11.rész

Sziasztok drágák!

Most nem igen akarok semmiféle hozzáfűzni valót hozzátenni mai napom amúgy se fényes - a hetem is kilátástalan - így csak most kiteszem. 

Remélem tetszeni fog nektek és számoljátok a visszaszámlálót! :)) (négy rész)

Jó olvasást babák :))xx

The memories of ours

-Niall a rohadt életben, ha egyszer elkaplak esküszöm megszakítom annak az esélyét, hogy egyszer valakinek gyereket csinálj – rohantam le a lépcsőn miközben a ír fiúnak kiabáltam persze, mint mindig most is figyelmetlen vagyok és, ha valaki nem kap el akkor egyenesen leesek az utolsó három lépcsőfokról.

-Már megint mit követett el? - kérdezte egy nagy mosollyal az arcán Louis miközben a keze a derekamra siklott aztán szeme lejjebb hisz egy köntösben vagyok mivel az a idióta megint ellopta a kikészített ruhámat sőt még a fehérneműimet is. Komolyan ez már a héten, a hónapban a tizedik! Miért jó neki, ha lopdos? -Már értem a haragod – húz magához közelebb, hogy édes szája letévedjen a nyakamig, de még mielőtt végig csókolná a nyakam kezemmel megállítottam így bosszúsan nézz fel.

-Előbb meg kell ölnöm valakit – mosolyogtam rá gonoszan mire Ő lehajolt ajkaimhoz és egy apró puszit nyomott rá. Nem tudtam magam türtőztetni így a kezem a nyaka köré fonódott úgy húztam magamhoz közelebb aztán kezeim felfedező utat tettek egészen a hajáig amiket szálanként meghuzigáltam így csókunkban belemordult. Kuncogtam dicsőségemen mire Louis belemarkolt a fenekemben és kicsit megemelt, hogy a lábaimat dereka körül fonjam össze. A falnak döntött és ott lejjebb vándorolt a nyakamra míg én ismét meghuzigáltam kócos haját.

Ez az egész jelenetünk akkor lett kínos mikor meghallottuk mögülünk a torokköszörüléseket vagyis inkább Louis mögül, mert én amint meghallottam felnyitottam szemem és ott álltak nevetve a fiúk. A fejemet a vállára hajtottam szégyenben mire Ő is abbahagyta eddig cselekvését.

-Mond, hogy nincsenek mögöttünk – suttogta mire még jobban bújtam a vállában.

Louis óvatosan letett a lábaimra aztán megfordult, hogy Ő is szemügyre vegye a kukkolókat akiknek nincs jobb dolga, mint a mi életünkben ütniük az orrukat. A kezemen nem tudom már megszámolni, hogy hányszor kaptak rajta minket, vagy éppen nyitottak ránk. Louis megbökött mire rá meredtem aztán Ő lefelé bökött és mikor lenéztem a köntösöm ki volt kötve így gyorsan fontam újra össze. Kínosabb már nem is lehetne.

-Már értem a szexi csipke fehérneműt – mutatta fel nevetve Niall a bugyimat mire összekötöttem a köntösöm és mérgesen elindultam felé persze Ő hátrált, de épp időben kaptam el pólóját így visszahúztam.

-Ne lopdosd a cuccaim – vettem el tőle a ruháim.

-Unatkoztam kell egy kis vidámság – tárta szét a karját egy idétlen mosollyal az arcán emiatt sose tudok rá megharagudni.

-Na rajtam unatkozz és ne vedd elő az ártatlan vagyok és a legjobb barátod vagyok arcot, vagy pofán váglak – dobbantottam egyet a lábammal és hátat fordítottam nekik ezzel szabad utat hagytam a hajamnak mire mindannyian nevetni kezdtek és még Louis is nevet velük. Áruló.

Elhaladtam mellette és felfelé igyekeztem az emeletre, de megpördültem mikor Louis szólt hozzám.

-Menjek? - kérdezte kaján vigyorogva mire megforgattam a szemem.

