13.rész

Sziasztok!
Új hét, új hétfő és új rész. Most már nagyon benne vagyunk a fináléban már csak két rész van hátra és annak az utolsó két résznek nincs címe ennek se volt ezért olyan gagyi a cím. Sorry.
Remélem kíváncsiak lesztek a végkimenetelre, mert engem a reakciótok érdekel. :D

Jó olvasást és várom a rész végén a véleményeket! :)xx

Endgame

Amikor a fiúk befejezték az éneklést akkor kezdtem el legidegesebb lenni és fogalmam sincs, hogy jutottam fel a színpadra, de azt tudom ott már fellélegeztem és azzal együtt fel  is pörögtem. Előtte az összes dal kiment a fejemből, de a színpadon minden dal egyesével lejátszódott a fejemben a gyakorlások képeivel és nem érdekelt egy-egy tábla amin annyi állt, hogy engem leszarnak és csak a fiúk fontosak nekik, mert voltak olyanok is ahol megköszönték nekem azt amit tettem, hogy újra összehoztam nekik szeretet bandájukat és a koncert végére a közönség velem együtt énekelte ami hihetetlenül jó érzéssel töltött el. A fiúknak igaza volt koncert után ahogy lelépsz a színpadról teljesen olyan vagy, mint aki nyolcvan energiaitalt ivott volna meg. A fiúk gyorsan megöleltek míg Louis homlokon csókolt, de nekem ez kevés volt így egy gyors csókra visszahúztam bár ez már a búcsú csók volt hisz most felmegy a fiúkkal a színpadra elénekelni a Torn című dalt ami egyben a meglepetésem is mivel tudja, hogy imádom azt a dalt, de miután elénekli és lejön én... már nem leszek itt. 

Amint elhúzódtunk felszaladt a színpadra így ott maradtam Maya-val és Jake-el.

-Biztos azt akarod? - kérdezte a bal oldalamon Jake mire bólintottam magam elé meredve mire Maya a jobb oldalamról húzott magához.

-Nem muszáj – suttogta mire elhúzódtam.

-De igen én nem tudok így élni – válaszoltam lehajtott fejjel és a színpad felé néztem aztán egy nagy sóhajtással néztem vissza Maya-ra aki mellett már ott állt Jake. -Menjünk!

Jake odaadta a pulcsiját amiben rögtön belebújtam és a fejemre húztam a kapucnit aztán feltűnés mentesen elindultunk a hátra a kijárat felé ahol bejöttünk. Szerencsére mindenki most a fiúkat nézi így senki se ripakodott ránk, hogy hova megyünk. Az épületből kiérve Will-el találtam magam szemben magam aki épp cigizett mégse tudok csak úgy lelépni.

-Mi kértük meg – bökött meg Maya mire bólintottam.

-Gyertek – dobta el a cigit és a fekete kocsijához mentünk ahova rögtön beültünk hárman hátra. -A cuccaid a csomagtartóban Maya és Jake összepakolt neked – nézett hátra mire bólintottam.

-Nem kellene ezt csinálnod Will – szólaltam meg mikor már az autópályán voltunk mire a visszapillantó tükörből rám emelte tekintetét. -Megfog utálni sőt lehet kirúg!

-Rendben leszek Cass – biztosította meg egy mosollyal bár nem igazán hittem neki hisz, ha Louis rájön, hogy Will hozott ki a reptérre akkor neki fog esni. -A lényeg, hogy te normális, boldog életet tudj élni. Nem, de? - ez a kérdés bűntudatot éreztettet velem így lesütöttem a szemem olyan, mintha csak magammal törődnék pedig nem én gondoltam Louis-ra is meg a bandára is és ezt találtam helyes megoldásnak nekik a karrierjükre kell koncentrálniuk míg nekem visszatérnem a normális életemhez a barátaimmal. Nem illek én bele az életükben!

A kocsi megállt így mindenki kipattant a kocsiból én voltam az utolsó aki kislisszant. Will a kezünkben adta a táskát mire én letettem az enyémet és a nyakánál fogva magamhoz öleltem.

-Hiányozni fogsz, Will – suttogtam. -Köszönök mindent – néztem fel rá mire legyintett a kezével mosolyogva.

-Jobb életed lesz kislány – mondta mosolyogva mire bólintottam, de nem volt túl meggyőző a mosolyom. -De menjetek a repülőtök nem vár ez már nem magángép – kuncogott mire megragadtam a cuccaimat, de mielőtt a barátaim után mentem volna Will-hez léptem és lábujjhegyre állva az arcára egy puszit nyomtam.

