Sziasztok drágák!
Most nem igen akarok semmiféle hozzáfűzni valót hozzátenni mai napom amúgy se fényes - a hetem is kilátástalan - így csak most kiteszem.
Remélem tetszeni fog nektek és számoljátok a visszaszámlálót! :)) (négy rész)
Jó olvasást babák :))xx
The memories of ours
-Niall a rohadt életben, ha egyszer elkaplak esküszöm
megszakítom annak az esélyét, hogy egyszer valakinek gyereket
csinálj – rohantam le a lépcsőn miközben a ír fiúnak
kiabáltam persze, mint mindig most is figyelmetlen vagyok és, ha
valaki nem kap el akkor egyenesen leesek az utolsó három
lépcsőfokról.
-Már megint mit követett el? - kérdezte egy nagy
mosollyal az arcán Louis miközben a keze a derekamra siklott aztán
szeme lejjebb hisz egy köntösben vagyok mivel az a idióta megint
ellopta a kikészített ruhámat sőt még a fehérneműimet is.
Komolyan ez már a héten, a hónapban a tizedik! Miért jó neki, ha
lopdos? -Már értem a haragod – húz magához közelebb, hogy édes
szája letévedjen a nyakamig, de még mielőtt végig csókolná a
nyakam kezemmel megállítottam így bosszúsan nézz fel.
-Előbb meg kell ölnöm valakit – mosolyogtam rá
gonoszan mire Ő lehajolt ajkaimhoz és egy apró puszit nyomott rá.
Nem tudtam magam türtőztetni így a kezem a nyaka köré fonódott
úgy húztam magamhoz közelebb aztán kezeim felfedező utat tettek
egészen a hajáig amiket szálanként meghuzigáltam így
csókunkban belemordult. Kuncogtam dicsőségemen mire Louis
belemarkolt a fenekemben és kicsit megemelt, hogy a lábaimat dereka
körül fonjam össze. A falnak döntött és ott lejjebb vándorolt
a nyakamra míg én ismét meghuzigáltam kócos haját.
Ez az egész jelenetünk akkor lett kínos mikor meghallottuk
mögülünk a torokköszörüléseket vagyis inkább Louis mögül, mert
én amint meghallottam felnyitottam szemem és ott álltak nevetve a
fiúk. A fejemet a vállára hajtottam szégyenben mire Ő is
abbahagyta eddig cselekvését.
-Mond, hogy nincsenek mögöttünk – suttogta mire még
jobban bújtam a vállában.
Louis óvatosan letett a lábaimra aztán megfordult,
hogy Ő is szemügyre vegye a kukkolókat akiknek nincs jobb dolga,
mint a mi életünkben ütniük az orrukat. A kezemen nem tudom már
megszámolni, hogy hányszor kaptak rajta minket, vagy éppen
nyitottak ránk. Louis megbökött mire rá meredtem aztán Ő lefelé
bökött és mikor lenéztem a köntösöm ki volt kötve így
gyorsan fontam újra össze. Kínosabb már nem is lehetne.
-Már értem a szexi csipke fehérneműt –
mutatta fel nevetve Niall a bugyimat mire összekötöttem a köntösöm
és mérgesen elindultam felé persze Ő hátrált, de épp időben
kaptam el pólóját így visszahúztam.
-Ne lopdosd a cuccaim – vettem el tőle a ruháim.
-Unatkoztam kell egy kis vidámság – tárta szét a
karját egy idétlen mosollyal az arcán emiatt sose tudok rá
megharagudni.
-Na rajtam unatkozz és ne vedd elő az ártatlan vagyok
és a legjobb barátod vagyok arcot, vagy pofán váglak –
dobbantottam egyet a lábammal és hátat fordítottam nekik ezzel
szabad utat hagytam a hajamnak mire mindannyian nevetni kezdtek és
még Louis is nevet velük. Áruló.