-Nem – vágtam rá ismét hátat fordítottam nekik, de most gyorsabban vettem a tempót egészen a szobámig.

Amint beértem a szobámba a ruhákat az ágyra dobtam ahol Louis felsője volt amiben aludtam viszont a földön Louis zoknija sőt nem is egy zoknija és, ha ez még nem lenne elég a szobámban megtalálható Louis Tomlinson alsógatyája. Milyen szerencsés lány vagyok. Komolyan minden rajongó irigykedne, ha tudná, hogy mik találhatók meg ebben a szobában. 

Gyorsan felkaptam magamra a fehérneműm és a ruhámat ami egy egyszerű rövid nadrág volt hozzá egy combközépig érő felsővel igazán otthonos szerelés mondhatom. Összefogtam a hajamat lófarokban aztán a meztelen lábaimra húztam egy bokazoknit amin rózsaszín pillangók repdestek. Amint kész lettem már indultam volna kifelé a szobából mikor megcsörrent a telefonom és egy 180 fokos fordulattal megindultam az éjjeli szekrényig, hogy felvegyem a ketyerét.

-Igen tessék? - szóltam bele vidáman bár elfelejtettem megnézni ki is keress engem.

-Cass? - hallottam meg egy ismerős hangot.

-Maya úristen, de jó hallani a hangod – lelkendeztem és egyből lehuppantam az ágyamra ahol rögtön felhúztam törökülésben a lábam. -Mi újság veletek? Úgy értem veled és Jake-el – javítottam ki magam mosolyogva.

-Jól vagyunk, de a lényeg, hogy te hogyan érzed magad? Hallottuk, hogy koncerted lesz és igaz meglepetésnek akartuk, de megsúgom ott leszünk az első sorban – Maya csak darálta a szavait, de a szava végén belekiáltottam hisz a tudat, hogy a legjobb barátaim jelen lesznek életem első koncertjén megnyugtat és úgyis ez az utolsó szóval tökéletes lesz már most tudom. -Na most süketültem magam köszönöm – nevetett mire én is felnevettem annyira hiányzik pedig régen annyiszor szidtam mennyire egy trehány és lusta, de mit tehetek a legjobb barátnőm. Viszont ideje beavatnom, hogy koncert végeztével haza megyek velük. Maya-nak tudnia kell róla amúgy is már majd nem elszóltam magam ezzel csak magamnak fogok segíteni.

-Az remek – mosolyogtam, de valójában lehervadt a mosoly az arcomról. -Maya el kell mondanom valamit – kezdtem bele mire a vonal túlsó végéből is megszűnt a jókedv. -A koncert végezetével haza megyek veletek – ezt a részét suttogva mondtam nehogy meghallja valamelyik fiú bár szerintem éppen a Playstation játékot nyomják, ha jól hallom, de azért az elővigyázatosság nem árt.

-Micsoda? Miért? Tomlinson-al nem alakulnak jól a dolgok? - amennyire én próbálok halk lenni annyira kiabál kétségbeesetten Maya.

-Nem, Louis-al minden csodás – mosolyogtam hisz ez igaz fogalmam sincs, hogy fogom tudni elfelejteni az emlékeket amiket nekem adott.

-Akkor meg mi a baj?

-Nem nekem való a sztárság én a normális élethez vagyok szokva és jobb lesz így nekem a banda újra tarolni fog míg én visszatérek a munkámban – erőltettem magamra egy mosolyt hisz ez az igazság sose szeretem a felhajtást az már más téma, hogy az életem az éneklés, de ahogy belekóstolhattam Louis által a sztárságban nem a legjobb móka teljesen megváltoztatja az embert. Erre az élő példa a One Direction!

-Biztos ezt akarod? - kérdezte mire bólintottam és éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel amiket rögtön le is töröltem aztán észben kaptam, hogy Ő a telefon túlsó végében van és nincs szuper látása.

-Teljesen biztos vagyok a döntésemben – helyesbítettem. -Add át Jake-nek, hogy puszilom bár a koncerten találkozunk és azután is. Nem szabadultok meg tőlem – kuncogtam mire az Ő jókedve is visszatért aztán tíz elköszönés után végre befejeztük a társalgást aztán hanyatt dőltem az ágyamon.

