7.rész

Hello, it's me! :D

Hosszú hétvégés kellemes hétfői nap. Imádom az ilyen hétfőket! A tavaszi szünet közeledtével közeledünk az Unbreakable végéhez és még csak nem rég kezdtem úristen. 

A részben új ember jelenik meg akinek remélem örültök! :)

Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését a rész szerintem nem a legizgalmasabb, de az Unbreakable nem egy Kis Dolgok blog szóval értitek. :D

Jó olvasást babák!xx

The most unselfish

A napokba – na jó csak egy nap telt el Zayn beköltözése óta – Louis és Zayn kapcsolata egyre jobb lett pedig még csak Zayn most tölti nálunk első napját, de már mondhatni jól kijönnek. Nem azt mondom, hogy kebel pajtik, de reggel arra keltem, hogy ezek ketten ordibálva és a kanapén ugrálva játszanak valami véres Playstation játékkal. Elég jól egymásra találtak és én még nem is segítettem nekik ebbe az egészbe persze elsőnek azt hittem, hogy ezt mind megjátsszák, de ilyen jól még Ők se tudnak hazudni főleg nekem.

-Újra – szólította vissza a valóságba Louis hangja mire ráemeltem tekintetem és akkor kaptam észbe, hogy teljesen elbambultam miközben épp próbálunk. Louis írt nekem egy dalt az albumhoz és épp azt a számot gyakoroljuk, hogy aztán a stúdióba felvegyük már nem állok messze a sztárságig szóval lassan a hangomból egy pénzeszsák lesz amit Louis mondott bár azt azért kétlem. -Cass itt vagy? - legyezgette a kezét előttem mire megráztam a fejem és szaporán bólogattam mire Ő felnevetett. -Remek újra – mosolygott rám mire az asztalon lévő lapra vezettem a pillantásom ahol az első dalom volt írva. Átfutottam gyorsan ismét a sorokat és miután ez meg volt kinyitottam a számat és ismét neki kezdtem a dalnak amit Louis ámulattal nézett végig és most az egyszer láttam rajta, hogy büszke rám. Amikor a refrénhez értem behunytam a szemem és elképzeltem ahogy ezt előadom egy koncerten mondjuk az én saját koncertemen és a rajongók velem együtt énekelnek már, ha lesznek rajongóim, de így is ámulatos volt és mégis megijedtem ettől az egész ricsajtól. Biztos akarom én ezt? Kissé elbizonytalanodtam, de mikor befejeztem a dalt és meghallottam két tapsoló embert óvatosan kinyitottam a szemem ami rögtön Louis-ra tévedt aki mosolyogva csapta a tenyereit össze aztán a szemem Zayn-re tévedt aki a falnak dőlve mosolygott rám és Ő is csapdosta a kezét.

-Ennyire jó nem lehettem tuti ti jobbak vagytok – ráztam a fejem hitetlenül mire mindkét fiú felnevetett.

-Cass csodálatos vagy – lépett előre Zayn mosolyogva és rákaptam a tekintettem. -Jobb vagy, mint én egyedül – nem biztos jól értettem e amit mond, mert nagyon halkan mondta, de úgy néz ki Louis remekül értette hisz egyből rákapta a tekintetét hisz ezzel most elismerte, hogy a bandába sokkal jobban teljesít, mint egyedül. 

-Komolyan beszélsz? - könyököltem fel az asztalra és a kezemre támasztotta a fejemet miközben az eldőlt jobbra és érdeklődve rebegtettem a pilláim felé.

-Persze – bólintott Zayn mire Louis előre fordult és a kezeit kezdte el nézegetni. -Tudod én megízleltem mindkét sztárságot és egyedül fele annyira se vagyok híres, mint a bandába úgy néz ki én bandába vagyok teremtve, de te megtalálod a helyed egyedül is és mi itt leszünk és támogatunk – a végén a kezét Louis vállára tette aki felnézett rá és mosolyogva bólintott.