Elhaladtam mellette és felfelé igyekeztem az emeletre,
de megpördültem mikor Louis szólt hozzám.
-Menjek? - kérdezte kaján vigyorogva mire megforgattam
a szemem.
-Nem – vágtam rá ismét hátat fordítottam nekik, de
most gyorsabban vettem a tempót egészen a szobámig.
Amint beértem a szobámba a ruhákat az ágyra dobtam
ahol Louis felsője volt amiben aludtam viszont a földön Louis
zoknija sőt nem is egy zoknija és, ha ez még nem lenne elég a szobámban megtalálható Louis Tomlinson alsógatyája. Milyen
szerencsés lány vagyok. Komolyan minden rajongó irigykedne, ha tudná, hogy mik találhatók meg ebben a szobában.
Gyorsan felkaptam magamra a fehérneműm és a ruhámat
ami egy egyszerű rövid nadrág volt hozzá egy combközépig érő
felsővel igazán otthonos szerelés mondhatom. Összefogtam a
hajamat lófarokban aztán a meztelen lábaimra húztam egy
bokazoknit amin rózsaszín pillangók repdestek. Amint kész lettem
már indultam volna kifelé a szobából mikor megcsörrent a
telefonom és egy 180 fokos fordulattal megindultam az éjjeli
szekrényig, hogy felvegyem a ketyerét.
-Igen tessék? - szóltam bele vidáman bár
elfelejtettem megnézni ki is keress engem.
-Cass? - hallottam meg egy ismerős hangot.
-Maya úristen, de jó hallani a hangod – lelkendeztem
és egyből lehuppantam az ágyamra ahol rögtön felhúztam
törökülésben a lábam. -Mi újság veletek? Úgy értem veled és
Jake-el – javítottam ki magam mosolyogva.
-Jól vagyunk, de a lényeg, hogy te hogyan érzed
magad? Hallottuk, hogy koncerted lesz és igaz meglepetésnek
akartuk, de megsúgom ott leszünk az első sorban – Maya csak
darálta a szavait, de a szava végén belekiáltottam hisz a tudat,
hogy a legjobb barátaim jelen lesznek életem első koncertjén
megnyugtat és úgyis ez az utolsó szóval tökéletes lesz már
most tudom. -Na most süketültem magam köszönöm – nevetett mire
én is felnevettem annyira hiányzik pedig régen annyiszor szidtam
mennyire egy trehány és lusta, de mit tehetek a legjobb barátnőm.
Viszont ideje beavatnom, hogy koncert végeztével
haza megyek velük. Maya-nak tudnia kell róla amúgy is már majd
nem elszóltam magam ezzel csak magamnak fogok segíteni.
-Az remek – mosolyogtam, de valójában lehervadt a
mosoly az arcomról. -Maya el kell mondanom valamit – kezdtem bele mire a vonal
túlsó végéből is megszűnt a jókedv. -A koncert végezetével
haza megyek veletek – ezt a részét suttogva mondtam nehogy
meghallja valamelyik fiú bár szerintem éppen a Playstation játékot
nyomják, ha jól hallom, de azért az elővigyázatosság nem árt.
-Micsoda? Miért? Tomlinson-al nem alakulnak jól a dolgok?
- amennyire én próbálok halk lenni annyira kiabál kétségbeesetten
Maya.
-Nem, Louis-al minden csodás – mosolyogtam hisz ez
igaz fogalmam sincs, hogy fogom tudni elfelejteni az emlékeket
amiket nekem adott.
-Akkor meg mi a baj?
-Nem nekem való a sztárság én a normális élethez
vagyok szokva és jobb lesz így nekem a banda újra tarolni fog míg
én visszatérek a munkámban – erőltettem magamra egy mosolyt
hisz ez az igazság sose szeretem a felhajtást az már más téma,
hogy az életem az éneklés, de ahogy belekóstolhattam Louis által
a sztárságban nem a legjobb móka teljesen megváltoztatja az
embert. Erre az élő példa a One Direction!