-Vigyázz rá – mondtam mire bólintott aztán hátat fordítva neki elindultam a Maya és Jake után.

Amint beléptünk a repülőtérre és megláttuk a gépünket a kijelző tetején elkezdtünk futni a megfelelő terminálhoz hisz igaza van Will-nek ez a gép sima, hétköznapi repülő ami nem vár meg. Pont nekem való gép; egy hétköznapi lányhoz illő.

***

Megkönnyebbültem mikor a hosszú út után végre leszálltunk a gépről, hogy átszálljunk egy taxiban amit Maya lefoglalt nekik Ő ért a taxi fogáshoz. A taxi út rövid és eseménytelen volt egész végig meredtem ki az ablakon mindvégig arra gondoltam, hogy Louis most olvassa a levelemet. Szemeimből akaratlanul is kicsordultak könnyeim amit gyorsan megtöröltem Jake pulcsi ujjában és pont jókor hisz megérkeztünk a jó öreg házunkhoz. Jake úriember módjára kifizette a taxit míg Maya segített a csomagokkal persze amint Jake is kiszállt a taxiból a kezében nyomta a táskákat és berohant a házban a kulcsokkal. Tipikus Maya.

Mosolyogva mentem utána Jake-el el is felejtettem ezeket az átkozott lépcsőket túlzottan elkényelmesedett újra hozzá kell szoknom a lépcsőzéshez. Amint felértünk az ajtó tárva nyitva volt így csak simán besétáltam utánam Jake aki lábával becsapta az ajtót és Maya ugrott elém.

-Üdv itthon – mosolyogva ölelt magához.

-Otthon édes otthon – mondtam mosolyogva és letettem a táskáimat magam mellé, és amint elengedett Maya körültekintettem és minden ugyanolyan amilyen volt, mintha az idő megállt volna azzal, hogy London-ban voltam. Semmi se változott csak egy valami... én. Mindig is ezt a házat tekintettem otthonomnak, de most valami hiányzik vagyis valakik és azok a fiúk.

-Jól vagy? - szólított vissza a valóságban Maya.

-Természetesen csak – nem tudtam befejezni a mondanivalóm, de nem is kellett Maya a legjobb barátnőm így a fejemben is belát tudja mit érzek, tudja mi a bajom hisz Ő az én másik felem. Mindig tudja mit kell mondani, vagy cselekednie ilyen helyzetekben és most se cselekedett másképp szorosan magához ölelt míg én próbáltam visszafojtani a könnyeimet, de mindhiába nem erősségem a sírás visszatartása ez sose fog változni.

-Hívd fel – húzódott el és megragadta a karom mire én megtöröltem a szemem és a fejemet ráztam. -Szükséged van rá tudni akarod mi van vele addig nem leszel önmagad míg nem tudod mi a helyzet vele – igaza van, mint mindig, de ezt nem vallom be neki, mert így is nagy az önbizalma hála a családjának akik növelték az önbizalmát miközben én folyton mondtam, hogy ne, de kihallgat egy 3 éves gyerekre? Senki. -Figyelj felhívhatom én is – folytatta mire felhúztam a szemöldököm mire lesütötte a szemeit, de totál paradicsommá vált az arca. Mi történt amiről én nem tudok?

-Kit akarsz te felhívni? - vontam fel a szemöldököm mosolyogva mire a falon lévő sarkot kezdte el nézegetni ahol egy egész pók család él amiket napi szinten kerülők hisz irtózok a kis dögöktől.

-Hát... tudod... igen Őt – vakarta meg szőke haját aztán mosolyogva széttárta a karját ezt akkor csinálja mikor ideges, de miért ideges?

-Maya Elizabeth Whitmore mit nem mondasz el nekem? - nem szereti mikor a teljes nevén szólítom mivel első osztályban volt egy tanár aki állandóan Elizabeth-nak, vagy Lorin-nak hívta míg Ő százszor elmondta neki, hogy Maya, de a tanár leszarta így az Elizabeth név nem épp a kedvence viszont a Lorin mai napig rejtély, hogy honnan jött a tanárnak kicsit gond lehetett a tanárnak a fejével. 

-Cassidie Lewis... ez nem ér a te szüleid nem adtak neked két nevet te szerencsétlen – fonta össze a karját a mellkasán duzzogva mire megforgattam a szemem.

-Bökd már ki – kiáltottam rá.

-De nem lehet – vágta rá.

