor én házon kívül voltam. Időközben leértünk és amikor kiakartam nyitni az ajtót ezernyi fényképezőgép csattogott a szememben míg egy sötét bőrű nő állt előttem.

-Cassidie Lewis – szólalt meg egy nagy mosollyal a nő. -Mikor meglátták önt a reptéren egyből jelentették és mi egyből fel is kerestünk – folytatta mire hátranéztem Maya-ra aki már csukta volna rájuk az ajtót, de nem igen hagyták. -Mi okból tűnt el? Miért hagyta ott a saját koncertjét? - tette fel a nő a két kérdést aztán felém fordította a mikrofont.

-Mert... - az igazságot, vagy a hazugságot? -Mert tévedtem nem akarok sztár lenni – csuktam volna rájuk az ajtót, de ismét az utamba álltak.

-Akkor minek volt ez a koncert? - folytatta a kérdez-feleletet a nő mire megforgattam a szemem.

-Az nem számít inkább az számít akik ebbe a szakmában vannak benne azoknak meg kell tanulni hazudni, de én nem tudok ez van. Nem tudok úgy élni, hogy bele kell hazudnom a rajongóim képében! Minden álmom az éneklés volt ez bevallom, de az élet megváltozik és én is megváltoztam szóval inkább leszek egy hétköznapi senki, mint egy olyan személy akinek hazudnia kell, mert fentről irányítják. És tudják mit sajnálok? Őket, mert maguk naponta készítenek ártatlan sztárokról olyan pletykákat amiknek a fele se igaz. Gusztustalanok – vágtam a képükben és minden erőmet összeszedtem és becsuktam az ajtót. Az ajtónak dőltem és végig csúsztam a kemény fapadlóra mire Maya egyből mellém ült és magához ölelt.

Mikor elhúzódtam még percekig ültünk a padlón míg én a könnyeimet letöröltem a pulcsim végében aztán Maya-ra néztem.

-Vége lesz ennek valamikor?

-Remélem, mert gátolnak abba, hogy buliba menjünk a szemetek – szitkozódott mire felnevettem. -Amúgy a Modest-re gondoltál?

-Ők tették tönkre a fiúkat persze, hogy rájuk – bólintottam. -Szerinted látni fogja ezt?

-Ha igen tudod, hogy ide jön – mondta mire bólintottam és a fejemet a vállára tettem míg az Ő fejét az én fejemre tette.

Amíg mi a padlón ültünk és merengtünk egyedül addig az ajtón egy folytában dörömbölt a nő, hogy még kérdezni akar míg én nem foglalkoztam vele. Nem akarok ebbe a mocskos életben beletartozni nem tudom mit nem lehet ezen megérteni.

Hirtelen Maya telefonja csipogott és amint elővette egy hatalmas vigyor kúszott az arcán és mikor a telefonra néztem rájöttem miért, de aztán a mosoly lehervadt mikor elolvasta az üzenetet.

-Látták – fordult felém mire bólintottam. -És Louis ide tart!

Valahogy sejtettem így szembe kell néznem a gyönyörű kék szemeivel  amikben képtelen vagyok hazudni,  nem tudok azokba a szemekben hazudni egyszerűen nem megy. Hangos sóhajjal ismét visszahelyeztem a fejem Maya vállára mire nevetve az Ő feje az én fejemen landolt. Nem így gondoltam a hazatérésem, de úgy néz ki az a átkozott koncert - ami amúgy nagyon jó volt – tönkre tette a normális életemet. Vagy én nem gondoltam át ezt az egész hazaszökök és minden rendben lesz dolgot. Igen, én voltam a hülye! Kellet nekem a sztárok világjában élnem, ha már az elején rácsapom Louis-ra az ajtót és elutasítom az ajánlatát akkor bele se szerettem volna és még mindig Jake oldalán lennék... boldog. Igen boldog lennék, mert normális életem lehetne, de így ennek búcsút kell intenem. A sztárság és a boldog élet nem fér meg egy helyen.

-Mit mondasz majd neki? - hallottam meg legjobb barátnőm hangját mire felemeltem a fejem és egyből megráztam aztán a kezeimben temettem az arcom.

-Hazudni akartam – kezdtem bele, de Maya egyből felnevetett.

-Te nem tudsz hazudni – rázta hevesen a fejét nevetve mire én csak megforgattam a szemem.

-Akartam a végét nem hallottad? - vonom fel a szemöldökön mire most Ő forgassa meg a szemét. -Így fogalmam sincs mitévő legyek – vontam meg a vállam tehetetlenül mire elkezdte az állán lévő hamis szakállát simogatni. Gondolkodik. Már rég rossz. Gondoljunk csak bele, ha Maya nem rángat bele az egész meghallgatás hülyeségre nyugodt életem lehetne. És akkor nem ismerném Louis-t.

-Mond el neki az igazat, vagy szakíts vele szemtől szemben, ha még mindig a normális élet dologra vagy rákattanva – szólalt meg Maya mire ráemeltem a tekintettem és teljes komolysággal mondta.

Attól, mert megszüntettem Louis-al a kapcsolatom lehet még normális életem? Szakítani akarok vele? Még magam sem tudom mit akarok annyi a biztos, hogy normális és boldog életet akarok messze a rivaldafénytől. Lehetséges még ez?  
Jézusom Cass most döntsd el mit akarsz, mert kezdek tőled megbolondulni!

Még a kis hang a fejem is kinevet, de lehet az csak Maya hisz Ő irányítja a kis hangot a fejemben míg az Ő fejében én vagyok a kis-hang. Ezzel a kis hang dumával vettem rá egyszer, hogy takarítsa ki az egész házat kissé átvertem, de a ház csak úgy ragyogott. És most megint eltértem a fontosabb dologról remek.

Érzem, hogy az összes kérdésre ami bennem lakozik akkor kapok választ mikor Louis itt fog előttem állni. Miért nincs egy olyan gép ahova beütöd a kérdésed és pár perc múlva kiadja a helyes választ? Olyan nehéz lenne az ilyet feltalálni? Szerintem nem!

-Na? - szólított vissza a valóságban legjobb barátnőm mire sokadjára is megráztam a fejem, hogy kitisztuljon a fejem. Maya felhúzott szemöldökkel és oldalra döntött fejjel figyelte a válaszom míg én próbáltam összeszedni a fejemben egy épkézláb mondatot.

-Azt hiszem maradok az igazságnál – vágtam rá miközben a hangom megremegett minden egyes szónál mire Ő egy nagy mosolyra húzta a száját aztán újra legörbítette.

-És szakítasz vele? - tette fel a kérdés amire magam se tudom a választ hisz szeretem, de Ő nagy sztár egy nagy bandában a turnéra kell koncentrálnia nem kell neki egy hülye normális szürke kisegér. A kérdésre a válasz akkor fog megszületni mikor ideér. Szerintem.

12.rész

Sziasztok!

Újabb hét, újabb hétfő ami csak egyet jelent; Unbreakable. Igaz már nagyon a fináléban van a történet, de még történnek fordulatok. Muhaha. 