-Biztos ezt akarod? - kérdezte mire bólintottam és
éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel amiket rögtön le is
töröltem aztán észben kaptam, hogy Ő a telefon túlsó végében
van és nincs szuper látása.
-Teljesen biztos vagyok a döntésemben –
helyesbítettem. -Add át Jake-nek, hogy puszilom bár a koncerten
találkozunk és azután is. Nem szabadultok meg tőlem – kuncogtam
mire az Ő jókedve is visszatért aztán tíz elköszönés után
végre befejeztük a társalgást aztán hanyatt dőltem az ágyamon.
Miközben néztem a fejem felett lévő fehér plafont a
koncerten gondolkoztam és a fiúkon meg persze a barátaimon.
Hihetetlen olyan, mintha csak tegnap léptem volna be Louis életében,
olyan mintha még csak tegnap veszekedtünk volna először. Teljesen
olyan az érzésem, hogy Louis még mindig egy ősbunkó akivel napi
szinte veszekszem egy bizonyos napig igen azon a napon minden
megváltozott. Annyi minden történt velem mióta idejöttem, hogy
fel se bírom fogni Louis-tól kezdve a fiúkig és ebbe beleszámít
a Zayn-el való csókom is amit hiába akarok elfelejteni sose fogok
tudni túlzottan beleégett a memóriámban és valójában most már
nem is akarom. Lehet, hogy egy hiba volt az egész csók hisz semmit
nem érzek iránta mégis egy kellemes emléknek tekintem ami
megtörtént és az ellen semmit se fogok tudni tenni. Viszont, ha
már a csókoknál tartunk Louis csókjai mégis jobban beleégtek az
emlékeimben talán azért, mert vele napi szinte sőt minden órában
csókolózok és azt néha még én kezdeményezem.
Beleszerettem egy ősbunkó szupersztárban!
A jó oldala, hogy ez nem egy rajongói szerelem hisz az
a ősbunkó szupersztár is szeret engem mivel ezt már
számtalanszor hangoztatja és a legidegesítőbb, hogy nem csak
nekem. Emiatt is Louis rajongói állandóan elhalmoznak kedves
üzenetekkel miszerint köszönik nekem, hogy beléptem Louis
életében és visszahoztam a régi Tommo-jukat. Azt hiszem a
rajongók megkedveltek ami nem csak nekem fura, de még a fiúknak
is hisz a történeteikből azt szűrtem le, hogy az Ő barátnőjüket
mindig ellepték az utálok persze voltak normális felfogású
emberek is csak mégis ott voltak az utálok míg engem csak egyszer
talált be egy nagy pofájú 13 éves kis csaj. Mi lesz akkor mikor eltűnök a rivaldafényből?
Akkor én leszek a világ legutáltabb személye. Ezzel jár, ha nem
akarsz sztár lenne nem, de?
-Hé – vetette rám valaki magát kiabálva és mikor
felnéztem Louis tehénkedett rajtam. -Azt hittem valami baj történt
veled erre itt lustálkodsz – szidott le mire elnevettem magam
gyerekes arcán. -Ne nevess tudod te mennyire megijedtem? - kulcsolta
össze a kezeinket a fejem felett így tartott lent az ágyon, de még
mindig nevettem mire lehajolt hozzám egy csókért így kapva az
alkalmon kiszabadítottam kezeimet kezei közül és egyből a nyaka köré fontam, hogy még közelebb húzzam le magamhoz. Egyik kezemmel
meghuzigáltam kócos haját mire belemorgott a csókban aminek a
hatására én hangosan felnevettem. -Egy ördög vagy Cassidie Lewis
– távolodott el tőlem, de meg se próbálta eltakarni jókedvét
aztán legurítottam magamról és felé fordultam.
-Tudom – könyököltem fel mosolyogva mire közelebb
vont magához így ismét a mellkasán pihentem.