-Óvodában megígértük egymásnak sose titkolózunk egymás előtt – emlékeztettem mire fejben csapta magát ezzel mindig hatok rá.

-Zayn randira hívott – vágta rá gyorsan mire az állam esett és ezzel egy időben mögöttem Jake is ledobta maga mellé a bőröndöket a szerencsétlen végig fogta a kis marha.

-Tuti kamuzol Zayn nem bukik a buta szőkékre – szólalt meg mögülem Jake mire Maya elővette a mérges tekintetét aminek a hatásra Jake kiszaladt az ajtón így újra visszafordultam legjobb barátnőm felé.

-Szóval te és Zayn? - kezdtem bele mire bólintott. Egy kicsit sem zavar, hogy Maya elkezd randizni azzal a fiúval akivel nem egyszer csókolóztam inkább az zavar, hogy nem mondta el és, ha randizni kezdenek akkor Louis nem fog tudni elfelejteni, mert a legjobb barátnőm és a bandatársa puszi pajtik lesznek. Ohoh.

-Figyelj még nem írtam neki, de mikor a taxiban ültünk Ő írt keresnek minket én nem válaszoltam, de aztán megkérdezte, hogy mi lesz a randival amire ismét nem válaszoltam, de én randizni akarok vele – a végén toporogni kezdett, mint egy kislány akitől elvették a nyalókáját mire én sóhajtottam.

-És Louis? - kérdeztem rá az ajkaimban harapva mire bólintott így elkezdtem a földet nézegetni.

-Tudom, hogy normális életet akarsz és azt akarod, hogy boldog legyen, de nélküled boldogtalan – mondta mire felnéztem rá. -És te is az vagy valld csak be!

-Jól vagyok – vágtam rá. -És Ő is jól lesz! Figyelj nem állok Zayn-el az utatokban, de jobb lenne, ha pár hónap múlva lenne a randitok addigra Louis elfelejt utána tőlem Zayn-hez is költözhetsz – igazából csak remélni tudom, hogy pár hónap múlva elfelejt. Én visszatérek a régi unalmas életemhez és Ő meg visszatér a turnés életében majd olvasgatom róla a cikkeket milyen nagyszerű énekes na meg persze nézek róla képeket meg videókat így a legjobb.

-Ki akarsz dobni? Csak randizni fogok vele tőlem nem szabadulsz meg – háborodott fel nevetve mire mosolyogva öleltem magamhoz. -Minden rendben jön! - Ha Maya mondja akkor igaz, de félek, hogy semmi se fog rendben jönni félek, hogy Louis idejön és akkor nem leszek képes neki megmondani, hogy vége nem tudom azokban a gyönyörű szép kék szemekben megmondani kitaláltatok ezért szöktem el.

-Pakoljunk ki és térjünk vissza a régi életünkhöz – ráztam meg a fejem mosolyogva mire megfogtuk a táskákat és a szobámba hurcoltuk.

Miután visszapakoltam a ruháimat gondosan a szekrényemben és mindent a helyére tettem lehuppantam Maya mellé az ágyra éppen a Louis-tól kapott rózsámat tanulmányozta, mintha még soha életében nem látott volna rózsát.

-Maya az egy rózsa nem tudom mit kémleled annyira, de az egy rózsa – böktem oldalban nevetve mire csak megforgatta a szemeit.

-Tudod sose hittem volna, hogy ezt mondom, de kedvelem a Tomlinson srácot látszik, hogy szeret pedig nem indult jól vele a kapcsolatom, ha emlékszel – tanulmányozta a virág szirmait mire mosolyogva bólintottam hát hogyne emlékeznék arra a napra mikor Maya és Jake betoppant hisz akkor szakítottam Jake-el és Maya-n akkor látszott, hogy nem szívleli Louis-t szóval most fura tőle ezt hallani. -És tudod miért kedvelem? - fordult felém mire oldalra billentett fejjel vártam, hogy folytassa. -Mert boldoggá teszi a legjobb barátnőm – mondta mosolyogva mire én elvetem a pillantásom tőle és az ágyammal szemközti falra szegeztem a pillantásom ahol képek ezrei sorakoztak. -Tényleg! Eddig azt hittem a Jake-el való kapcsolatod az igazi, de mikor láttam Louis szemében azt a szikrát ahogy rád néz rájöttem, hogy Ő még Jake-nél is jobban szeret – fél szemmel rátekintettem aztán csak megráztam a fejem és visszaszegeztem a tekintettem a falra. -Kiegészítettek egymást – folytatta mire hátrahajtottam a fejem és éreztem, hogy a szememből elindulnak a könnyeim, de azokat gyorsan le is töröltem hisz nem sírhatok el kell felejtenem.