Szóval jó olvasást babák :))xx

Last day with them

Hihetetlen, hogy elérkeztünk arra a napra mikor hivatalosan kimondhatom, hogy túl vagyok az utolsó próbán, de megijeszt a gondolat, hogy holnap élőben fellépek több ezer ember előtt. A fiúk mindent elmondtak, hogy ne izguljak, de nem tudok nem izgulni túlzottan félek a rontástól, de a rettegett félelmem, hogy rosszul éneklem az egyik dallamot. A legrosszabb, hogy a holnapi nap végével nem csak a koncertnek lesz vége, hanem nekem is. Holnap a koncert után hazamegyek Maya-val és Jake-el oda ahova tartozok a normális, unalmas életemhez ami New York-ba vár rám. Nem illek bele ebben a londoni életben és az egész sztárságba én nem tudok hazudni az interjúkban, én nem tudok így élni.
-Holnap nagy nap királylány – ragadt meg hátulról valaki és megforgatott a levegőben míg én próbáltam kiszabadulni tőle, vagy legalább felé fordulni bár azért ezt a hangot fel kéne ismernem. Csak nem Niall James Horan van mögöttem?
-Neked még ma lesz nagy napod, ha nem hagyod abba - szóltam rá nevetve mire elengedett így felé tudtam fordulni és amint megláttam kisfiús mosolygós arcát rögtön magamhoz öleltem hisz szörnyen fog hiányozni ez a életvidám életmód amit Niall él. -Szeretlek te tökfilkó – suttogtam miközben megéreztem hátulról, hogy Ő is magához ölel. Ezt nevezhetjük búcsúnak is.
-Hé hé nem a halálodra készülsz Cass – tolt el magától Niall mire gyorsan megráztam a fejem, hogy nehogy véletlen kicsorduljon első könnycseppem. -Mi ütött beléd hercegnő?
-Semmi csak egy kis érzelem kinyilvánítás a holnapi nap előtt – vontam meg a vállam egy mosolyt erőltetve az arcomra.
-Holnap is lesz érzelem ne aggódj amiatt – fogta meg a vállam mosolyogva mire felnevettem. Igen holnap is lesz érzelem csak egy teljesen más érzelem. -És különben én is szeretlek hercegnő – húzott magához és a hajamban egy puszit nyomott míg én közelebb férkőztem hozzá. Örökké legjobb barátom maradsz, Horan!
-Hé Nialler ne lopd a kedvesem – hallottam meg egy teljesen új hangot aki még jobban fog hiányozni talán Ő fog a legjobb hiányozni. Niall levette rólam a kezeit és amint megláttam Niall egyet  lökött rajtam és egyből a karjai közé bújtam, de véletlen vagy talán szándékosan ajkaink ismét összefutottak. Nem tudok betelni a csókjaival annyira valós, annyira élő és annyira szeretem Louis Tomlinson-ot, hogy azt szavakban se tudom önteni.
-Annyira szeretlek – suttogtam mikor pár percre eltávolodtunk egymástól és a homlokát a homlokomnak döntötte.
-Furcsa vagy te nekem – húzta fel a szemöldökét Louis mire a szemeimet lesütöttem aztán kezével az állam alá nyúlt. -Minden oké, Cass? - kérdezte és belenéztem gyönyörű kék szemeiben képtelen vagyok hazudni neki mindig arra tanítottak, hogy csak az igazat, de a sztárság megváltoztatott. Bólintottam mire a szám sarkában egy apró csókot hintett aminek hatására összekulcsoltam a kezeimet a nyaka körül és a vállában fúrtam a fejem. Beszívtam szokásos cigaretta és férfi dezodor illatát, hogy legalább az illata maradjon velem örökké.
-Mi az ördög folyik itt? - hallottam meg mögülem Styles jellegzetes hangját így eltávolodtam Louis-tól és pár percre el is fordultam tőle, hogy pólóm végében megtöröljem kusza könnycseppjeim.
-Fogalmam sincs olyan, mintha Cass haldokolna – vágta rá Niall mire rátekintettem és a kezeit magasban emelte míg én csak megforgattam a szemem.
-Haldokolsz? - kérdezte Zayn mire rátekintettem és ismét belebotlottam mogyoróbarna szemeiben amikben aggodalmat fedeztem fel. Létezik olyan, hogy Zayn még mindig érezz valamit irántam? Azt hiszem neki is jobb lesz, ha én eltűnök innen.
-Dehogyis – nevettem fel legyintve egyet a kezemmel. -Csak Niall-nak nagy a képzelőerője – forgattam meg a szememet mosolyogva mire mindenki bólintott aztán Louis maga felé fordított, hogy csak ránézek és ráfigyeljek.
-Akkor mi ez az egész Cass? - kérdezte mire elkezdtem az alsó ajkaimat harapdálni és valamiféle igazságnak mondható megoldást mondani neki.
-Csak... tudjátok a koncert után minden megváltozik – túrtam bele a hajamban és Louis-ról a többiekre tekintettem, de Louis ismét magára vonta a figyelmét. -Az a koncert sors döntő pillanat lesz számomra és gondoltam ideje elbúcsúzni attól a Cassidie-től aki egy normális, hétköznapi lány volt – vontam meg a vállam és végig Louis szemeiben mondtam minden szavam míg Ő mosolyra húzta a száját és a kezei a derekamra tévedtek.
-Sose voltál hétköznapi számomra mindig is különleges voltál és leszel – húzott magához közelebb mosolyogva mire oldalra bólintottam a fejem és a következő pillanatban ismét megéreztem ajkait az ajkaimon.
Mivel mindenki a szemtanúja volt ennek a kis jelenetnek így hamar elhúzottunk és a többiek felé fordultunk míg Ők szemöldök húzogatva és egy kacér mosollyal vizslattak minket. Hiányozni fog ez a nézés ezektől a bolondoktól!
-Szerintem ideje nyugovóra térni holnap nagy nap vár mindannyiunkra igaza van Cass-nek – szólalt fel Liam mire rámosolyogtam aztán mindenki felszivárgott az emeletre már csak én és Louis maradtunk, de az illető nem igen akart felengedni az emeletre.
-Aludnod kéne – állapítottam meg mire mosolyogva bólintott.
-Magányos vagyok a szobámban – biggyesztette az ajkait aminek a hatására felnevetettem.
-Odaadjam a kis párnám nagyon jó alvótárs – vigyorogtam rá mire most Ő kacagott fel pedig halálosan komolyan mondtam.
-Sokkal jobban szeretek egy élő dologgal aludni tudod akkor hallhatom a szívverését ami nekem az altatódalom – tette a fejét a vállamra mire csak mosolyogva megforgattam a szemem.
-Szólhatok Harry-nek, vagy valamelyik fiúnak ez ügy érdekében hallottam, hogy régen Harry volt a lakótársad szóval biztos örömmel alszik veled – felemelte a fejét mire a szája elnyílt míg én diadalmasan vigyorogtam rá aztán csak megforgatta a szemeit. -Nem tetszik az ötlet? Pedig csuda jó ötlet – emeltem fel a kezeimet vidáman mire amolyan „Komolyan?” beszélsz fejjel rám nézett míg én szaporán bólogattam.
-A te szobád jobban tudok aludni – vitatkozott mire felnevettem aztán kitértem karjai közül és megragadtam a kezét, hogy az emelet felé húzzam, de Ő visszahúzott. -Most akkor ez igen? - kérdezte a falhoz taszítva mire felpipiskedtem magam és egy puszit nyomtam szája sarkára.
-Nem, éppen elvezetlek a szobádban és bezárlak oda, hogy nyugodtan aludhassak – álltam vissza a helyemre mosolyogva mire Ő oldalra billentette a fejét. -Louis tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak színleled? - nevettem fel aztán kibújtam a karjai közül ismét megragadtam a karját és most már nem hagytam magam, hogy visszahúzzon én húztam végig a lépcsőn a szobámig.
Amint beértünk a szobámban Louis az ágy előtt állt kérdően rám nézve míg én bezártam az ajtót aztán felé fordultam és a karjaiban szaladtam megragadva borostás arcát és a száját a számra nyomtam. Louis a combomnál megemelte úgy vitte el egészen az ágyig ahova óvatosan letett, de egy percre szakítottuk meg heves csókcsatánkat. Lehúztam Louis-ról a pólóját így újra szemügyre vehettem tetoválásait amiket reggelente állandóan megcsodálhatok.
-Biztos akarod? - suttogta mikor pár percre elváltunk így belenéztem kéken csillogó szemeiben és láttam benne, hogy vigyázni fog rám így bólintottam.
-Igen – húztam újra magamhoz.

 ***

Óvatosan nyitottam ki a szemeimet hisz az éjszaka folyamán elfelejtettem lehúzni a redőnyt így mikor végre szemem megszokta a fényt jobban körültudtam tekinteni és ahelyett, hogy Louis mellkasán feküdnék a párnámon fekszek miközben Ő teljesen felszívódott és a hely mellettem ahol neki kéne lennie üres vagyis egy rózsa meg egy levélke van ott. Mi a franc? Neki adom magam erre itt hagyj hát ez egy vad barom.
Felültem aztán a rózsához nyúltam ami valljuk be gyönyörű és pont a kedvencem imádom a vörös rózsát nincs annál szebb virág. A szirmai közé szimatoltam és egy mosoly terült szét az arcomon hisz Louis parfümjétől bűzlik, de az a jó fajta bűz. A virágot elhelyeztem egyik kezemben és a szabad kezemmel a kis papírkáért nyúltam amit gyorsan kinyitottam.

„Jó reggelt szerelmem remélem jól aludtál, mert én nagyon jól aludtam maradtam volna még melletted, de van egy kis meglepetésem. Szeretlek! Louis xx”

Mosolyogva olvastam minden szavát és miután elolvastam a papírt meg a virágot magamhoz ölelve dőltem el az ágyon. Én csak egy búcsú éjszakának szántam erre tessék most már még nehezebb lesz tőle elválnom, mint hittem. 

Újra és újra átfutottam a levél tartalmán miközben a rózsa szirmait szaglásztam amikor hirtelen megcsördült a telefonom. Letettem magam mellé a virágot meg a levelet és az éjjeli szekrényről elvettem a mobilom ahol legjobb barátnőm neve villogott és akkor láttam meg, hogy még rajta kívül 8 nem fogadott hívásom van. Ha mind a nyolc Maya-tól van akkor inkább nem szeretném felvenni a telefont hisz még a koncert előtt meghalok. 

Óvatosan végig húztam az ujjam a telefonomon és a fülemhez emeltem. 

-Mi a francért nem vagy képes felvenni a rohadt telefont basszus? - kezdte el az ordibálást miközben a lábaimat óvatosan letettem a fapadlóra ami nagyon hideg az én pici, meztelen lábaimnak így belebújtam a saját papucsomban. 

-Bocsi, de még csak most keltem fel – álltam fel az ágyról és a szekrényem felé lépkedtem miközben a vonal túlsó végében Maya hörgött aztán ezt felváltotta Jake csipkelődése így egy nagy mosollyal nyitottam ki a szekrényem. Ez hiányzott ez a két idióta marakodása és az én döntőbíróságom. 

-Miért kelsz ilyen későn? Valami bűzlik nekem és még telefonon keresztül is megérzem, hogy valakinek vad éjszakája volt – Maya-nak van egy különleges képessége ami annyit fejt ki, hogy elsőre megtudja állapítani az emberekről, hogy mikor szexeltek utoljára és akár a telefon túlsó végéből is képes ezt megállapítani fogalmam sincs hogyan biztos egyik szülőjétől örökölte. Bár ismerem a szüleit és Ők nem ilyenek. -Nem szólsz vissza szóval igen – visított a telefonban mire feleszméltem. -Szóval milyen Tomlinson az ágyban? Nagyon vad? - a fejemet a szekrényben lévő ruháimra tettem, de rájöttem, hogy van aki még rosszabbul van és az Jake. Szegény Jake ezt mind végig hallgatja bár Maya azt is tudja, hogy Jake milyen ágyban mivel az a kis szemét szőke kiszedte belőlem és eldaloltam mindent. 