-Viszont élek-halok érted fogalmam sincs mi lenne, ha
te nem lennél itt – csókolt bele hajamba mire felnéztem rá
mosolyogva.
-Nyugodt életed – vágtam rá nevetve mire
hátravetette a fejét és Ő is felnevetett kijelentésemen. -És
unalmas életed – tettem hozzá a kezemet felemelve mire megemelte
a fejét és felhúzta a szemöldökét mire hasba vágtam. -Valld
be, hogy unatkoznál nélkülem és még mindig pöcsfej lennél!
Valld be – ütögettem a mellkasát mire nevetni kezdett, de én
addig-addig ütögetem míg le nem fogta a kezem aztán lábammal
sípcsonton rúgtam.
-Unalmas életem lenne nélküled és pöcsfej lennék
még – nyöszörögte mire diadalmas mosollyal felemeltem a fejem
és az arcához érintettem.
-Szeretlek – csókoltam meg mosolyogva mire kezével
megfogta az arcom így a gyomromban lévő pillangók csapkodni
kezdettek.
-Én is szeretlek – suttogta ajkaimra így mosolyogva
váltunk el egymástól aztán újra letettem a fejemet a mellkasára
és hallgattam halk, ütemes szívverését míg Ő a hátamat
simogatta és a fejemre puszikat osztogatott. Mosolyogva karoltam át
a derekát és csak azon kattogott az agyam, hogy ebbe többé nem
lehet majd részünk, de ez egy újabb szép emlék amit elraktározok
magamban és mikor New York-ba leszek legyen valami amire gondolhatok
amikor éppen visszakönyörgöm magam a munkában. Nehéz lesz a
továbblépés, de inkább most, mint később hisz Ő egy nagy
szupersztár míg én hétköznapi lánynak lettem teremtve nem
hírességnek.
Az emlékek örökké a miénk maradnak!
***
Este hat órakor összegyűltünk a nappaliban mivel a
fiúk felhívták az összes közreműködő emberüket a koncertre így
egymillió ember ült velem szemben. Az emberek közül egyedül Lou
Teasdale-t ismerem a többinek csak a neve rémlik, de némelyiknek
még az se pedig bemutatkoztak mégis egy nagy kérdőjel van a
fejemben, hogy most ki is beszél. Annyi mindenről diskuráltak,
hogy a végére felvettem „a bólogatok hátha elhiszik,hogy
mindent értek” stílust ami be is vált egyedül Louis vette észre, hogy gőzöm sincs miről van szó, de Ő csak nevetve húzott magához. Nem csak Harry-nak van érzéke a színészkedéshez hisz
bennem is egy színész veszett el.
A beszélgetés után a fiúk megköszönték a stábnak,
hogy vállalják és azt is, hogy eljöttek így Ők is szépen
sorban léptek le egyedül Lou maradt tovább. Megbeszéltük, hogy a
O2 arénában délelőtt találkozunk, hogy pontosan fel készüljünk
hisz még előtte egy próba is lesz. Kifakadok ezektől a próbáktól.
-Nagyon édesek vagytok együtt - szólalt meg Lou mire mosolyogva köszöntem meg míg Louis egy csókot nyomott a fejemre. -Cass mit tettél vele? - Lou-nak megengedtem, hogy nyugodtan hívjon Cass-nak hisz a Cassidie elég hosszú név.
-Fogalmam sincs - vontam meg a vállam nevetve. -Valami csak úgy spontán jön - mosolyogtam Louis-ra mire Ő felhúzta a szemöldökét.
-Spontán? Nekem már az elején is megtetszettél - vágta rá Louis mire csak megforgattam a szemem.
-Oh igen akkor miért voltál bunkó? - kérdeztem oldalra billentett fejjel.
-A csajok jobban bírják a bunkókat - vigyorodott el mire hasba vágtam, de egy puszit nyomtam borostás arcára aztán kibújtam a karjai közül és a többiek felé fordultam mosolyogva.