Miközben néztem a fejem felett lévő fehér plafont a koncerten gondolkoztam és a fiúkon meg persze a barátaimon. Hihetetlen olyan, mintha csak tegnap léptem volna be Louis életében, olyan mintha még csak tegnap veszekedtünk volna először. Teljesen olyan az érzésem, hogy Louis még mindig egy ősbunkó akivel napi szinte veszekszem egy bizonyos napig igen azon a napon minden megváltozott. Annyi minden történt velem mióta idejöttem, hogy fel se bírom fogni Louis-tól kezdve a fiúkig és ebbe beleszámít a Zayn-el való csókom is amit hiába akarok elfelejteni sose fogok tudni túlzottan beleégett a memóriámban és valójában most már nem is akarom. Lehet, hogy egy hiba volt az egész csók hisz semmit nem érzek iránta mégis egy kellemes emléknek tekintem ami megtörtént és az ellen semmit se fogok tudni tenni. Viszont, ha már a csókoknál tartunk Louis csókjai mégis jobban beleégtek az emlékeimben talán azért, mert vele napi szinte sőt minden órában csókolózok és azt néha még én kezdeményezem.

Beleszerettem egy ősbunkó szupersztárban!

A jó oldala, hogy ez nem egy rajongói szerelem hisz az a ősbunkó szupersztár is szeret engem mivel ezt már számtalanszor hangoztatja és a legidegesítőbb, hogy nem csak nekem. Emiatt is Louis rajongói állandóan elhalmoznak kedves üzenetekkel miszerint köszönik nekem, hogy beléptem Louis életében és visszahoztam a régi Tommo-jukat. Azt hiszem a rajongók megkedveltek ami nem csak nekem fura, de még a fiúknak is hisz a történeteikből azt szűrtem le, hogy az Ő barátnőjüket mindig ellepték az utálok persze voltak normális felfogású emberek is csak mégis ott voltak az utálok míg engem csak egyszer talált be egy nagy pofájú 13 éves kis csaj. Mi lesz akkor mikor eltűnök a rivaldafényből? Akkor én leszek a világ legutáltabb személye. Ezzel jár, ha nem akarsz sztár lenne nem, de?

-Hé – vetette rám valaki magát kiabálva és mikor felnéztem Louis tehénkedett rajtam. -Azt hittem valami baj történt veled erre itt lustálkodsz – szidott le mire elnevettem magam gyerekes arcán. -Ne nevess tudod te mennyire megijedtem? - kulcsolta össze a kezeinket a fejem felett így tartott lent az ágyon, de még mindig nevettem mire lehajolt hozzám egy csókért így kapva az alkalmon kiszabadítottam kezeimet kezei közül és egyből a nyaka köré fontam, hogy még közelebb húzzam le magamhoz. Egyik kezemmel meghuzigáltam kócos haját mire belemorgott a csókban aminek a hatására én hangosan felnevettem. -Egy ördög vagy Cassidie Lewis – távolodott el tőlem, de meg se próbálta eltakarni jókedvét aztán legurítottam magamról és felé fordultam.

-Tudom – könyököltem fel mosolyogva mire közelebb vont magához így ismét a mellkasán pihentem.

-Viszont élek-halok érted fogalmam sincs mi lenne, ha te nem lennél itt – csókolt bele hajamba mire felnéztem rá mosolyogva.

-Nyugodt életed – vágtam rá nevetve mire hátravetette a fejét és Ő is felnevetett kijelentésemen. -És unalmas életed – tettem hozzá a kezemet felemelve mire megemelte a fejét és felhúzta a szemöldökét mire hasba vágtam. -Valld be, hogy unatkoznál nélkülem és még mindig pöcsfej lennél! Valld be – ütögettem a mellkasát mire nevetni kezdett, de én addig-addig ütögetem míg le nem fogta a kezem aztán lábammal sípcsonton rúgtam.