-Van esélyem arra, hogy a banda maradék három tagja is mellettem lesz? - mosolyogtam mindkét jómadárra mire Louis felpattant a helyéről míg Zayn idegesen ráncolta a homlokait. -Louis – pattantam fel annyira gyorsan, hogy a székem hátraesett, de cseppet se érdekelt inkább Louis felé rohantam és mikor elé értem kezembe fogtam borostás arcát és a következő szavait csak a szemébe mondtad. -Tudtad, hogy nem mondok le erről a tervemről – suttogtam mire megforgatta a szemét tudta pontosan tudta, de mégse akarta, mert félt, hogy a többiek sokkal rosszabbul fogadják Őt, mint Zayn hisz vele mégis sikerült megbeszélnie a dolgokat és azt hiszem most már újra szent a béke köztük vagyis remélem.

-Cassidie attól, mert most azt hiszed Zayn és én kijövünk még mindig nem vagyunk puszi pajtik – vette oda mire most nekem volt indokom megforgatni a szemem. -Forgasd nyugodtan azt a gyönyörű szép szemedet, de ez az igazság – vágta rá mire most fújtam volna egyet, de helyette elmosolyodtam hisz épp most mondott egy bókot a szememnek.

-És amit mondott? Az se érdekel? - kérdeztem oldalra döntve a fejem.

-Persze, hogy érdekel – morogta mire örömömbe egy puszit nyomtam a szájára, de Ő többet akart így az én kis puszimból vad csókolózás lett. Olyan telhetetlen és hozzá társul ez az arrogáns modora ami különlegessé teszi főleg azzal az édes mosolyával amivel minden lányt levesz a lábáról és az igéző szemeiről ne is beszéljünk. Kezei felcsúsztak a pólóm alá míg az én kezeim a mellkasára tévedtek és eltoltam magamtól mire durcásan rám nézett így olyan volt, mint egy kisfiú akitől elvették a cukorkáját.

-Erre várhatsz még haver – bár én is rohadtul akarom Őt, de előbb hozzuk össze a bandát és utána annyiszor fekszem le vele amennyiszer akarja. Meg hát minden kapcsolat után van egy gyászos időszak és lehet, hogy én megcsaltam Jake-t, de nekem is gyászolnom kell nem mászhatok rögtön egy másik pasi ágyába hát mi vagyok én egy kurva? Igen néha talán kezdek úgy viselkedni.

-Meddig? - hajolt a fülemhez és oda mondta következő szavait mire a hangjától egész testem beleremegett így, ha talán Ő nem fogja a derekamat szerintem a földön hevernék. Szedd össze magad Cass!

-Mondjuk amíg nem találkoztam a többiekkel – mosolyogtam rá diadalmasan mire visszaállt előző helyzetébe és felvette a komor arcát aztán unottan hátra hajtotta a fejét. -Hé, ha segítesz közelebb jutsz a célhoz – gondolod te, mert ha segít közelebb kerül a valós célhoz ami a bandájuk, de ha kell egy kis motiváció hát tessék én szeretek embereket motiválni. Felpipiskedtem az ajkaihoz és ismét egy aprócska puszit nyomtam ajkaira, de Louis-nak ismét nem tetszett sokkal többet akart egyetlen egy puszinál.

-Na elég – hallottuk meg Zayn hangját és mire Louis rátérhetett volna a témára megragadta Louis farmerját és hátra húzta tőlem. -Hagyj neki egy kis levegőt, vagy megfullad – nevetett Zayn mire Louis csak morgolódott és a karjait összefonta a mellkasa alatt. Tényleg olyan, mint egy nagy óriás csecsemő akitől elvették a játékát, vagy a cukorkáját. -Cass biztos azt akarod? - szólított vissza a valóságba Zayn és megráztam a fejem, hogy teljes előredobással ráfigyelhessek. A kérdésén talán egy percig gondolkoztam mire szaporán bólogatni kezdtem, de az arcából ítélve neki se tetszik az ötlet. -Ha annyira szeretnéd – sóhajtott Zayn és a farmerzsebébe nyúlt mire én oldalra billentettem a fejem aztán Zayn megfogta a kezem és a tárgyat amit a zsebéből húzott elő a tenyerembe ejtette. -Hát tessék – mondta ezzel a szemem a tenyeremre vándorolt és a fekete iPhone pihent a kezembe. Louis-ra néztem mire az Ő szemei kiestek a meglepetéstől gondolom teljes sokkos állapotban lehet, mint mondjuk én hisz nem hittem volna, hogy ilyen egyszerű dolgom van. Kérdően Zayn-ra pillantottam aki mindvégig a reakciómat várta aztán csak bólintott ezzel megadva az engedélyt.