-Boszorkány - vágta rám mutatva Niall ami hatására csak felnevettem.
-Sütemény - vágta rá Lou mire Niall a konyhában sprintelt.
-Van süti? - kérdeztem érdeklődve mire Lou vigyorogva megrázta a fejét. -Átverted - esett le mire csak mosolyogva megvonta a vállát.
-Folyton kiabál megsüketülök tőle - kuncogott mire összepacsiztam Lou-val.
Még egy ideig beszélgettünk Lou-val vagyis én beszélgettem vele mivel a fiúk csak a fejüket fogták, mert Lou minden régi pillanatot felemlegetett és a legjobbakat a legviccesebbeket. Amikor Lou elment szorosan magához ölelgetett és egy "még találkozunk" mondattal elköszönt aztán fiúktól is. Mihelyst elment Lou amit sajnálok hisz eléggé összebarátkoztam vele persze Maya a legjobb barátnőm, de Lou olyan nekem, mint a nővérem. A fiúk elkezdték nézni a közös sorozatukat ami nekem olyan magas, hogy inkább az emeletre futottam és egy tökéletes időtöltéssel töltöttem el ezt az időszakot míg a fiúk lent vannak. Érdemel egy magyarázatot, vagy inkább egy búcsút, ha már nem szemtől-szemben is, de érdemel.
Drága
Louis,
Nem
tudom mit írhatnék neked túl sok minden kavarog a fejemben veled
kapcsolatban olyan, mintha tegnap lett volna, hogy elhordtál
mindennek a meghallgatáson. Akkor nagyon utáltalak és soha többé
nem akartam veled találkozni, de mikor megjelentél a ház ajtó
előtt akkor.. nem akkor is utáltalak! Mégis eljöttem veled
London-ban és az elején nem tűnt a legjobb ötletnek még mai
napig eszembe jutnak a megölési terveim mikor az idegeimre mentél
amiken most már mosolygok. És az a legfurább azt hiszem akkor
kezdtelek megkedvelni persze azért ehhez kellet az a bizonyos
pillanat is amire remélem te is emlékszel.
Fogalmam
sincs mit írhatnék neked kezdek kifogyni a szavaimból! Ennek az
egész üzenetnek egy lényege van; a búcsú, illetve a továbblépés
ami a búcsúhoz társul. Képtelen voltam úgy elmenni, hogy ne
hagyjak magam után valami nyomot és, ha a szemed elé állok és
szemtől szemben búcsúznék el te se engednél el és én se lennék
képes elmenni ezért is választottam ezt a megoldást. Tudom
kifogsz akadni és tombolni fogsz, de tudd, hogy a barátaid
melletted lesznek és egyet ne felejts el:
Az
emlékeink a miénk!
Örökké
emlékezni fogok rád Louis sőt kitalálhatod, hogy örökké szeretni
foglak míg a halál el nem választ. (Úristen ez olyan, mint az
esküvő beszédem)
Lépj tovább, éld az életed és gondolj úgy rám, mint egy kalandra!
Csókol
Cassidie
A levél befejeztével azt vettem észre, hogy patakokban folynak a könnyeim
és egy-két könnycsepp nyomott hagyott a kézzel írt levelemen.
Gyorsan összehajtogattam aztán belehelyeztem a borítékba és a
szívemhez emeltem. Ebbe az apró kis borítékban van minden és
mégis semmi sokkal többet írhattam volna még neki mégis az írás
közben megakadtam és már azt se tudtam hol vagyok. Tudom, hogy ez
nem elég hisz még egy csomó mindent nem írtam le mégse tudtam
mást írni neki. Már csak egy dologban reménykedek, hogy a levél
után nem utál meg és egy szép emlékként fog rám, ránk
tekinteni meg persze abba is reménykedek, hogy nem fordul ki magából
azt nem élném túl, ha újra visszatérne a tapló Louis
kategóriában. Túl fog jutni rajtam és újra azt az életvidám
Louis-t fogom látni a koncert videókban akit szeretek, mert ha Ő
boldog akkor én is boldog vagyok és lehet, hogy összefogom törni
a szívét mégis hiszek benne, hogy rendben fog jönni, mert a
barátai mellette lesznek és már sokkal tapasztaltabbak. Nem lesz
egyedül ezt talán megnyugtat.