-Fejezd be kérlek – könyörögtem mire felültem és Maya rögtön megölelt. -Teljesen mások vagyunk! Ő egy énekesnek született míg én egy franc tudja minek, de nem tudok abba élni amiben Ő. Szeretem, de az ellentétek nem férnek meg egymás mellett hiába mondják mindig azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást ez nem igaz - a végén a fejemet ráztam mire Maya a kezemben adta a rózsát és egyből a kezemben lévő virágra tekintettem.

-Tudod, hogy mindig veled értek egyet és támogatlak mindenben még akkoris, ha hülyeséget csinálsz szóval én melletted állok – mondta mosolyogva mire felnéztem rá és egy mosollyal bólintottam. -Mi lenne, ha tartanánk ma egy csajos estét, mint a régi szép időkben? Tudod buli, pia és szórakozás – vetette fel az ötletet mire a virágra néztem és bólintottam hisz ez kell nekem ezzel visszabújok a régi életemben. A virágot az éjjeli szekrényemre tettem aztán Maya felé fordultam, de Ő már felállt és az ajtóba ácsorgott.

-Amúgy ezek a buli szülinapokon szoktak lenni – döntöttem oldalra a fejem hisz mindig szülinapokon tartunk ilyesfajta bulikat meg persze nagy napokon. Na jó nem csak akkor.

-Elő szülinap – visította rám mire feltettem a kezeimet védekezésképen amikor hirtelen csöngetek.

-Vársz valakit? - kérdeztem oldalra döntött fejjel mire megrázta a fejét. -Akkor lehet csak Jake – vontam meg a vállam felállva az ágyról.

-Vagy az ex pasim aki még mindig azt hiszi összejöhetünk a tökkel ütött nem tudja felfogni, hogy vége – ecsetelte el nekem Maya a történetet ami akkor történt amikor én házon kívül voltam. Időközben leértünk és amikor kiakartam nyitni az ajtót ezernyi fényképezőgép csattogott a szememben míg egy sötét bőrű nő állt előttem.

-Cassidie Lewis – szólalt meg egy nagy mosollyal a nő. -Mikor meglátták önt a reptéren egyből jelentették és mi egyből fel is kerestünk – folytatta mire hátranéztem Maya-ra aki már csukta volna rájuk az ajtót, de nem igen hagyták. -Mi okból tűnt el? Miért hagyta ott a saját koncertjét? - tette fel a nő a két kérdést aztán felém fordította a mikrofont.

-Mert... - az igazságot, vagy a hazugságot? -Mert tévedtem nem akarok sztár lenni – csuktam volna rájuk az ajtót, de ismét az utamba álltak.

-Akkor minek volt ez a koncert? - folytatta a kérdez-feleletet a nő mire megforgattam a szemem.

-Az nem számít inkább az számít akik ebbe a szakmában vannak benne azoknak meg kell tanulni hazudni, de én nem tudok ez van. Nem tudok úgy élni, hogy bele kell hazudnom a rajongóim képében! Minden álmom az éneklés volt ez bevallom, de az élet megváltozik és én is megváltoztam szóval inkább leszek egy hétköznapi senki, mint egy olyan személy akinek hazudnia kell, mert fentről irányítják. És tudják mit sajnálok? Őket, mert maguk naponta készítenek ártatlan sztárokról olyan pletykákat amiknek a fele se igaz. Gusztustalanok – vágtam a képükben és minden erőmet összeszedtem és becsuktam az ajtót. Az ajtónak dőltem és végig csúsztam a kemény fapadlóra mire Maya egyből mellém ült és magához ölelt.

Mikor elhúzódtam még percekig ültünk a padlón míg én a könnyeimet letöröltem a pulcsim végében aztán Maya-ra néztem.

-Vége lesz ennek valamikor?

-Remélem, mert gátolnak abba, hogy buliba menjünk a szemetek – szitkozódott mire felnevettem. -Amúgy a Modest-re gondoltál?

-Ők tették tönkre a fiúkat persze, hogy rájuk – bólintottam. -Szerinted látni fogja ezt?

-Ha igen tudod, hogy ide jön – mondta mire bólintottam és a fejemet a vállára tettem míg az Ő fejét az én fejemre tette.