-Öröm veled beszélgetni legjobb barátnőm – szólaltam meg mosolyogva mire a telefonban nevetett. 

-Igazából veled tök unalmas beszélni, mert inkább szemtől szemben beszélgetnék veled, de te lusta vagy kinyitni azt a rohadt bejárati ajtót – micsoda? Maya és Jake itt van? Ledobtam a telefont az ágyra és az ajtó felé rohantam aminek elsőnek neki mentem aztán végre megtaláltam a kilincset és segítettem magamon azzal, hogy kinyitottam az ajtót. A lépcső szintén estem és keltem miközben a nappaliban a fiúk gyakorolták azokat a dalokat amiket ma énekelnek azt hiszem reggeli főpróba van. Megkérdezhetném Őket, hogy mi a francért nem képesek kinyitni az ajtót, de túl izgatott vagyok és amint a bejárati ajtóhoz érek egyből kitárom ahol a két legjobb barátom ácsorog így rögtön a nyakukban ugrok. 

Aztán rájöttem, hogy pizsamában vagyok és majd megfagyok így beljebb engedem Őket, hogy levetkőzzenek míg az ajtót gondosan becsuktam. A fiúk mellém sétálnak és akkor néztem meg Őket újra és Louis nincs köztük. 

-Hol van Louis? - böktem meg Liam-et mire megvonta a vállát egy sejtelmes vigyorral szóval tudja hol van, de nem mondja el. -És miért nem nyitottátok ki az ajtót? - ezt már mindegyiktől kérdeztem mire mindannyian elvigyorodtak. 

-Kinyitották – szólt bele Maya. 

-Csak mi rád vártunk – folytatta Jake mosolyogva. 

-Így mielőtt bemutatnál nekik felesleges már az is megtörtént álomszuszék - mondta Maya az „álomszuszék” szót természetesen idézőjelben mire én vállon ütöttem erre csak Ő is visszavágott. 

-Akkor ezzel is megkönnyíted az életem szaros – vágtam rá mosolyogva mire most Ő ütött vállban. 

-Fogd be lúzer – szólt rám igen állandóan szidjuk egymást és piszkálódunk ez már amolyan hétköznapi cselekvés, ha nem szólunk be egymásnak egy nap akkor valami eget megrengető problémánk van. 

-Ne ütögess, mert lila foltjaim lesznek és ma fel kell lépnem – ütöttem el a karját mire már majdnem visszaütött, de Jake mögé bújtam. 

-A nyakadat elnézve ezek az ütések semmik – vigyorgott rám győzedelmesen mire kinyújtottam rá a nyelvem. -Állj arrébb fatökű, mert meg kell ölnöm a legjobb barátnőm tudom ez gyilkosságnak számít, de jó ügyvédem lesz – a fejemet Jake vállára tettem míg kezemmel megragadtam mindkét válla végét, hogy véletlen se moccanjon el. 

-Bocsi Maya, de fel kell lépnie telt házas koncertje lesz a kisasszonynak – Jake a kezeit a derekamra helyezte, úgy húzott maga mellé míg én hozzábújtam, hogy véletlen se öljön meg legjobb barátnőm mire Ő nevetni kezdett így én is elhúzódtam Jake-től, hogy felnevessek. 

-Maya és Cassidie visszatért – hajoltunk meg egyszerre Maya-val mosolyogva míg Jake mosolyogva tapsolt meg minket a többiek viszont értetlenkedve álltak. 

-Azt hittem tényleg megölöd – szólalt meg Nialler. 

-Néha megölném, de a legjobb barátnőm és szükségem van rá szóval meg kell tartanom – karolta át a nyakam Maya és a hajamat összekocólta bár alapból kócos szóval ez nem sikerült neki.

-Igen néha én is megfojtanám egy kád vízben, de nem tehetem, mert szükségem van rá – mondtam mosolyogva mire Maya megölelt így én rögtön vissza is öleltem. -Viszont öldöklésről jut eszemben hol van Louis? - tettem a kezem csípőre mikor elhúzódtunk és a többiekre meredtem mire szó szerint mindenki egyszerre nevetett fel. -Utálom a meglepetéseket szól, vagy daloltok, vagy Maya megöl mindenkit mivel nekem ma nincs kedvem senkit megölni – böktem legjobb barátnőmre mire újra nevetni kezdtek. -Okés mi folyik itt? 

-Menj fel – lökött be Maya. 

-És megtudod – kacsintott Harry mosolyogva. 

-Megártott nektek az éneklés – mondtam felhúzott szemöldökkel mire ismét felnevettek aztán elindultam az emelet felé, de mindvégig őket bámultam fogalmam sincs mi üthetett beléjük, de tuti, hogy nem komplettek. 

Megráztam a fejem és a szobám felé indultam, és amint benyitottam minden ugyanolyan volt, mint ahogy hagytam sőt a szőnyeg az esés hatására még mindig fel volt gyűrődve amit elfelejtettem megigazítani így a lábammal megigazítottam aztán az ágyamra ültem és újra a kezemben vettem a virágot és a levelecskét. 

Hol a francban vagy te idióta? 

Megfordítottam a papír lapot ahol ismét volt egy iromány;

„Néz ki az ablakon királylány :) Louis xxx”

Felálltam az ágyról kezemben mindennel és az ablakhoz csoszogtam persze egy pár percre lettem a székre a virágot meg az üzenetet, hogy a függönyt jól elhúzzam és amint megpillantottam hirtelen a virágot meg a levelet el is felejtettem. Kinyitottam az ablakot mire Ő mosolyogva állt egy szív közepén és a szívet apró cserepes virágokkal rakta ki. 

-Ezt minek köszönhetem Tomlinson? - kiabáltam le nevetve mire Ő megvonta a vállát. Amikor beengedtem Maya-t és Jake-t teljesen elfeledkeztem a körülnézésben és biztos amiatt nem láttam meg Louis-t és a mesterművét. 

-Lejössz? - kérdezte mosolyogva mire oldalra döntöttem a fejem. 

-Hideg van – kiabáltam. 

-Vedd fel a pulcsim ott hagytam a szobádban – a kiabálásán kívül az arcán egy hatalmas vigyor terült szét mire hátrafordultam és a széken tényleg ott volt a pulcsija. 

-Lusta vagyok szóval szia – bezártam az ablakot mire csalódottan leült a szív közepére míg én mosolyogva intettem aztán visszahúztam a függönyt és gyorsan magamra kaptam Louis pulcsiját amit elárasztott Louis illata. 

Úristen Cassidie idióta vagy jó, hogy az Ő illata árasztja el mivel az Övé! 

Miután felvettem ismét az ajtó felé iramodtam és megint visszaestem a padlóra mivel megint elfeledkeztem arról, hogy ezek az ajtók nem önműködőek. Gyorsan talpra álltam és kinyitottam az ajtót, és ismét leszáguldottam a lépcsőn míg a többiek mosolyogva figyeltek. Amint kitártam az ajtót Louis talpra ugrott és oldalra billentett fejjel méregetett.
Meg se várva a reakcióját rögtön felé szaladtam és megcsókoltam. 

-Tetszik? - döntötte a homlokát a homlokomnak mire bólintottam, de az arcomról a mosoly nem szándékozott eltűnni és még a szemeim is megteltek könnyekkel. -A mai nap különleges nap és megérdemelsz egy kis meglepetését – puszilta meg az orrom mire belebújtam az ölelésében és a mellkasában fúrtam az arcom. 

-Köszönöm, hogy vagy nekem – suttogtam miközben Ő a hajamat és a hátamat simogatta. -Köszönök mindent – nagyon halkan mondtam remélem ezt a kis gondolat menetemet nem hallja meg, de mindig ez van előbb beszélek és később gondolkozok. 

-Hé új szabály – húzódott el Louis mosollyal az arcán mire kérdően rámeredtem. -Tudom nehéz tartanod magad, de mosolyogva szeretnélek látni – simította ki az arcomból a hajtincsem mire egy mosolyt erőltettem az arcomra és bólintottam. -Ez a te nagy napod! 

-Meg a tiétek – köhécseltem bele. 

-A tiéd nélküled mi se lennénk sehol – javított ki mire megforgattam a szemem. -Gyere menjünk be még megfázol nekem – a keze a derekamra siklott és kiléptünk a virággal kirakott szívből és a bejárati ajtó felé igyekeztünk, de a terasznál megtorpantam. 

-Mi lesz a szívecskével? - néztem vissza a meglepetésemre. 

-Minden reggel mikor kinézel az ablakod ezt fogod látni ez már a kert része – mondta mire ránéztem és a mosolya még feljebb kúszott míg én tartottam a mosolyom, de belülről zokogtam hisz ma látom utoljára ezeket a csodaszép virágokat és erre holnap fog rájönni Louis is, vagy még ma. -De gyere – tolt beljebb a házban ahol a többiek egy nagy mosollyal fogadtak kivétel Zayn és Maya Ők a nappaliban beszélgettek. 

-Milyen volt seggarc? - kiabált a nappaliból integetve Maya mire elnevettem magam. -Nagyon cuki fiú ez a Tomlinson srác! 

-Úgy nézem te megtaláltad magadnak Malik fiút tudod Ő vele pont összeillenél – mentem el a többiek mellettem mosolyogva a nappaliban. -Csak nehogy féltékeny legyen a barátod rá – valójában leszarom Maya barátját jobban örülnék, ha Zayn lenne a pasija még akkor is, ha nem egyszer csókolóztam Zayn-el bár az Ő jövőjük is bizonytalan hisz New York és London közt nagyon sok kilométer van. 