-Unalmas életem lenne nélküled és pöcsfej lennék még – nyöszörögte mire diadalmas mosollyal felemeltem a fejem és az arcához érintettem.

-Szeretlek – csókoltam meg mosolyogva mire kezével megfogta az arcom így a gyomromban lévő pillangók csapkodni kezdettek.

-Én is szeretlek – suttogta ajkaimra így mosolyogva váltunk el egymástól aztán újra letettem a fejemet a mellkasára és hallgattam halk, ütemes szívverését míg Ő a hátamat simogatta és a fejemre puszikat osztogatott. Mosolyogva karoltam át a derekát és csak azon kattogott az agyam, hogy ebbe többé nem lehet majd részünk, de ez egy újabb szép emlék amit elraktározok magamban és mikor New York-ba leszek legyen valami amire gondolhatok amikor éppen visszakönyörgöm magam a munkában. Nehéz lesz a továbblépés, de inkább most, mint később hisz Ő egy nagy szupersztár míg én hétköznapi lánynak lettem teremtve nem hírességnek.

Az emlékek örökké a miénk maradnak!

***

Este hat órakor összegyűltünk a nappaliban mivel a fiúk felhívták az összes közreműködő emberüket a koncertre így egymillió ember ült velem szemben. Az emberek közül egyedül Lou Teasdale-t ismerem a többinek csak a neve rémlik, de némelyiknek még az se pedig bemutatkoztak mégis egy nagy kérdőjel van a fejemben, hogy most ki is beszél. Annyi mindenről diskuráltak, hogy a végére felvettem „a bólogatok hátha elhiszik,hogy mindent értek” stílust ami be is vált egyedül Louis vette észre, hogy gőzöm sincs miről van szó, de Ő csak nevetve húzott magához. Nem csak Harry-nak van érzéke a színészkedéshez hisz bennem is egy színész veszett el.

A beszélgetés után a fiúk megköszönték a stábnak, hogy vállalják és azt is, hogy eljöttek így Ők is szépen sorban léptek le egyedül Lou maradt tovább. Megbeszéltük, hogy a O2 arénában délelőtt találkozunk, hogy pontosan fel készüljünk hisz még előtte egy próba is lesz. Kifakadok ezektől a próbáktól. 

-Nagyon édesek vagytok együtt - szólalt meg Lou mire mosolyogva köszöntem meg míg Louis egy csókot nyomott a fejemre. -Cass mit tettél vele? - Lou-nak megengedtem, hogy nyugodtan hívjon Cass-nak hisz a Cassidie elég hosszú név.

-Fogalmam sincs - vontam meg a vállam nevetve. -Valami csak úgy spontán jön - mosolyogtam Louis-ra mire Ő felhúzta a szemöldökét. 

-Spontán? Nekem már az elején is megtetszettél - vágta rá Louis mire csak megforgattam a szemem. 

-Oh igen akkor miért voltál bunkó? - kérdeztem oldalra billentett fejjel.

-A csajok jobban bírják a bunkókat - vigyorodott el mire hasba vágtam, de egy puszit nyomtam borostás arcára aztán kibújtam a karjai közül és a többiek felé fordultam mosolyogva. 

-Boszorkány - vágta rám mutatva Niall ami hatására csak felnevettem. 

-Sütemény - vágta rá Lou mire Niall a konyhában sprintelt. 

-Van süti? - kérdeztem érdeklődve mire Lou vigyorogva megrázta a fejét. -Átverted - esett le mire csak mosolyogva megvonta a vállát. 

-Folyton kiabál megsüketülök tőle - kuncogott mire összepacsiztam Lou-val. 

Még egy ideig beszélgettünk Lou-val vagyis én beszélgettem vele mivel a fiúk csak a fejüket fogták, mert Lou minden régi pillanatot felemlegetett és a legjobbakat a legviccesebbeket. Amikor Lou elment szorosan magához ölelgetett és egy "még találkozunk" mondattal elköszönt aztán fiúktól is. Mihelyst elment Lou amit sajnálok hisz eléggé összebarátkoztam vele persze Maya a legjobb barátnőm, de Lou olyan nekem, mint a nővérem. 
A fiúk elkezdték nézni a közös sorozatukat ami nekem olyan magas, hogy inkább az emeletre futottam és egy tökéletes időtöltéssel töltöttem el ezt az időszakot míg a fiúk lent vannak. Érdemel egy magyarázatot, vagy inkább egy búcsút, ha már nem szemtől-szemben is, de érdemel.  