Két év múlva azt
se fogja tudni, hogy ki vagyok míg én mosolyogva fogom nézni a
koncertvideókat és az interjúkat róluk ahol bohóckodnak persze
hiányozni fognak, de jó érzés lesz Őket boldognak látni és különben
is, ha az Úr megengedni és a pénz talán eljutok egy koncertjükre
ahol élőben is láthatom a bandát igaz nem fogom tudni megcsókolni Őt, de már
az jó érzés lesz, hogy látom és előttem a színpadon énekel.
Boldog lesz és én
is boldog leszek csak mindketten külön leszünk, de boldogok
leszünk, mert az emlékeink velünk lesznek és azok többet
jelentenek egy-egy szónál, egy-egy érintésnél és egy-egy
csóknál.
UTÁLLAK, SŐT GYŰLÖLLEK. FUUU FELIDEGESÍTETTÉL TE SZEMÉT!
VálaszTörlésCass nem mehet el. Felül a gépre, de meggondolja magát és leszáll, vagy Louis megy utána, esetleg Maya észhez téríti, bánom is én, de fuuu, bekönnyeztem miközben olvastam te mocsok. Tudod, van az a két szó, amit az emberek nagyon imádnak és azzal is megtudod őket siratni, hm hogy is van.. ja megvan: BOLDOG BEFEJEZÉS te köcsög. Idegrángást kaptam és most ezen fogok agyalni jövőhétig. Ajánlom, hogy kijavítsd a hibáidat, mert vissza tudom ám adni.
Ölel(addig míg meg nem kékülsz),
EsmeeH. xx
Első gondolatom; Mi történt veled? Te nem szoktál ilyen gyorsan olvasni és még első kommentelő is lenni :O :D Valld be beverted a fejed!
TörlésSajnos nem ilyen egyszerű lesz a helyzet, hogy felszáll és leszáll, de Louist eltaláltad valami olyasmi lesz. Maya hiába próbálja észhez téríteni Cass makacs és hajthatatlan. :) Ne izguljál megkapod a caps lock boldog fejezésed. :D Ez az tönkre tehetem hétfőig az idegrendszered! Yeees :)) :D
Ne fenyegetőzz, vagy a legrosszabb módon állok bosszút!
Kérlek holnap délutánra ölj meg please :))xx
NA ROHADJ MEG!!
VálaszTörlésNEM FOGJA OTT HAGYNI! NAGYON EL KELL BESZÉLGESSEK VELED!
Louis össze fog törni! Nem lehetsz ilyen szemét. Nem!!! Nagyon remélem,hogy Louis észre fogja venni,hogy Cass mire készül.
Hogy lehetsz ilyen szívtelen? Szegény Louis:(
Nagyon siess a következő résszel!
(Nem kapsz xx-et)
Klaudia
En why szemet? :o
TörlésJa, hogy a resz :D Sorry, de ez muszaj volt remelem az megnyugtat, hogy happy end lesz es emiatt kevesbe akarsz majd megolni :))
Sajnos a dolgok nem ilyen egyszeruek lesznek, de minden hamarosan megvaltozik szepen sorban. Louis mas miatt is ossze fog torni, de ezt sejtitek. Vagyis akkor nem is osszetor inkabb mast tor ossze.. hupsz sok info. :/
He ne sajnald Louist vagyis na jo picit :D
Hetfon talalkozunk!:))xx (hany napos buntim van?:c)