-Szakítottam vele, mert csak egy szót ismert – forgatta meg a szemét mire bólintottam igen emiatt volt a „király” srác. Nagyon nagy szókinccsel rendelkezett!

-Pedig az iQ-ja akkora, mint a tiéd – szólt bele nevetve Jake mire lepacsiztam vele aztán inkább megráztam a fejem hisz Maya gyilkoló pillantása szó szerint gyilkoló. 

-Akkor új kapcsolatnak nézünk el! Hm Maya és Zayn – csapta össze a tenyereit Louis mire mindenki elkezdett "uu" hangot kiadni míg Zayn pillantása szinte az őrületben kergetett így legjobb barátnőmre néztem aki lehajtotta a fejét szóval most már neki se tetszik az a ötlet, hogy haza akarok húzni a francban. Remek. 

-Gyakoroljunk, mert béna vagyok – vágtam rá gyorsan. 

-Meg hülye is – mondta szemtelenül Styles és levágta magát a kanapéra így Maya közelebb kúszott Zayn-hez, de még így is Maya ölébe esett Harry feje, de Ő egy egyszerű mozdulattal leverte onnan. -Nincs párnám – hisztizett Harry mire Louis belehúzott az ölében így a fejemet a vállára hajtottam. 

-Mert szemtelen vagy – vontam meg a vállam mosolyogva. -Liam kezd az éneklést kérlek – nyújtottam el az „é” betűt mire elmosolyodott. 

-I thought I saw a girl brought life …

11.rész

Sziasztok drágák!

Most nem igen akarok semmiféle hozzáfűzni valót hozzátenni mai napom amúgy se fényes - a hetem is kilátástalan - így csak most kiteszem. 

Remélem tetszeni fog nektek és számoljátok a visszaszámlálót! :)) (négy rész)

Jó olvasást babák :))xx

The memories of ours

-Niall a rohadt életben, ha egyszer elkaplak esküszöm megszakítom annak az esélyét, hogy egyszer valakinek gyereket csinálj – rohantam le a lépcsőn miközben a ír fiúnak kiabáltam persze, mint mindig most is figyelmetlen vagyok és, ha valaki nem kap el akkor egyenesen leesek az utolsó három lépcsőfokról.

-Már megint mit követett el? - kérdezte egy nagy mosollyal az arcán Louis miközben a keze a derekamra siklott aztán szeme lejjebb hisz egy köntösben vagyok mivel az a idióta megint ellopta a kikészített ruhámat sőt még a fehérneműimet is. Komolyan ez már a héten, a hónapban a tizedik! Miért jó neki, ha lopdos? -Már értem a haragod – húz magához közelebb, hogy édes szája letévedjen a nyakamig, de még mielőtt végig csókolná a nyakam kezemmel megállítottam így bosszúsan nézz fel.

-Előbb meg kell ölnöm valakit – mosolyogtam rá gonoszan mire Ő lehajolt ajkaimhoz és egy apró puszit nyomott rá. Nem tudtam magam türtőztetni így a kezem a nyaka köré fonódott úgy húztam magamhoz közelebb aztán kezeim felfedező utat tettek egészen a hajáig amiket szálanként meghuzigáltam így csókunkban belemordult. Kuncogtam dicsőségemen mire Louis belemarkolt a fenekemben és kicsit megemelt, hogy a lábaimat dereka körül fonjam össze. A falnak döntött és ott lejjebb vándorolt a nyakamra míg én ismét meghuzigáltam kócos haját.

Ez az egész jelenetünk akkor lett kínos mikor meghallottuk mögülünk a torokköszörüléseket vagyis inkább Louis mögül, mert én amint meghallottam felnyitottam szemem és ott álltak nevetve a fiúk. A fejemet a vállára hajtottam szégyenben mire Ő is abbahagyta eddig cselekvését.

-Mond, hogy nincsenek mögöttünk – suttogta mire még jobban bújtam a vállában.

Louis óvatosan letett a lábaimra aztán megfordult, hogy Ő is szemügyre vegye a kukkolókat akiknek nincs jobb dolga, mint a mi életünkben ütniük az orrukat. A kezemen nem tudom már megszámolni, hogy hányszor kaptak rajta minket, vagy éppen nyitottak ránk. Louis megbökött mire rá meredtem aztán Ő lefelé bökött és mikor lenéztem a köntösöm ki volt kötve így gyorsan fontam újra össze. Kínosabb már nem is lehetne.

-Már értem a szexi csipke fehérneműt – mutatta fel nevetve Niall a bugyimat mire összekötöttem a köntösöm és mérgesen elindultam felé persze Ő hátrált, de épp időben kaptam el pólóját így visszahúztam.

-Ne lopdosd a cuccaim – vettem el tőle a ruháim.

-Unatkoztam kell egy kis vidámság – tárta szét a karját egy idétlen mosollyal az arcán emiatt sose tudok rá megharagudni.

-Na rajtam unatkozz és ne vedd elő az ártatlan vagyok és a legjobb barátod vagyok arcot, vagy pofán váglak – dobbantottam egyet a lábammal és hátat fordítottam nekik ezzel szabad utat hagytam a hajamnak mire mindannyian nevetni kezdtek és még Louis is nevet velük. Áruló.

Elhaladtam mellette és felfelé igyekeztem az emeletre, de megpördültem mikor Louis szólt hozzám.

-Menjek? - kérdezte kaján vigyorogva mire megforgattam a szemem.

-Nem – vágtam rá ismét hátat fordítottam nekik, de most gyorsabban vettem a tempót egészen a szobámig.

Amint beértem a szobámba a ruhákat az ágyra dobtam ahol Louis felsője volt amiben aludtam viszont a földön Louis zoknija sőt nem is egy zoknija és, ha ez még nem lenne elég a szobámban megtalálható Louis Tomlinson alsógatyája. Milyen szerencsés lány vagyok. Komolyan minden rajongó irigykedne, ha tudná, hogy mik találhatók meg ebben a szobában. 

Gyorsan felkaptam magamra a fehérneműm és a ruhámat ami egy egyszerű rövid nadrág volt hozzá egy combközépig érő felsővel igazán otthonos szerelés mondhatom. Összefogtam a hajamat lófarokban aztán a meztelen lábaimra húztam egy bokazoknit amin rózsaszín pillangók repdestek. Amint kész lettem már indultam volna kifelé a szobából mikor megcsörrent a telefonom és egy 180 fokos fordulattal megindultam az éjjeli szekrényig, hogy felvegyem a ketyerét.

-Igen tessék? - szóltam bele vidáman bár elfelejtettem megnézni ki is keress engem.

-Cass? - hallottam meg egy ismerős hangot.

-Maya úristen, de jó hallani a hangod – lelkendeztem és egyből lehuppantam az ágyamra ahol rögtön felhúztam törökülésben a lábam. -Mi újság veletek? Úgy értem veled és Jake-el – javítottam ki magam mosolyogva.

-Jól vagyunk, de a lényeg, hogy te hogyan érzed magad? Hallottuk, hogy koncerted lesz és igaz meglepetésnek akartuk, de megsúgom ott leszünk az első sorban – Maya csak darálta a szavait, de a szava végén belekiáltottam hisz a tudat, hogy a legjobb barátaim jelen lesznek életem első koncertjén megnyugtat és úgyis ez az utolsó szóval tökéletes lesz már most tudom. -Na most süketültem magam köszönöm – nevetett mire én is felnevettem annyira hiányzik pedig régen annyiszor szidtam mennyire egy trehány és lusta, de mit tehetek a legjobb barátnőm. Viszont ideje beavatnom, hogy koncert végeztével haza megyek velük. Maya-nak tudnia kell róla amúgy is már majd nem elszóltam magam ezzel csak magamnak fogok segíteni.

-Az remek – mosolyogtam, de valójában lehervadt a mosoly az arcomról. -Maya el kell mondanom valamit – kezdtem bele mire a vonal túlsó végéből is megszűnt a jókedv. -A koncert végezetével haza megyek veletek – ezt a részét suttogva mondtam nehogy meghallja valamelyik fiú bár szerintem éppen a Playstation játékot nyomják, ha jól hallom, de azért az elővigyázatosság nem árt.

-Micsoda? Miért? Tomlinson-al nem alakulnak jól a dolgok? - amennyire én próbálok halk lenni annyira kiabál kétségbeesetten Maya.

-Nem, Louis-al minden csodás – mosolyogtam hisz ez igaz fogalmam sincs, hogy fogom tudni elfelejteni az emlékeket amiket nekem adott.

-Akkor meg mi a baj?

-Nem nekem való a sztárság én a normális élethez vagyok szokva és jobb lesz így nekem a banda újra tarolni fog míg én visszatérek a munkámban – erőltettem magamra egy mosolyt hisz ez az igazság sose szeretem a felhajtást az már más téma, hogy az életem az éneklés, de ahogy belekóstolhattam Louis által a sztárságban nem a legjobb móka teljesen megváltoztatja az embert. Erre az élő példa a One Direction!

-Biztos ezt akarod? - kérdezte mire bólintottam és éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel amiket rögtön le is töröltem aztán észben kaptam, hogy Ő a telefon túlsó végében van és nincs szuper látása.

-Teljesen biztos vagyok a döntésemben – helyesbítettem. -Add át Jake-nek, hogy puszilom bár a koncerten találkozunk és azután is. Nem szabadultok meg tőlem – kuncogtam mire az Ő jókedve is visszatért aztán tíz elköszönés után végre befejeztük a társalgást aztán hanyatt dőltem az ágyamon.