-Hát jó – sóhajtottam és a kezembe zártam  a telefont elsőként is kicsit játszadoztam vele hisz nekem nem iPhone-om van mivel arra nincs pénzem. -És kit hívjak fel elsőnek? - meredtem az előttem álló két fiúra hisz ebbe talán van döntésük, hogy melyik fiúval folytassam a tervem bár amikor Zayn-t hívtam fel teljesen titokba tartottam Louis elől ami hülye ötletnek bizonyult.

Louis és Zayn összenézett aztán szinte egyszer fordultak újra felém egy nevet kántálva.

-Niall!

Szóval a szöszi ír fiút kell ide csalogatnom Londonba. Milyen eget megrengető hírrel tudom London-ba csalogatni? Bár ezt hívhatjuk hazugságnak is, de a jóféle hazugság ami után majd megfogja köszönni.

-Miért Ő? - talán ez a kérdés nyomasztotta belül még a lelkem hisz túl egyértelműen vágták rá Niall nevét ami egy hülyének talán nem furcsa, de nekem nagyon is furcsa.

-Mert Ő az a személy aki még megbocsájtó – válaszolt Zayn Louis helyet mire az előbbi illető csak egyetértésképen bólintott.

-Miért? Liam és Harry nem..? Ők nem fognak megbocsájtani? - folytattam a faggatást még mindig oldalra billentett fejjel mivel magyarázott szeretnék arra, hogy ez a két személy miért is van tagadó üzen módban más néven miért nem fognak elsőre megbocsájtani. Vagyis én ezt vettem le ebből.

-Harry a legjobb barátom volt – szólalt meg Louis, de egyszer se nézett fel mindvégig a cipőjét bűvölte. Okés ez érthető Harry csalódott a legjobbat Louis-ba, mert elválaszthatatlanok voltak addig amíg Louis át nem váltott bunkóvá. De mi a helyzet Liam-el?

Ebbe a pillanatban rám tört a megértés hisz Liam volt a legtovább Louis mellett, Ő hit benne mikor már a többiek feladták és Ő koppant a végén a legnagyobbat. Bassza meg!

-Az arcodból ítélve Liam helyzetét nem kell elmagyarázni – mondta Zayn mire megráztam a fejem aztán bólintottam így kicsit elég hülyének nézhettek.

-Akkor azt hiszem felhívom Niall-et – kezdtem el össze-vissza kapálózni az emelet felé és a kezembe lévő telefonra néztem miközben a hangom minden egyes szónál megremegett. A fiúk bólintottak így kikerülve Őket a lépcső felé vettem az irányt, de a lépcső előtt haboztam és egy percre feléjük pillantottam aztán kifújtam a levegőt és az úti cél felé vettem az irányt vagyis a szobám felé.

A szobámba beérve becsuktam magam után az ajtót és az ajtónak dőlve csúsztam lejjebb a kemény padlóra aztán a telefonra pillantottam. A feloldó zárat oldalra kellet csak csúsztatni és mikor megláttam a háttérképét nem bírtam tovább elmosolyodtam hisz a nyomorult Zayn simán lehetne paparazzo hisz úgy lefotózott engem miközben próbáltam, hogy észre se vettem. Mosolyogva megráztam a fejem és a telefonkönyvben léptem ahol millió egy ember telefonszáma virított elől persze a családtagok sorakoztok fel aztán ahogy mentem lejjebb megjelentek az olyan hírességek akikért élek-halok köztük volt például Ed Sheeran. Mindenképpen össze kell vele ismerkednem hisz imádom Ed Sheeran-t és a dalait eszméletlen jó hangja van a pasinak. Tovább mentem és az „n” betűhöz értem ahol az első név és egybe a tökéletes név fogadott. Nialler Potato Horan. Szóval örülni fog mikor meglátja Zayn nevét a képernyőn értem.

Pár perc habozás után rányomtam a zöld hívás gombra és a fülemhez emeltem, hogy halljam a telefon csörgés hangját ami a második csörgés után elhalkult és egy morcos férfi kiabált a telefonba.