Amíg mi a padlón ültünk és merengtünk egyedül addig az ajtón egy folytában dörömbölt a nő, hogy még kérdezni akar míg én nem foglalkoztam vele. Nem akarok ebbe a mocskos életben beletartozni nem tudom mit nem lehet ezen megérteni.

Hirtelen Maya telefonja csipogott és amint elővette egy hatalmas vigyor kúszott az arcán és mikor a telefonra néztem rájöttem miért, de aztán a mosoly lehervadt mikor elolvasta az üzenetet.

-Látták – fordult felém mire bólintottam. -És Louis ide tart!

Valahogy sejtettem így szembe kell néznem a gyönyörű kék szemeivel  amikben képtelen vagyok hazudni,  nem tudok azokba a szemekben hazudni egyszerűen nem megy. Hangos sóhajjal ismét visszahelyeztem a fejem Maya vállára mire nevetve az Ő feje az én fejemen landolt. Nem így gondoltam a hazatérésem, de úgy néz ki az a átkozott koncert - ami amúgy nagyon jó volt – tönkre tette a normális életemet. Vagy én nem gondoltam át ezt az egész hazaszökök és minden rendben lesz dolgot. Igen, én voltam a hülye! Kellet nekem a sztárok világjában élnem, ha már az elején rácsapom Louis-ra az ajtót és elutasítom az ajánlatát akkor bele se szerettem volna és még mindig Jake oldalán lennék... boldog. Igen boldog lennék, mert normális életem lehetne, de így ennek búcsút kell intenem. A sztárság és a boldog élet nem fér meg egy helyen.

-Mit mondasz majd neki? - hallottam meg legjobb barátnőm hangját mire felemeltem a fejem és egyből megráztam aztán a kezeimben temettem az arcom.

-Hazudni akartam – kezdtem bele, de Maya egyből felnevetett.

-Te nem tudsz hazudni – rázta hevesen a fejét nevetve mire én csak megforgattam a szemem.

-Akartam a végét nem hallottad? - vonom fel a szemöldökön mire most Ő forgassa meg a szemét. -Így fogalmam sincs mitévő legyek – vontam meg a vállam tehetetlenül mire elkezdte az állán lévő hamis szakállát simogatni. Gondolkodik. Már rég rossz. Gondoljunk csak bele, ha Maya nem rángat bele az egész meghallgatás hülyeségre nyugodt életem lehetne. És akkor nem ismerném Louis-t.

-Mond el neki az igazat, vagy szakíts vele szemtől szemben, ha még mindig a normális élet dologra vagy rákattanva – szólalt meg Maya mire ráemeltem a tekintettem és teljes komolysággal mondta.

Attól, mert megszüntettem Louis-al a kapcsolatom lehet még normális életem? Szakítani akarok vele? Még magam sem tudom mit akarok annyi a biztos, hogy normális és boldog életet akarok messze a rivaldafénytől. Lehetséges még ez?  
Jézusom Cass most döntsd el mit akarsz, mert kezdek tőled megbolondulni!

Még a kis hang a fejem is kinevet, de lehet az csak Maya hisz Ő irányítja a kis hangot a fejemben míg az Ő fejében én vagyok a kis-hang. Ezzel a kis hang dumával vettem rá egyszer, hogy takarítsa ki az egész házat kissé átvertem, de a ház csak úgy ragyogott. És most megint eltértem a fontosabb dologról remek.

Érzem, hogy az összes kérdésre ami bennem lakozik akkor kapok választ mikor Louis itt fog előttem állni. Miért nincs egy olyan gép ahova beütöd a kérdésed és pár perc múlva kiadja a helyes választ? Olyan nehéz lenne az ilyet feltalálni? Szerintem nem!

-Na? - szólított vissza a valóságban legjobb barátnőm mire sokadjára is megráztam a fejem, hogy kitisztuljon a fejem. Maya felhúzott szemöldökkel és oldalra döntött fejjel figyelte a válaszom míg én próbáltam összeszedni a fejemben egy épkézláb mondatot.

-Azt hiszem maradok az igazságnál – vágtam rá miközben a hangom megremegett minden egyes szónál mire Ő egy nagy mosolyra húzta a száját aztán újra legörbítette.

-És szakítasz vele? - tette fel a kérdés amire magam se tudom a választ hisz szeretem, de Ő nagy sztár egy nagy bandában a turnéra kell koncentrálnia nem kell neki egy hülye normális szürke kisegér. A kérdésre a válasz akkor fog megszületni mikor ideér. Szerintem.