Miközben néztem a fejem felett lévő fehér plafont a koncerten gondolkoztam és a fiúkon meg persze a barátaimon. Hihetetlen olyan, mintha csak tegnap léptem volna be Louis életében, olyan mintha még csak tegnap veszekedtünk volna először. Teljesen olyan az érzésem, hogy Louis még mindig egy ősbunkó akivel napi szinte veszekszem egy bizonyos napig igen azon a napon minden megváltozott. Annyi minden történt velem mióta idejöttem, hogy fel se bírom fogni Louis-tól kezdve a fiúkig és ebbe beleszámít a Zayn-el való csókom is amit hiába akarok elfelejteni sose fogok tudni túlzottan beleégett a memóriámban és valójában most már nem is akarom. Lehet, hogy egy hiba volt az egész csók hisz semmit nem érzek iránta mégis egy kellemes emléknek tekintem ami megtörtént és az ellen semmit se fogok tudni tenni. Viszont, ha már a csókoknál tartunk Louis csókjai mégis jobban beleégtek az emlékeimben talán azért, mert vele napi szinte sőt minden órában csókolózok és azt néha még én kezdeményezem.

Beleszerettem egy ősbunkó szupersztárban!

A jó oldala, hogy ez nem egy rajongói szerelem hisz az a ősbunkó szupersztár is szeret engem mivel ezt már számtalanszor hangoztatja és a legidegesítőbb, hogy nem csak nekem. Emiatt is Louis rajongói állandóan elhalmoznak kedves üzenetekkel miszerint köszönik nekem, hogy beléptem Louis életében és visszahoztam a régi Tommo-jukat. Azt hiszem a rajongók megkedveltek ami nem csak nekem fura, de még a fiúknak is hisz a történeteikből azt szűrtem le, hogy az Ő barátnőjüket mindig ellepték az utálok persze voltak normális felfogású emberek is csak mégis ott voltak az utálok míg engem csak egyszer talált be egy nagy pofájú 13 éves kis csaj. Mi lesz akkor mikor eltűnök a rivaldafényből? Akkor én leszek a világ legutáltabb személye. Ezzel jár, ha nem akarsz sztár lenne nem, de?

-Hé – vetette rám valaki magát kiabálva és mikor felnéztem Louis tehénkedett rajtam. -Azt hittem valami baj történt veled erre itt lustálkodsz – szidott le mire elnevettem magam gyerekes arcán. -Ne nevess tudod te mennyire megijedtem? - kulcsolta össze a kezeinket a fejem felett így tartott lent az ágyon, de még mindig nevettem mire lehajolt hozzám egy csókért így kapva az alkalmon kiszabadítottam kezeimet kezei közül és egyből a nyaka köré fontam, hogy még közelebb húzzam le magamhoz. Egyik kezemmel meghuzigáltam kócos haját mire belemorgott a csókban aminek a hatására én hangosan felnevettem. -Egy ördög vagy Cassidie Lewis – távolodott el tőlem, de meg se próbálta eltakarni jókedvét aztán legurítottam magamról és felé fordultam.

-Tudom – könyököltem fel mosolyogva mire közelebb vont magához így ismét a mellkasán pihentem.

-Viszont élek-halok érted fogalmam sincs mi lenne, ha te nem lennél itt – csókolt bele hajamba mire felnéztem rá mosolyogva.

-Nyugodt életed – vágtam rá nevetve mire hátravetette a fejét és Ő is felnevetett kijelentésemen. -És unalmas életed – tettem hozzá a kezemet felemelve mire megemelte a fejét és felhúzta a szemöldökét mire hasba vágtam. -Valld be, hogy unatkoznál nélkülem és még mindig pöcsfej lennél! Valld be – ütögettem a mellkasát mire nevetni kezdett, de én addig-addig ütögetem míg le nem fogta a kezem aztán lábammal sípcsonton rúgtam.

-Unalmas életem lenne nélküled és pöcsfej lennék még – nyöszörögte mire diadalmas mosollyal felemeltem a fejem és az arcához érintettem.

-Szeretlek – csókoltam meg mosolyogva mire kezével megfogta az arcom így a gyomromban lévő pillangók csapkodni kezdettek.

-Én is szeretlek – suttogta ajkaimra így mosolyogva váltunk el egymástól aztán újra letettem a fejemet a mellkasára és hallgattam halk, ütemes szívverését míg Ő a hátamat simogatta és a fejemre puszikat osztogatott. Mosolyogva karoltam át a derekát és csak azon kattogott az agyam, hogy ebbe többé nem lehet majd részünk, de ez egy újabb szép emlék amit elraktározok magamban és mikor New York-ba leszek legyen valami amire gondolhatok amikor éppen visszakönyörgöm magam a munkában. Nehéz lesz a továbblépés, de inkább most, mint később hisz Ő egy nagy szupersztár míg én hétköznapi lánynak lettem teremtve nem hírességnek.

Az emlékek örökké a miénk maradnak!

***

Este hat órakor összegyűltünk a nappaliban mivel a fiúk felhívták az összes közreműködő emberüket a koncertre így egymillió ember ült velem szemben. Az emberek közül egyedül Lou Teasdale-t ismerem a többinek csak a neve rémlik, de némelyiknek még az se pedig bemutatkoztak mégis egy nagy kérdőjel van a fejemben, hogy most ki is beszél. Annyi mindenről diskuráltak, hogy a végére felvettem „a bólogatok hátha elhiszik,hogy mindent értek” stílust ami be is vált egyedül Louis vette észre, hogy gőzöm sincs miről van szó, de Ő csak nevetve húzott magához. Nem csak Harry-nak van érzéke a színészkedéshez hisz bennem is egy színész veszett el.

A beszélgetés után a fiúk megköszönték a stábnak, hogy vállalják és azt is, hogy eljöttek így Ők is szépen sorban léptek le egyedül Lou maradt tovább. Megbeszéltük, hogy a O2 arénában délelőtt találkozunk, hogy pontosan fel készüljünk hisz még előtte egy próba is lesz. Kifakadok ezektől a próbáktól. 

-Nagyon édesek vagytok együtt - szólalt meg Lou mire mosolyogva köszöntem meg míg Louis egy csókot nyomott a fejemre. -Cass mit tettél vele? - Lou-nak megengedtem, hogy nyugodtan hívjon Cass-nak hisz a Cassidie elég hosszú név.

-Fogalmam sincs - vontam meg a vállam nevetve. -Valami csak úgy spontán jön - mosolyogtam Louis-ra mire Ő felhúzta a szemöldökét. 

-Spontán? Nekem már az elején is megtetszettél - vágta rá Louis mire csak megforgattam a szemem. 

-Oh igen akkor miért voltál bunkó? - kérdeztem oldalra billentett fejjel.

-A csajok jobban bírják a bunkókat - vigyorodott el mire hasba vágtam, de egy puszit nyomtam borostás arcára aztán kibújtam a karjai közül és a többiek felé fordultam mosolyogva. 

-Boszorkány - vágta rám mutatva Niall ami hatására csak felnevettem. 

-Sütemény - vágta rá Lou mire Niall a konyhában sprintelt. 

-Van süti? - kérdeztem érdeklődve mire Lou vigyorogva megrázta a fejét. -Átverted - esett le mire csak mosolyogva megvonta a vállát. 

-Folyton kiabál megsüketülök tőle - kuncogott mire összepacsiztam Lou-val. 

Még egy ideig beszélgettünk Lou-val vagyis én beszélgettem vele mivel a fiúk csak a fejüket fogták, mert Lou minden régi pillanatot felemlegetett és a legjobbakat a legviccesebbeket. Amikor Lou elment szorosan magához ölelgetett és egy "még találkozunk" mondattal elköszönt aztán fiúktól is. Mihelyst elment Lou amit sajnálok hisz eléggé összebarátkoztam vele persze Maya a legjobb barátnőm, de Lou olyan nekem, mint a nővérem. 
A fiúk elkezdték nézni a közös sorozatukat ami nekem olyan magas, hogy inkább az emeletre futottam és egy tökéletes időtöltéssel töltöttem el ezt az időszakot míg a fiúk lent vannak. Érdemel egy magyarázatot, vagy inkább egy búcsút, ha már nem szemtől-szemben is, de érdemel.  

Drága Louis,

Nem tudom mit írhatnék neked túl sok minden kavarog a fejemben veled kapcsolatban olyan, mintha tegnap lett volna, hogy elhordtál mindennek a meghallgatáson. Akkor nagyon utáltalak és soha többé nem akartam veled találkozni, de mikor megjelentél a ház ajtó előtt akkor.. nem akkor is utáltalak! Mégis eljöttem veled London-ban és az elején nem tűnt a legjobb ötletnek még mai napig eszembe jutnak a megölési terveim mikor az idegeimre mentél amiken most már mosolygok. És az a legfurább azt hiszem akkor kezdtelek megkedvelni persze azért ehhez kellet az a bizonyos pillanat is amire remélem te is emlékszel.

Fogalmam sincs mit írhatnék neked kezdek kifogyni a szavaimból! Ennek az egész üzenetnek egy lényege van; a búcsú, illetve a továbblépés ami a búcsúhoz társul. Képtelen voltam úgy elmenni, hogy ne hagyjak magam után valami nyomot és, ha a szemed elé állok és szemtől szemben búcsúznék el te se engednél el és én se lennék képes elmenni ezért is választottam ezt a megoldást. Tudom kifogsz akadni és tombolni fogsz, de tudd, hogy a barátaid melletted lesznek és egyet ne felejts el:

Az emlékeink a miénk!

Örökké emlékezni fogok rád Louis sőt kitalálhatod, hogy örökké szeretni foglak míg a halál el nem választ. (Úristen ez olyan, mint az esküvő beszédem)

Lépj tovább, éld az életed és gondolj úgy rám, mint egy kalandra!