-Hé – szóltam rá idegesen. -Megsüketülök – mondtam nyugodtabban mire elhalkult végre valahára hisz azt hittem kiszakad a dobhártyám.

-Ö.. Zayn? - kérdezte a férfi hang gondolom összehúzott szemöldökkel, de ebbe nem vagyok biztos.

-Nialler Potato Horan? - kérdeztem egy mosollyal az arcomon bár Ő ezt nem láthatta.

-Igen én vagyok, de te ki vagy? - válaszolt nyugodtan és a háttérbe épp egy ajtó csapódott.

-Cassidie Lewis remélem hírré ment a nevem – mutatkoztattam be udvariasan még mindig mosolyogva kár, hogy Ő ezt nem láthatja még.

-Te vagy az a lány? - lepődött meg mire bólintottam aztán szabad kezemmel arcon csaptam magam mivel ezt Ő nem látja még mindig.

-Igen én vagyok az a lány akit Louis Tomlinson felkarolt – válaszoltam egész mondatba hisz talán levágja miért is hívom, ha nem vágja le akkor ütődött. -Ismerem a mesét a One Direction-ről minden kis zegét-zugát épp ezért hívlak épp Zayn telefonjáról, mert Ő megbocsájtott Louis-nak és az a tökfej is rájött, hogy hülye, tapló volt veletek – folytattam mire csak hümmögését lehetett hallani. -Niall tudom nagy kérés hisz Írországba tartózkodol, de ide kell jönnöd London-ba beszélned kell Louis-al, ki kell békülnötök és emiatt kerestem fel Zayn-t is, hogy összehozzam a bandát – a mondatom eleje átment könyörgésbe, de nincs kedvem kertelni jobb az elején rátérni arra amiért hívtam. -Tudom ez nem könnyű főleg majd Harry és Liam részében, de meg kell próbálnom és, ha idáig már eljutottam nem adom fel szóval szólalj meg és vágd a képembe szarsz erre az egészre és tedd le a telefont, de én addig-addig foglak hívogatni míg magadtól ide nem tolod a segged – amikor nem szólt semmit sőt a lélegzését se hallottam bekeményítettem, mert idegesít mikor telefonom beszélgetek valakivel és a vonalba lévő személy nem tud, vagy nem akar megszólalni, mert egy idióta.

-Azt kéne tennem – végre valahára megszólalt mire a telefon felőli oldalamra billentettem a fejemet. -Elkezdhetnék üvöltözni veled és aztán lecsaphatnám a telefont, de nem lenne értelme, mert a szívem se azt súgja – igazi főnyeremény vagy Niall Horan imádlak. Bíztam benne hisz nem hiába ajánlották Őt előbb a fiúk mivel Niall az akinek helyén van a szíve jó a többi fiúnak is, de Niall szívét úgy lehet kenni, mint a vajat a kenyérre.

-Akkor eljössz? - kérdeztem egy reménykedő mosoly kíséretébe.

-Igen elmegyek – amikor kimondta a lábaim elkezdtek ujjongani és a mosoly az arcomról levakarhatatlan volt azt hiszem jó felé haladok a megfelelő irányba. Viszont egy valami nem hagyott nyugodni és lehet, hogy most mindent elrontok, de fel kell tennem a kérdést.

-Miért fogadtad el ezt ajánlatot olyan gyorsan? - kérdeztem rá félve a kérdésemre bár nem olyan gázos, de lehet azért erről nem szeretne beszélni.

-Őszintén azért, mert akármennyire is utálom Louis-t, de a banda nélkül egy senki vagyok azt hittem, ha dalszöveg író leszek folytatok egy új fajta karriért, de a kutyának se kellek úgy néz ki egyedül a banda volt az amivel voltam valaki bár annak is meg volt a maga hátránya – miközben mondta a szavait magam elé képzeltem a mostani Niall-t akinek az arca borostás és szabad kezével az arcát dörgöli miközben beszél teljesen nyúzott arca van, de a gitárja maga mellett van és az ágyán egy füzetet tudok elképzelni ahova rengeteg sláger dalt ír. Hogy tudja valaki azokat a dalokat semmibe venni?

-Az emberek hülyék, de Zayn is hasonlókép érezz bár Ő inkább annyit mondott, hogy a bandába sokkal jobban teljesített, mint egyedül ti együtt vagytok jók – mondtam halkan, de meghallotta, mert hallottam amikor sóhajt.