Drága Louis,

Nem tudom mit írhatnék neked túl sok minden kavarog a fejemben veled kapcsolatban olyan, mintha tegnap lett volna, hogy elhordtál mindennek a meghallgatáson. Akkor nagyon utáltalak és soha többé nem akartam veled találkozni, de mikor megjelentél a ház ajtó előtt akkor.. nem akkor is utáltalak! Mégis eljöttem veled London-ban és az elején nem tűnt a legjobb ötletnek még mai napig eszembe jutnak a megölési terveim mikor az idegeimre mentél amiken most már mosolygok. És az a legfurább azt hiszem akkor kezdtelek megkedvelni persze azért ehhez kellet az a bizonyos pillanat is amire remélem te is emlékszel.

Fogalmam sincs mit írhatnék neked kezdek kifogyni a szavaimból! Ennek az egész üzenetnek egy lényege van; a búcsú, illetve a továbblépés ami a búcsúhoz társul. Képtelen voltam úgy elmenni, hogy ne hagyjak magam után valami nyomot és, ha a szemed elé állok és szemtől szemben búcsúznék el te se engednél el és én se lennék képes elmenni ezért is választottam ezt a megoldást. Tudom kifogsz akadni és tombolni fogsz, de tudd, hogy a barátaid melletted lesznek és egyet ne felejts el:

Az emlékeink a miénk!

Örökké emlékezni fogok rád Louis sőt kitalálhatod, hogy örökké szeretni foglak míg a halál el nem választ. (Úristen ez olyan, mint az esküvő beszédem)

Lépj tovább, éld az életed és gondolj úgy rám, mint egy kalandra!

Csókol Cassidie

A levél befejeztével azt vettem észre, hogy patakokban folynak a könnyeim és egy-két könnycsepp nyomott hagyott a kézzel írt levelemen. Gyorsan összehajtogattam aztán belehelyeztem a borítékba és a szívemhez emeltem. Ebbe az apró kis borítékban van minden és mégis semmi sokkal többet írhattam volna még neki mégis az írás közben megakadtam és már azt se tudtam hol vagyok. Tudom, hogy ez nem elég hisz még egy csomó mindent nem írtam le mégse tudtam mást írni neki. Már csak egy dologban reménykedek, hogy a levél után nem utál meg és egy szép emlékként fog rám, ránk tekinteni meg persze abba is reménykedek, hogy nem fordul ki magából azt nem élném túl, ha újra visszatérne a tapló Louis kategóriában. Túl fog jutni rajtam és újra azt az életvidám Louis-t fogom látni a koncert videókban akit szeretek, mert ha Ő boldog akkor én is boldog vagyok és lehet, hogy összefogom törni a szívét mégis hiszek benne, hogy rendben fog jönni, mert a barátai mellette lesznek és már sokkal tapasztaltabbak. Nem lesz egyedül ezt talán megnyugtat.

Két év múlva azt se fogja tudni, hogy ki vagyok míg én mosolyogva fogom nézni a koncertvideókat és az interjúkat róluk ahol bohóckodnak persze hiányozni fognak, de jó érzés lesz Őket boldognak látni és különben is, ha az Úr megengedni és a pénz talán eljutok egy koncertjükre ahol élőben is láthatom a bandát igaz nem fogom tudni megcsókolni Őt, de már az jó érzés lesz, hogy látom és előttem a színpadon énekel.

Boldog lesz és én is boldog leszek csak mindketten külön leszünk, de boldogok leszünk, mert az emlékeink velünk lesznek és azok többet jelentenek egy-egy szónál, egy-egy érintésnél és egy-egy csóknál.