Csókol Cassidie

A levél befejeztével azt vettem észre, hogy patakokban folynak a könnyeim és egy-két könnycsepp nyomott hagyott a kézzel írt levelemen. Gyorsan összehajtogattam aztán belehelyeztem a borítékba és a szívemhez emeltem. Ebbe az apró kis borítékban van minden és mégis semmi sokkal többet írhattam volna még neki mégis az írás közben megakadtam és már azt se tudtam hol vagyok. Tudom, hogy ez nem elég hisz még egy csomó mindent nem írtam le mégse tudtam mást írni neki. Már csak egy dologban reménykedek, hogy a levél után nem utál meg és egy szép emlékként fog rám, ránk tekinteni meg persze abba is reménykedek, hogy nem fordul ki magából azt nem élném túl, ha újra visszatérne a tapló Louis kategóriában. Túl fog jutni rajtam és újra azt az életvidám Louis-t fogom látni a koncert videókban akit szeretek, mert ha Ő boldog akkor én is boldog vagyok és lehet, hogy összefogom törni a szívét mégis hiszek benne, hogy rendben fog jönni, mert a barátai mellette lesznek és már sokkal tapasztaltabbak. Nem lesz egyedül ezt talán megnyugtat.

Két év múlva azt se fogja tudni, hogy ki vagyok míg én mosolyogva fogom nézni a koncertvideókat és az interjúkat róluk ahol bohóckodnak persze hiányozni fognak, de jó érzés lesz Őket boldognak látni és különben is, ha az Úr megengedni és a pénz talán eljutok egy koncertjükre ahol élőben is láthatom a bandát igaz nem fogom tudni megcsókolni Őt, de már az jó érzés lesz, hogy látom és előttem a színpadon énekel.

Boldog lesz és én is boldog leszek csak mindketten külön leszünk, de boldogok leszünk, mert az emlékeink velünk lesznek és azok többet jelentenek egy-egy szónál, egy-egy érintésnél és egy-egy csóknál. 

10.rész

Sziasztok drágaságok!

Újabb hét, újabb hétfő és újabb rész. A szomorú ebben, hogy közeledünk a vég kimenetelhez és egyre jobban gondolkodok abba, hogy nem írok a történetnek Epilógust mivel a történet folytatódni fog csak kissé máshogy hisz ez a blog egy 5 részes egyben álló történet lesz. 

Aki szeretne egy kis részletet a részekből aki lépjen a „Lapozgató" modulban pár részről van fenn egy kis rövidke részlet és folyamatosan frissülni fog! :)

Jó olvasást borsócskák!

 Várom a véleményeket :))xx

The little gray mouse

Bármennyire is próbáltam kerülni Zayn tekintetét rájöttem, hogy ha próbálkozom elkerülni az nem megoldás inkább azon az elven vagyok, hogy elfogadom bele kell törődnöm abba ami történt köztem és közte, és tovább kell lépnem ez viszont csak úgy megy, ha elviselem a tekintettét még akkor is, ha az őrületbe kerget vele. Ezzel az egésszel együtt viszont boldog voltam, mert lehet még nem teljes a csapat, de mégis úgy érzem, hogy egy új úgymond családhoz tartozhatok. Harry és Louis kapcsolata egyre jobb és jobb ami hatására a házban nem hallani mást, mint Niall szokásos nevetését. Igaz, hogy Harry még vonakodik ettől az új Louis-tól, mert szerinte átver minket, de Louis ezerszer bizonygatja, hogy megváltozott így már kezd rájönni a kis göndör fejű is, hogy ez már tényleg egy új Louis.

Ezzel a boldogsággal az volt a problémám, hogy egyre jobban kezdem megkedvelni Őket ami nem is probléma, de az idő megy és az én időm is kezd lejárni. Már csak Liam-et kell felhívni, de az még várhat különben is enni sincs időm a napokban az állandó próbák és gyakorlás mellett. Tudjátok mekkora az O2 aréna? Amikor tele van emberekkel olyan kicsinek tűnik, de mikor senki sincs ott csak te akkor olyan, mint egy külön földrész és a legrosszabb, hogy nem sokára a helyet befogják tölteni tömérdek Directionerek akik még nem is tudják ezt az egészet mivel Liam-el szeretnék bejelenteni, de mint mondtam enni sincs időm nem, hogy telefonálgatni.

-Indulhatunk – szaladtam le a lépcsőn miközben magamra húztam a melegítőfelsőm így majd nem eltaknyoltam, de szerencsére valaki időben megfogott és mikor felnéztem ki volt olyan kedves velem a szívem kihagyott egy ütemet és a tengerkék szemek helyett mogyoróbarna szemek bámultak le rám. A kezeim a vállán voltak így idegesen húztam végig a karján a kezeimet amikor hirtelen meghallottam a konyhából kiszűrődő hangokat így elhúzódtam tőle és Őt kikerülve a cipős szekrényhez futottam ahol gyorsan felhúztam a tornacipőm. Amikor felhúztam a cipőm felegyenesedtem, de hirtelen egy mellkasban ütköztem és Louis helyett ugyanaz a személy állt előttem aki elkapott. -Miért csinálod ezt Zayn? - remegett meg a hangom suttogva miközben összefontam a kezeimet a mellkasom alatt és úgy néztem fel rá.

-Ugyan mit Cass? - kérdezte egy nagy mosollyal az arcán mire csak megforgattam a szemem. -Csak nem zavarlak? - hajolt a fülemhez közel mire a hangjától beleremegett az egész testem amit Ő is észrevette hisz elkezdett kuncogni. -Zavar, ha a közeledben vagyok? - hirtelen megéreztem ajkait a nyakamon így az ajkamban harapva próbáltam nem kimutatni miféle reakciót vált ki belőlem. Már épp a csípőmet ragadta volna meg amikor a hangok közeledni kezdtek így egyik kezemmel eltoltam magamtól és az ajtó felé kezdtem el tekintgetni.

-Na menjünk – léptek ki a nappaliból mind a hárman vagyis Niall, Harry és Louis, de az utóbbi egyből felém rohant és megcsapta a fenekem mire durcásan, de mosolyogva néztem fel rá, de Ő csak közelebb vont magához és megcsókolt. A csókunknak a többiek krákogása vetett véget aminek a hatásra belemosolyogtam csókunkban.

-Menjünk madárkák – lépett el mellettünk mosolyogva Niall egyenesen az ajtó irányában és mi is ugyanezt tettük.

Mi léptünk ki utoljára a házból mivel Louis zárta be az ajtót így a többiek már idegesen az autóba csücsültek és szokás szerint Will fuvarozz minket. Kézen fogva sétáltunk a kocsihoz és udvarosan előre engedett aztán Ő is bepattant mellém, és rögtön az ölébe húzott. Csak a szokásos  úti célt vettük az irányban így Will szó nélkül beindította az autót.

Az útközben Louis mellkasának dőltem miközben Ő puszikat nyomott a hajamra míg a többiek mosolyogva figyeltek aztán mikor már megunták sípcsonton rúgták Louis-t így abbahagyta. Átbeszéltük a dalokat amiket próbálni fogunk, de a fülemet megcsengette egy titkos dal is és mikor rákérdeztem Louis csak mosolyogva megrázta a fejét. Ez az én koncertem lesz nem az Övé szóval jobban teszi, ha leáll a titkokkal, mert még véletlen ágyékon rúgom.

Egész idő alatt csak arról a titkos dalról kérdezgettem amire a válassza mindenkinek annyi volt, hogy majd megtudom hát csesszék meg. Viszont én meg nem a feladásról vagyok a híres.

Amikor kiszálltunk az autóból az egyik oldalamon Louis állt és összekulcsolt kezekkel sétáltunk miközben kérdezgettem Őket a másik oldalamon Niall állt aki a kezét a számra tapasztotta.

-Néha nem ártana egy cellux a szádra – mosolygott Niall mire mindenki nevetve bólogatott aminek a hatására mérgesen beleharaptam a szöszi kezeiben így Ő felsikított.

-Hupsz – vontam meg a vállam gúnyos mosollyal mire Louis nevetve ölelt magához és már egy puszit adott volna a fejem tetejére, de én hasba vágtam. -Mond el a titkot – vágtam rá mire huncut mosollyal csak rázta a fejét. -Okés akkor nincs se csók, se puszi, se tapi – tértem ki az öleléséből és Harry meg Zayn közé álltam.

-Úgyse bírod ki, hogy ne érjek hozzád – vágta rá magabiztos mosollyal.

-Azért addig ne tartsd vissza a lélegzeted – mosolyogtam rá.

Beléptünk az arénában és már magamtól tudtam az utat így rögtön a színpadhoz léptünk ami most nem volt üres vagyis nem rajongókkal volt teli, hanem egy hírességgel.

-Uramisten – torpantam meg a a színpad előtt és egykori nagy kedvencemet figyeltem akinek a hangja még mindig csodálatos. Jézusom Cass olyan buta vagy persze, hogy még mindig csodálatos a hangja hisz az nem múlik el! Hisz a csodálatos hang nem egy influenza ami hipp-hopp elmúlik szerencsére.

-Hé – lépett mellém Louis és a kezeit ismét a derekamra tették igaz, hogy mondtam nincs tapi, de túlzottan vonzó személyiség ez a Tomlinson gyerek. -Te az enyém vagy szóval ne csorgasd a nyálad mások felé – ránéztem és féltékenységet véltem felfedezni az arcán mire elmosolyodtam és a fejemet a mellkasára hajtottam miközben Ő a hajamban puszilt.