-Én is úgy hiszem nélkülük egy senki vagyok – válaszolt mire egy emlékeztetőt könyveltem el magamba, hogy mikor ideér vágjam pofán.

-Rohadtul nem vagy senki – vágtam rá. -Te vagy az egyik példa értékű srác akire sok-sok tini felnézett, aki nap, mint nap nevetett meg mindenkit az ország minden táján. Te vagy az örök ír manó aki már csak nemzetiség miatt különleges mindenki számára – minden szavam igaz volt hisz tényleg így gondoltam mivel mindegyik fiú egy-egy szerepet tölt be a banda életébe és Niall-nak egy fontos szerepe van.

-Te így gondolod, mások máshogy – mondta és lehet nem látom, de tuti most megvonta a vállát nem törődően.

-Bebizonyítom csak szállj fel arra a kurva képre és repülj ide – mondtam miközben köröket rajzoltam a fapadlóra.

-Holnap reggeli géppel megyek majd írok amikor landolok – mondta és most meghallottam egy kis vidámságot a hangjába ami engem mindig is megmosolyogtatott. Igen hiányzik az a fajta Niall vidámság hisz imádom.

-Várunk Niall – mondtam mosolyogva és a többes számot komolyan gondoltam hisz lent a két fiú is várja a következő társukat bármennyire is morcos Tomlinson.

-Szia Cassidie – köszönt el mire én is így tettem és felbontotta a beszélgetést.

Mosolyogva fogtam a két kezembe a telefont miközben a fejemet az ajtónak döntöttem és csak azon agyaltam hogy mi lesz mikor holnap Niall is csatlakozik a bulihoz aztán újabb válasz lehetőség kerekedik fel ami már komolyabb mivel az nem a legkönnyebb beszélgetés lesz. Talán egy dologba reménykedek, hogy Niall az egyikkel tartotta a kapcsolatot így, ha az Ő telefonjáról hívom fel még az egyik illető boldogan is fogja felvenni bár nem hiszem annyira boldog lesz Harry akinek a nagy filmjéből a második részt most forgassák. Mármint az After második részét most forgatják szóval teljesen elfoglalt most a göndör srác, de csak szokott pihenni hisz kell neki a pihenés mindenkinek kell a pihenés. A másik személlyel fogalmam sincs mi a helyzet arról a média már nagyon régóta írt és a két fiú se tud róla semmit szóval Liam Payne hivatalosan rejtély számomra és bármennyire is szeretném elhinni, hogy vele a beszélgetés könnyű lesz, de nem hiszem, hogy tartotta a kapcsolatot egyik fiúval így az Ő beszélgetésére nagyon fel kell készülnöm az már nem amatőr munka lesz. De, ha elkezdtem nem tántorodhatok vissza véghez kell vinnem a végsőkig míg a pokol be nem fagy.

Percekkel később felálltam a földről és óvatosan megragadtam a kilincset, de mikor kinyitottam a szoba ajtóm négy szempár figyelt rám olyan tipikus kiskutya arccal. Megragadtam Zayn kezét és a tenyerébe mélyesztettem a telefonját aztán összezártam öklét.

-Köszönöm – mondtam a szemeiben még mindig fogva a kezeit.

-Szívesen – mondta egy rezzenés nélkül az arcán.

Elhúztam kezeimet aztán Louis felé néztem aki ott állt, mint egy kőszobor és mindvégig engem illetve minket bámult. Most mit kéne tennem? Talán oda kéne mennem hozzá és a karjaiba bújnom igen én ezt akarom, de Ő nem tudom mit akar. A karjai között akarok lenni biztonságba miközben a hajamat simogatja és mikor felnézek rá gyengéden megcsókol miközben azt mondogassa nekem mennyire szeret és olyan idétlen mosolyt vág igen ezt szeretném most. De félek, félek, hogy neki más szándékai vannak, félek, hogy Ő nem érezz irántam semmit, mint én iránta. Félek, hogy egyszer elveszítem és nem lesz mellettem bár nem tudom mi ez ami köztünk zajlik, mert nem nevezném kapcsolatnak hisz napi szinten egymásnak torkának essünk aztán nap végére már a lábam se éri a földet annyira szorít magához. Mégis miféle játékot űz velem?