-Szeretlek, de ne szabd meg mit csináljak – néztem fel rá mosolyogva és lábujjhegyre állva pusziltam meg kissé borostás arcát mivel nem rég borotválkozott ám kezd megjavulni viszont hiába is szúr borostásan, de imádom mikor borostás. -Viszont megengedem, hogy bemutass – vigyorogtam rá mire nevetve megforgatta a szemét, de épp akkor jelentek mellettünk a többiek is köztük nagy hangú Styles is aki valamiért csak kiabálva tud beszélni.

-Ed – kiabálta Harry mire a vörös hajú énekes befejezte az éneklést és a színpadról leugrott egyenesen elénk így én majd nem szívinfarktust kaptam, hogy a közelemben van egyszerűen imádom a hangját és magát a pasit.

-Srácok, de jó újra titeket együtt látni – mosolyodott el Ed Sheeran mire mindenki rám nézett így az illető is rám emelte pillantását. Úristen! -Cassidie Lewis már hallottam rólad. Örülök, hogy meg ismerhetlek – fogta meg a kezemet és kézfejen csókolt mire én majdnem elfolytam Louis tartó karjában és fogadni mernék Louis már fortyog.

-Mi is örülünk a találkozónak Ed – vette ki Louis a kezemet a kezei közül és erősen kezdte el szorongatni mire én felnéztem rá egy amolyan „ne csináld már ezt” nézéssel, de csak megforgatta a szemeit. Hihetetlenül aranyos, hogy féltékeny, de semmi rosszat nem csinált és már egyből úgy csinál, mintha valami eget megrengető dolgot csináltam volna vele. És, ha erre így reagál a semmire akkor vajon, hogy reagálna Zayn-re? Bele se merek gondolni hisz ahányszor eszembe jut a bűntudat eláraszt belülről és olyan érzésem van, mintha mindjárt kitörök, mint egy vulkán belefogok őrülni ebbe az egészben.

-És hol van Liam? - térített vissza a valóságban Ed hangja mire mindenki a tarkóját vakargatta.

-Hamarosan csatlakozik Ő is hozzánk – szóltam bele egy mosolyt erőltetve az arcomra.

-Igen? Csak, mert ma elvileg jön az arénában – Ed szemei a szokottabbnál is nagyobbak lettek, de nem csak az övéi hisz mindegyikünknek sőt valakiknek – itt értem Louis-ra – még az álla is a földre koppant így saját kezemmel csuktam be a száját, hogy nehogy belerepüljön egy légy.

-Minek jön ide Liam? - kérdezte Zayn mire ráemeltem a tekintettem és ismét belefutottam a barna szemeiben.

-Én is ezt akarom megtudni eddig azt hittem hozzátok jön, de ti is meg vagytok lepődve nem is kicsit – a végén Louis-ra sandított így nevetni kezdtünk míg az illetőt a hajamba bújt bele aztán miután befejeztük felegyenesedett és kezeivel átfogta a hasamat így csak a mellkasának dőltem miközben kezemmel simogattam a karján lévő tetoválásokat. -Szóval? - tért vissza a témára Ed mire mindenki rám pillantott pedig semmiközöm ahhoz, hogy Liam idejön hisz, mint említettem enni sincs időm és  arra végképp nincs időm, hogy terveket szőjek a hátuk mögött.

-Ed nem tudod mikor is jön pontosan? - kérdezte Niall.

-Már itt vagyok – szólalt fel egy hang mögülünk ami a srácoknak ismerős lehet, de nekem csak annyira ismerős amennyit hallottam az interjúkban bár az Ő hangját sehol se lehet összetéveszteni. Louis testével hátrafordult így vele együtt fordultam én is ami most egyáltalán nem zavart meg sőt pont jól jött nekem mozognom se kellet, hogy megbizonyosodjak róla, hogy Ő az. -Na mi van semmi „jó újra látni”? Mi van veletek elvitte a cica a nyelvetek? - nem azt mondom, hogy bunkó volt pedig megérteném, ha bunkó mégse a legkedvesebb arcát vette ma ki a szekrényből pedig róla nehéz elképzelni ezt az arcot.

Kikulcsoltam Louis kezeit és kiléptem az öleléséből, és közelebb lépkedtem felé hisz eddig elsőnek mindegyik fiúval én beszéltem át mindent és most se lehet máshogy. Liam szívét a legkönnyebb lenne meglágyítani mégis Ő az aki most nehéz esett lesz, de nem adom fel hisz valami oka kell lennie, hogy idejött. Mi van akkor, ha szólóba kezdi újra? Nem! Ez nem a tervem része a bandával kell neki újra kezdenie.

-Liam – szólaltam meg mikor elé értem mire Ő a kezeit összekulcsolta a mellkasán.

-Igen? Mit akarsz? Várom, hogy mondjatok valamit mondjuk egy magyarázta jó lenne, hogy engem miért nem hívtatok fel, hogy újra akarjátok indítani a bandát, de tőlem bármit elmondhattok már nem érdekel, ha ti így én úgy – ácsi azt hiszi, hogy direkt nem hívtuk fel. Azt hiszi, hogy kiakartuk hagyni a bandából mekkora egy idióta hisz nélküle nem banda, a banda.

-Liam félreérted – szólalt meg mögöttem Harry mire a kezemmel csendre utasítottam.

-Majd én elmondom neki – mosolyogtam hátra a göndör srácra aztán Liam felé fordultam és intettem neki, hogy jöjjön utánam. A fiúk mellett elhaladtunk akik végig követték minden lépésünket és mikor a színpadhoz értünk én felültem mire a mellettem lévő helyet paskoltam miszerint üljön felém mellé mire Ő megvont vállakkal felpattant.

-Hogy akarod ezt megmagyarázni? Kihagytatok a bandából, mintha nem is lettem volna a banda része – kezdett bele ismét mire elmosolyodtam hisz a tudat, hogy Ő nem a múlton parázik, hanem egy félreérthető dolgon megnyugtat. Ha tudtam volna, hogy Liam túllép hamar a múlton Őt hívtam volna először!

-Felakartunk hívni csak féltem – szólaltam meg mire oldalra döntötte a fejét. -Féltem, hogy te még mindig nem vagy túl a múlton hisz a többiek Niall-en kívül nem voltak túl és tudtam rajtad csattant nagyot az ostor így féltem, hogy nem fogsz megbocsájtani Louis-nak ami így belegondolva hülyeség hisz nálad megbocsájtod embert nem ismerek. Így a te hívásodra felakartam készülni, hogy véletlen se csapd rám a telefont mikor kiejtem Louis nevét a számon – miközben mondtam a szavaimat az Ő arcát figyeltem és mikor megláttam felfelé gördülő száját én is elmosolyodtam szóval megérti ez jó jel. 

-Szóval nem felejtettek el? - kérdezte mire közelebb ültem mellé és mosolyogva a fejemet ráztam mire a vállamnál fogva magamhoz ölelt. -Akkor benne vagyok – mondta és hallottam a hangján ahogy mosolyogj mire én elhúzódtam, hogy lássa mennyire vigyorgok a kijelentéstől.

-Amúgy nem is haragszol rá? - böktem a színpad előtt álló Louis-ra igaz mellette még négyen álltak, de Liam egyből levágta kiről beszélek.

-Haragudtam, de nem tudok haragudni rá hisz a legjobb barátom akkor is, ha egy seggfej – mondta mosolyogva mire a mosoly a számon még nagyobbra nőtt, ha létezik egyáltalán ilyen.

-Amúgy mit keresel itt? Direkt hozzánk jöttél, vagy... - nem mertem befejezni pedig remek szólista lenne belőle csak azzal kudarcba dőlt volna a tervem bár most már nem fulladna kudarcban.

-Azért jöttem, hogy belekezdjek a szóló albumomba, de inkább bandában teljesítek százszázalékosan, mint szólóban, mert a bandában több élet van – mondta mosolyogva mire a fejemet a vállára hajtottam és úgy néztem végig a srácokon beleértve Ed-et is bár nem épp Ő volt a lényeg. Inkább Zayn, Niall, Harry és Louis akik izgatottan álltak türelmetlenül és végig minket figyeltek persze a szájuk nekik is felfelé kerekedett. -Sose láttam Őket nyugodtan állni valahol ez furcsa mindig őrjöngenek most meg állnak, mint a jó gyerekek. Biztos ők azok? - emelkedett meg Liam feje mire én is felemeltem és nevetve erősítettem meg, hogy bizony Ők azok bár lehet, hogy nyitott szemmel és állva elaludtak bár csak a lovak alszanak állva szóval, vagy lovak lettek, vagy szimplán jól neveltek lettek. Az első mindenképpen az első!

-Idejöttök még ma – kiabáltam rájuk mire összenéztek aztán futva felénk igyekeztek mire mi Liam-el a kezünket magunk elé tettük és mikor újra kinyitottuk a szemünket Ők sehol se voltak. Hirtelen valaki a vállamat kopogtatta és mikor megfordultam Ők mögöttünk mosolyogtak ránk.

Liam felállt és egy csoport ölelés alakult ki amit mosolyogva néztem volna, ha Ed nem zavar meg.

-Megcsináltad – mosolygott rám mire bólintottam.

-Megcsináltam – bólintottam mosolyogva és feléjük pillantottam. Ahogy néztem Őket úgy tört rám a felismerés, hogy a munkámat elvégeztem és a koncert lefolyása után eltűnök az életükből. Borzalmasan fognak hiányozni pedig Louis-hoz képest a többieket nem olyan hosszú idő óta ismerem mégis a szívemhez nőttek. Sose volt az erősségem a búcsú és azt hiszem most se lesz másképp nem fogok tudni tőlük elbúcsúzni ezt az egész „viszlát London, hello New York” macerát titokban kell lerendeznem amikor a szemüket egy percre leveszik rólam én már a gépen fogok ülni és az eget bámulni miközben Ők remélhetőleg nem fognak keresni csak szimplán beletörődnek az egészben. Bár így lenne! Félek, hogy Louis nem ezt fogja tenni és félek attól is, hogy az elvesztésem ismét a gödör mélyében dönti valamit tennem kell, hogy ne rúgjam a mélyben. Azt hiszem az utolsó küldetésemre fogok készülni ami nem más, mint a „hogyan gyűlöltesd meg magad a barátoddal” terv címet fogja tükrözni.

*~*

Louis egész próba alatt csak dirigált míg én előhúztam a bunkó, nemtörődő formám amit a többiek csak kikerekedett szemekkel néztek míg Louis akinek már paprika színű volt a feje már majdnem kitört. Persze a bunkó stílusom egyből elpárolgott mikor kijelentette, hogy tökéleteset voltam és elővette a mosolyát amitől ellágyulok. Basszus! Onnantól kezdve visszatértem a bunkó énemből és mikor a fiúk is megdicsértek elkezdtem kételkedni magamban szerintem csak azért mondják, hogy kedvesek legyenek mivel én nem érzem magaménak ezt a számot inkább hallgatnám Louis szájából. 

-Jó elég volt mára – ültem le a törökülésben a színpad közepére mire mind az öten – mivel Ed az idő közben elment – csak a fejüket rázták mosolyogva. -Fáradt vagyok és nagyon éhes – a végét Niall-nak mondtam mire megdobott egy szendviccsel így mosolyogva díjaztam. -Okés a kaja kipipálva, de akkor is fáradt vagyok – hisztiztem miközben felbontottam a szendvicsem és jóízűen beleharaptam. Megváltás.

-Sajnálom hercegnő, de az élet nem habos torta – ült le mellém Louis miközben én duzzogva nyammogtam a szendvicsen amit szerintem Niall készített mivel elég hiányos belőle a szalámi. A kis dög kiette belőle. -Megeszed és újra próbáljuk elölről – amikor kijelentette, hogy az egészet elölről vesszük felé fordultam felhúzott szemöldökkel és még a szendvics is megállt a számban. -Na nézz így rám muszáj gyakorolni nem sülhetsz fel – ölelt át hátulról, hogy a mellkasához bújhassak igaz most nagyon utálom a próbák miatt, de élvezzek a karjaiban lenni szóval egyáltalán nem ellenkeztem. Ez az utolsó terv nem fog menni bármennyire is próbálom magam megutáltatni vele Ő folyton megzavar az édes dolgaival. Elbuktam.

Amint végeztem az evéssel Louis kikapta a kezemből a szalvétát és talpra állított. A szalvétát egy kosárdobással hajította a kuka mellé – szerencsétlen – míg engem a mikrofon elé állított mire csak megforgattam a szemem. Szóval nem viccelt azzal, hogy a próbának még közel sincs vége. 

Életkedv nélkül kezdtem bele a dalban viszont a végére teljesen feloldottam és teljes odaadással énekeltem az utolsó sorokat aztán pár perc szusszanás után a következő dalt aztán így tovább míg a végére nem értem. Igaz, hogy nem igazán éreztem magaménak a dalokat olyan nem én voltam mégis  mikor énekelek élőnek érzem magam és ugyan ez a helyzet Louis-al mikor vele vagyok élek a szürke kis odúmból kibújok és csak tombolók.  A végére mindenki egy büszke mosollyal tapsolt mire én fújtatva leültem a színpad végére, hogy a lábamat lelógassam a végén.

-Most már vége? - kérdeztem reménykedve mire Louis megrázta a fejét. -Mi a franc? - ugrottam le feldúltan a színpadról és felé igyekeztem. -Nem fogom még nyolcvanszor elénekelni ezeket a szar dalokat jó voltam és jó leszek szóval hagyd abba a terrorizálását, mert agyrázkódásom van tőled – miközben mondtam a szavaimat a mellkasát ütögettem viszont a végén a fejemet fogtam a hatás kedvéért, hogy a fejem fáj tőle. És ez igaz is a sok éneklés nem csak a torkomat fájdította még a fejem is lüktet. -Szóval bármit is akarsz mondani én most haza megyek és cseszek a dalokra – vontam meg a vállam hanyagul és már mentem volna el mellette mire megragadta a karom és visszahúzott, de úgyhogy ajkaink találkozzanak. Felhúzott szemöldökkel csókoltam vissza hisz nem tudtam hova tenni ezt a cselekedetét aztán hirtelen a kezem a mellkasára csúszott és eltoltam magamtól. -Tessék? - döntöttem oldalra a fejem mire felnevetett na jó ezt már végképp nem értem. Én lekiabálom és Ő meg megcsókol aztán még nevet is. Újabb Louis hangulatváltozás ami még több fejfájást okozz.

-Szeretlek csak annyi – mondta mosolyogva és megfogta mindkét kezem, hogy közelebb vonjon magához aztán egyik kezemet elengedte és a derekamra tette. -És nagyon jó voltál szóval csak kíváncsi voltam a reakciódra, de ezek szerint te már nagyon fáradt kicsi lány vagy – puszilta meg az orrom kuncogva mire vállba gyűrtem.

-Nem vagyok azért nagyon alacsony csak te vagy magas – vágtam rá mire a többiek felnevettek.

-Louis magas? - vihogott Harry Niall-l együtt.

-Ő a Hófehérke és a hét törpe mesében Morgó – nevetett Liam mire én is felnevettem míg az előttem ácsorgó illető duzzogva hahotázott és a fejét a vállamra hajtotta. Beletúrtam Louis hajában míg a többieket figyeltem ahogy nevetnek persze én is velük együtt nevettem bár mikor a szemem rátalált arra a srácra aki egész végig engem bámult és csak úgy látszólag nevet hirtelen én is abbahagytam csak bámultam bele mogyoróbarna szemeiben míg a torkomban lévő gombóc méretessé növekedett bennem és a bűntudta csak úgy elárasztott mindent belülről. Ezt már nem bírom!

Kitörtem Louis karjai közül így az Ő feje is felnézett mire megráztam a fejem és elindultam a kijárat felé míg a többiek még mindig elvoltak foglalva Louis alacsonyságával bár gondolom erre még Ők is felfigyeltek. Amint kiértem az arénában egyedül a holdfénye ragyogott meg pár utcai lámpa így az épület melletti padra leültem és a térdemre könyököltem. Talán most kéne lelépnem már úgyis elvégeztem mindent amit kellet, most kéne elmenekülnöm és visszatérni a szürke kisegér napjaimban ami engem tükrözz. Csak egy szürke kisegér vagyok nem is értem miért én kellettem Louis-nak egy szürke kisegér semmire se jó csak a bajt okozza. Ha kitudódik a csókom Zayn-el minden romban dől amit eddig építettem kár volt elkezdenem ezt az egészet.

Hirtelen egy torokköszörülés szakította félben elmélkedésem és mikor felnéztem Ő maga állt előttem még így sötétben felismerem  a csokoládébarna szemeit.

-Mit akarsz Zayn? - sóhajtottam és hátradőltem a padon mire mellém telepedett.

-Nem sokat mivel mindjárt utánunk jönnek csak meg kéne beszélnénk egy-két dolgot – dugta a zsebébe a kezét miközben Ő is hátradőlt.

-Beszélj, én csak felejteni akarok Zayn elakarok mindent felejteni – fontam össze a kezeimet a mellkasom alatt miközben fejemmel felé néztem. -Louis nem tudhatja meg ezt, de ezt a valamit be is kell fejeznünk én Őt szeretem, Zayn – miközben mondta a szavaimat Ő leszegezte tekintetét és egy aprót bólintott.

-Tudom – suttogta. -Én fogalmam sincs mit akartam csak az érzéseim felerősödtek bennem amióta ismerlek – nézett fel mire most én szegeztem le a tekintettem hisz ebbe sajnos tisztában voltam csak én nem tudok rá úgy tekinteni ahogy Ő szeretné. -A banda az első most és megígérem, hogy ezentúl a mi kapcsolatunk szigorú barátság lesz – mikor felnéztem rá a kezét a szívéhez tette és ebbe a kis-fényben is láttam az arcán a mosolyát.

-Testvérek – mosolyogtam rá mire a nyakán átvettem a kezeimet és magamhoz húztam egy ölelésre. -Sajnálom Zayn – fúrtam a fejemet a vállába mire Ő erősen szorított magához és csak bólintott bár ezt nem láttam, de éreztem ahogy bólint.

-Minden rendben lesz – hazudott. Semmi sem lesz rendben már csak megpróbáljuk rendben tenni a hibáinkat, de az igazság szerint csak akkor fog minden megoldódni, ha én eltűnök innen.

Amint elhúzódtunk a fiúk törtek ránk és Louis egyből hozzám rohant mire én felálltam és a nyakát átkulcsolva szorítottam ajkait az ajkaimhoz. Talán ez az utolsó alkalom mikor megcsókolhatom, talán ez az utolsó alkalom mikor a nyakára csimpaszkodhatok, talán ez az utolsó alkalom, hogy megpillantom kissé borostás arcát amik szinte minden alkalommal szúrnak, de egyszerűen imádom. Rettenetesen fog hiányozni, de mint mondtam a szürke kisegereknek nincs happy end-jük!