Felnéztem és az én barna szemem megtalálta az Ő tündöklő kék szemeit amik szinte egybe forrtak és hirtelen minden bátorságom előjött így tettem felé egy lépést mikor Ő is elindult felém. Megragadta az arcomat és száját a számra préselte, és gyengéden megcsókolt olyannyira, hogy egyszerre vitt fel a mennyekig aztán mikor elhúzta arcát egészen a pokolig estem.

-Szeretlek – döntötte a homlokát a homlokomnak miközben érdeklődve pislogtam rá. Most kéne nekem is viszonoznom hisz én is ezt érzem. 

-Én is – gyorsan kapcsoltam, hogy egyből megerősítsem azt az érzést ami bennem lángol mikor a közelébe vagyok. Én is szeretem mindennél jobban még azt is szeretem benne mikor az idegeimre megy és mikor ordibálunk egymással hisz ott kezdődött el valami vonzódás közöttünk.

Szorosan magához húzott és a fejem a mellkasán pihent így megtapasztaltam ahogy legbelül ver a szíve egyszerűen csodálatos. Szorosan fontam össze a karjaimat a dereka körül miközben Ő a fejét a fejemre helyezte és a hajamat simogatta. Igen pont erre van szükségem.

Nem sokáig lehetett részem ebbe a helyzetben hisz nem ketten voltunk így elhúzódtunk egymástól aztán maga mellé húzott, hogy a kezét a derekamon pihentesse és úgy néztünk az előttünk álló fekete hajú srácra aki érdeklődve tekintett rám.

-Hihetetlen – szólalt meg Zayn mire én oldalra billentettem a fejem. -Hihetetlen mivé változtattad Louis-t – folytatta mire a mellettem álló srácra néztem aki csak úgy ragyogott még én magam se hiszem el mit csináltam, mert nem is csináltam semmit csak úgy megtörtént. -Ami nekünk négyünknek nem sikerült neked sikerült, kirángattad Őt a gödörből – újra Zayn-re tekintettem aki arcán ismét egy mosolyt véltem felfedezni aztán Louis felé lépett és a kezét a vállára tette. -Üdv újra a világon barátom – szorította meg Zayn Louis vállát mire Ő felnevetett és hirtelen lefejtette a derekamról a kezét és magához ölelte legjobb barátját míg én csak ámulva néztem Őket. Ezt én tettem volna? Talán most sikerült felfognom eddig mit tettem és mi lett a következményen hisz most látom Őket először így akik ismét barátok nem épp egy ellenséges kutyák akik ugatnak egymásnak.

A szívem megtelt boldogsággal és a tudta, hogy holnap már hárman ölelkeznek még jobban mosolyra fakaszt és, ha ezt megtudtam tenni egy kis előredobással kifacsarom Harry-t és Liam-et is addig éljek. És talán az első koncertemen Ők mindannyian mosolyogva fognak biztatni és mind ellátnak egy-egy jó tanáccsal aztán ez fordítva is előfog fordulni igen minden bizonnyal. Viszont amint elvégzem a küldetésem addigra fel kell készülnöm arra, hogy elvesztem a menedzserem hisz amint újra összeáll a One Direction Louis már nem lesz a menedzserem így, vagy újat kell szereznem, vagy ami a legkézenfekvőbb visszamegyek New York-ba ahol vár engemet  legjobb barátnőm. Tudom ezzel elhagynám Louis-t, de így is-úgyis vége lesz a kapcsolatunknak amikor ez az egész megvalósul hisz elkezdenek turnézni aminek örülök, de azzal együtt borul a bili vagyis a kapcsolatunk aminek így kell lennie. Nem vagyok egy sztár alkat így amint megvalósul a tervem én szépen csendben lelépek újra kezdeni az életemet Louis nélkül. De még nem fogok erre gondolni hisz még közel sincs a vége és addig boldog leszek Louis-al és a fiúkkal, és különben is az a album aminek a dalait Louis írta nekem az marad már csak azért is maradni fog, hogy ne felejtsék el a Cassidie Lewis nevet aki egyszer megpróbálta. Az élet túl hosszú, hogy átfuss minden egyes apró kis részleten így inkább élj a pillanatban amíg csak lehet!